Mit jelent az, hogy Isten nem bánja meg kegyelmi adományát és elhívását? Ha valaki megtérése után elhagyja Krisztust, akkor az ő helyzetére hogyan lehet kivetíteni ezt az igerészt?

Két példabeszédet tudok írni.

1. A királyi menyegzőről szóló példabeszéd.

[link]

2. Az elveszett bárány. (vagy: a A tékozló fiú.)

[link]

Kegyelmi adomány az a kegyelmi ajándék. Akkor is müködhet valakin ha elhagyja Istent és bűnben él ezért lehet öncsalásban is az ilyen. Pl. Jézus mondta, hogy sokan lesznek akik csodákra hivatkozva mentegetőznek az itéletkor de elkárhoznak. Mert Isten a csodatevő erőit nem vonja vissza senkitől. A megbánhatatlan elhivás is hasonló. Addig érvényes amig meg nem tagadja valaki Istent, mert az olyan mintha kapna valaki egy meghivót. Isten mindig hűséges marad a meghiváshoz de ez nem jelenti azt, hogy az elhivott élni fog a lehetőséggel hanem lehet eltékozolja.

Aki részesül Szentlélek keresztségben es elhagyja a hitét, ne felejtsük el, hogy sokkal súlyosabb itélete lesz. Hogy miért osztogat olyan helyre is Isten ahol tudja, hogy nem lesz betakaritás? Mert Isten mindig hűséges a beszédéhez. Ha valaki hittel megtér akkor üdvössége van, kegyelmet kap, újjászületik, stb. De ha utána elhagyja Istent tegyük fel végleg akkor elveszit mindent. Rosszabb lesz az állapota mint előtte.

Azért mert az igazi szeretet nem számító. Az igazi szeretet nem üzlet, nem kalkulálgatja ki, hogy valakibe érdemes befektetni, mert fog gyümölcsöt hozni, másba meg nem érdemes, mert minden el fog veszni, amit belé fektettem.

Erről szól a sokak által félreértelmezett Jn 6:37-39 is:

"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon."

Na most, akiket Jézusnak adott az Atya, az mind hitt benne? Nem, pl. Júdás sem hitt benne, és a Biblai szerint mindig tartottak Jézussal olyanok, akik nem hittek benne (legalábbis nem úgy hittek benne, ami üdvözítő hit lett volna). Lásd Jn 6:64 "de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni." Ezeket a hitetlen embereket, pl. Júdást sem küldte el Jézus, őket is ugyanannyira szerette, mind másokat, nem húzta vissza tőlük a szívét.

Mit ír még a Jn 6:37-39? "az az [Atya] akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon." Na most, tejesül ebben Isten akarata? Legtöbbször nem. Legtöbb ember elveszik. Tehát vigyázni kell, a Jn 6:37-39 nem arról szól, hogy ha valaki egyszer megszerezte az üdvösséget, az nem veszítheti el, hanem arról szól, hogy Jézus nem válogat, nem küldi el a "nehéz eseteket" sem, nem küldi el azokat sem, akik végül elbuknak, és elkárhoznak, őket is ugyanúgy szereti, mint azokat, akik üdvözülni fognak, mert az igazi szeretet ilyen. Jézus saját akarata talán az lett volna, hogy megvonja a szeretetét azoktól, akikről tudta, hogy nem hisznek, de ő megtagadta magát, és Isten akaratát cselekedte. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy mi is így viszonyuljunk másokhoz. Ne azt nézzük, hogy valakiből lesz-e valami hasznunk. Ahogy Jézus mondta a Mt 5:48-ban: "Ti legyetek hát tökéletesek, ahogy mennyei Atyátok tökéletes!"

Vigyázni kell, mert őszinte vallásos emberek is tévednek, jól el kell olvasni a Bibliát, és meg kell érteni. Sokaktól hallottam a Jn 6:37-39-be belemagyarázni egy hamis doktrínát, hogy aki egyzser hitre jutott, az végleg megváltott. Rengeteg világos idézet van a Bibliában, ami arra buzdít, hogy ne add fel a hitedet, mert el lehet veszni azután is, hogy egyszer hitre jutottál. Akit érdekel, elküldhetem ezeket az idézeteket privátban. A nehezebben érthető Jn 6:37-39-et ezért a világos idézetek fényében lehet megérteni.

Ez ugyanígy van a kegyelmi ajándékokkal is (mondhatjuk tehetségeknek is), azokat sem vonja vissza Isten attól függően, hogy valaki hisz-e (hűséges-e), mint ahogy a szeretetét sem vonja vissza azoktól, akik nem érdemlik meg azt, mert nem viszonozzák.

üdv, Stefán