Jártatok már úgy, hogy hittetek Istenben,de kudarc/nagyobb csalódás miatt elvesztettétek a hitet, bizalmat?

"Rossz érzés, amikor csalodol mert bekovetkezik a legrosszabb. Lelkileg eddig birtad, összerogysz a súly alatt."

Nem rogytam össze a súlya alatt. De elkezdtem elfogulatlanul szemlélni.

"Depresszios leszel, nem latsz kiutat, mert akiben eddig hittél,cserben hagyott..."

Nem lettem depressziós. Cserben hagyott.

"Volt mar valaki hasonló szituációban? Mikor eljutsz addig, hogy megkerdojelezed az egeszet, ami eddig ertelmet adott az életednek,amiben hittél?"

Nem ez adta az életem értelmét. Elég szomorú lett volna ha ez adta volna.

"Úgy érzem, nem tudok tobbe Istenben bízni. Van ebből kiút? Fel lehet építeni ujra a bizalmat?"

Ha nem hisszel benne többé akkor nem nem lesz olyan gond hogy tudsz-e bízni benne vagy sem.

Ha feltétlen meg akarsz bízni benne újra és vissza akarsz térni akkor ott vannak a közhelyek. "minden okkal történik", "Isten útjai kifürkészhetetlenek",stb

Ezekkel nagyjából minden borzalmat ki lehet magyarázni.

Nem. Olyan volt, hogy hittem Istenben, aztán ahogy nyílt a szemem, egyre többet tudtam meg a világról, már nem fért bele. Sokkal kerekebb számomra a világ magyarázata, ha nincs benne semmilyen isten. De olyan nem volt, hogy bosszúból meg dacból nem hiszek benne.

Azt írod, cserben hagyott stb. Cserben csak az tud hagyni, aki létezik. Ha nem hinnél benne, nem így fogalmaznál. Szerintem te most inkább egy olyan gyerek állapotában vagy, aki haragszik a szüleire, de a létüket attól még nem kérdőjelezi meg.

A Biblia egyébként is tele van sorscsapásokkal, ezeknek nem kéne, hogy eltántorítsanak az istenhittől.

@2!

De ha Isten létezik akkor az ördög is és neki ezek a szituációk magaslabdák.

Zsolt 88:13 Megtudhatják-e a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

Bármilyen sorscsapás éri az embert, a legfontosabb dolog amit az ördög támad az az Istennel való kapcsolat, hogy kiszoritsa az embert a sötétségre és a feledékenység földjére. Aki megbotránkozik vagy megkeseredik abban leáll Isten munkája. Ha valaki egyszer ilyen önkéntes számüzetésbe vonul, megkeseredik, nyalogatja a sebeit, stb, akkor nehezen tudja elfogadni ha valaki valami jót akar vele cselekedni. Itt a gyk-n is már párszor tapasztaltam ezt. Pedig Isten az ilyen ember felé az irgalmasságát csak követeken, embereken keresztül tudja elvégezni. Azt értsd meg, hogy a bizalom helyreállása először mindig az Isten beszédével való kapcsolaton alapul:

Én 7:12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe,; lássuk meg, ha fakad-e a szőlő,; ha kinyílott-e virágja,; ha virágzanak-e a gránátalmafák:; ott közlöm az én szerelmimet veled.

Vagy ahogy Jézus mondta, a szőlővessző nem terem gyümölcsöt magától hanemha a szőlőtőn marad. Az igével való közösséget helyreállitod akkor azon keresztül megy be a gyógyulás az életedbe. A helyreállás lépései. Engedd el a múltat, lépj tovább a sérelmeden, ne a károkon lamentálj. Az elhalt pozitiv jövőképet is az ige tudja feltámasztani az emberben. A reménység nagyon fontos védőfelszerelése az elmének, hogy jó irányba álljon a gondolkodása az embernek, hogy egyáltalán láss kiutat. Másodszor: ne szégyelj segitséget kérni. Ne itt a gyk-n hanem olyan embertől akit elfogadsz szellemi vezetőnek. Lehet akár ez valamilyen nem szellemi hanem lelki szakember is. Vagy a legjobb ha egyszerre mindkettő.

Ez a kis írás talán segíthet, hogy visszanyerd a hited, visszavisz az alapokhoz:

Spurgeon: Mi a hit és hová vezet?

