A házasságtörés halálos bűn?

Sajnos hetek óta olyan gondolatok fészkelték be a fejembe magukat, hogy egy másik férfira vágyódom testileg lelkileg, és nem a férjemre.Szeretem a férjemet,mint embert.Nagyon jó apja a csodálatos gyermekeinknek,de sajnos hozzám nem igazán passzol.Az évek alatt sosem veszekedtünk szinte, inkább lassú viz partot most a házasságunk.Elvagyunk!Ez a másik férfi életem nagy szerelme,viszont a szüleim sosem engedték a kapcsolatunkat,titokban voltunk együtt évekig.Majd elhagytam és össze jöttem a férjemmel.Házasság előtt fogant az első gyermekünk,emiatt össze házasodtunk.Nem tudom egyáltalán megtörtént volna-e, ha nem érkezik a csöppség.Az évek alatt is hiányzott mindig az életemből az igazi szerelmem,Ő teljes mértékben ismer,minden rezzenésemet,gondolatomat.Pár hete láttuk egymást és rám írt…szoktunk csetelni.Felmerült benne is, hogy mi lenne,ha találkoznánk.Amiből tudjuk, hogy mi lenne…nem bírnánk magunkat fékezni.A szivem egyik fele vágyik a találkára,viszont napok óta annyira szenvedek a tudattól,hogy ha esetleg meg is történne a dolog,utána mi lenne?Mennyire sérülnék,mennyire sérülnének a gyermeke (meg ha nem is derül ki a dolog)?! A gyermekeim érzik,ha valami nincs rendben velem. Nyilván eddig is érezték,hogy nem vagyok 100% boldog,de az apjukkal mindent megteszünk, hogy nekik a legjobb legyen.

A másik, hogy nem tartom magam tökéletes hívőnek,ritkán járok templomba,viszont nem szeretném a jó Istent megbántani. Ezt tudom és érzem, csak rettenetesen őrlődök :( tudatosan cselekednék, kétlem, hogy lenne erre feloldozás. De ha megteszem akkor kárhozatra kerülök, ha nem teszem úgy elek le egy életet, hogy vágyódom más iránt. Borzaszto ez a dolog. Mindenem mellet félek, ha megteszem Isten elveszi tőlem a legnagyobb boldogságaimat, a gyermekeimet, hogy megbűntessen. Kérlek ne ítéljetek el,valakinek muszáj erről beszélnem.