[link]

Másik terápiás megoldás:

Olvasd el a Prédikátor könyvét, ami jól leírja e világ folyását. Mintha egy depressziós ember írta volna, de realista. Istenről nem fest teljes képet ez az írás, mert úgy mutatja be, mint aki nem avatkozik be egyáltalán a világba, csak annyi a "funkciója", hogy életük végén megítéli az embereket, cselekedeteik szerint.

Ezek után kontrasztként olvasd el a Zsoltárok könyvét, vagy olvasgass belőle. Itt megjelenik Isten egy fontos, rejtett arca, oldala. Ő már ebben az életben jelen van azok számára, akik hisznek benne, rábízzák az életüket. Ő gondviselő Isten.

Jézus is tanított erről:

Máté 6,31-34

„Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Hanem keressétek ELŐSZÖR Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

Én voltam így. Nem az, hogy nem hittem Istenben, hanem elvesztettem a bizalmam, mert akkorát csalódtam.

De a hit pont arról szól, hogy akkor is hiszel és bízol Istenben ha rossz neked jelenleg.

Bizony, aki hitét Istenbe veti előbb vagy utóbb eljut erre a pontra. Velem is megesett már ez. Hittem Istenben, igyekeztem magamhoz képest jobbá válni. Aztán amikor legkevésbé vártam beütött a ,,mindent elveszteni" cucos.

Egyedül maradtam és elhagytak azok, akiket szerettem, ráadásul nagyon megalázó helyzetbe kerültem. Ez lassan 3 éve történt velem. Büntetésként éltem meg a helyzetemet és csalódottságot éreztem. Nálam bekövetkezett az, amitől legjobban tartottam. Egyedül maradtam, emberi társaság nélkül. Sokat sírtam akkoriban. Viszont egyedül az vígasztalt, hogy Isten velem van. Én addigra már eldöntöttem, hogy Isten létezik, lát, hall, sőt beszél hozzám. Nem akartam még őt is elveszíteni.

Viszont így utólag el kell ismernem, hogy inkább terheket vett le rólam, mint hogy megbüntetett volna. Csak abban a bizonyos helyzetben annyira magam alatt voltam, hogy ezt nem vettem észre. Mostanra már tisztán látom, hogy ami történt, az jobb nekem, mintha meg sem történt volna. Kiderűlt, hogy akikről azt gondoltam, hogy számíthatok rájuk, azokra nem lehet számítani és kiderült, hogy kik azok, akikre számíthatok. Azzal a sokkoló helyzettel tudta isten levenni a fátylat a szememről. Mutatottegy új életutat számomra. Most már látom, amikor rossznak tűnő dolgok történnek, azok szolgálhatják a javamat és a jónak tűnő dolgokról is kiderülhet, hogy a vesztemet okozhatja.

Most azt mondom, hogy ha valakivel ilyesmi dolgok történnek, akkor érdemes objektíven felmérni a valóságot, mert a látszat csal. Isten jóságos és tanít. A gonoszság viszont az emberekben van, de szerencsére jóság is van bennünk. Most azért imádkozom, hogy felismerjem minden helyzetben Isten velem kapcsolatos akaratát. Próbára tett engem. Mondhattam volna azután, hogy nincs Isten, de nem tettem. Én kitartottam mellette és abban, hogy továbbra is belé vetem minden bizalmamat. Az elmult 3 évben több csodát éltem át, mint más egész életében és hálás vagyok, hogy mindezt megtapasztalhattam. El kell ismernem, hogy én a komfortzónámon kívűl tudok leghatékonyabban fejlődni. Kihívások és megpróbáltatások nélkül csak eltunyulnék. Isten gondoskodik rólam.

Konkrétan nem szívesen írom le nyilvánosan, hogy mi történt velem, de abban egészen biztos vagyok, hogy ha kitartasz az Istenhited mellett, akkor az jutalmazva lesz.

15 évesen ezen estem át.

Utána kis idővel rájöttem mi is isten.

Isten nem létezik.

Sokáig hittem benne,aztán amikor kikötöttem az öngyilkosság szélén,beláttam hogy nem létezik.

Ennyi fájdalmat,amit kap ez a társadalom,arra más magyarázat nincsen.