A házasságtörés halálos bűn?

"olyan parancs ami az elvárásai miatt belekényszerítheti az embert egy házaságba amit utána egyáltalán nem biztos hogy működni fog"

Nem, egyáltalán nem kényszerít bele senkit semmibe semmiféle parancs.

Sehol sincs előírva, hogy ha szexelsz, akkor házasodj.

"Mivel ha nagyon leakarnak feküdni és elepi őket a rózsaszin köd akkor könnyen kötnek házaságot túl hamar az emberek."

Igen, vannak az embereknek ilyen rossz szokásaik. Erről nem a tíz parancsolat tehet. Bár parancsolatoknak hívjuk őket, igaziból csak útmutatások, hogy hogyan élj, ha boldog életet akarsz. De nem kényszer eleve megkeresztelkedni sem, meg ha meg is kereszteltek, akkor se fog senki utánad menni az egyház részéről, ha nem élsz keresztényhez méltó életet, hogy élj úgy, ahogy Isten tanítja. Nagyon türelmes az egyház is meg Isten is, semmire sem kényszerít senkit sem. Felnőtt embereknek felelősséget kéne vállalniuk a tetteikért, nem a körülményekre hivatkozni, amikor bilibe lóg a kezük. A tíz parancsolatban csak az van benne, hogy ne paráználkodjál - az messze nem, hogy ha paráználkodtál, akkor házasodj!

"De ott van a másik probléma is hogy sokan azonban egyáltalán nem foglalkoznak inkább csak vele."

Na ugye, ebből is az látszik, hogy tehát nem kényszerít semmire sem, mindenki szabadon dönt, hogy szexel-e vagy nem, hogy mikor és kivel meg hogy házasodik-e vagy nem, meg hogy mikor és kivel.

"Túl sokat vár el lényegébben."

Nem vár el semmmit. Elmondja, hogy hogyan érdemes élni.

"Másrészről pedig az a gond ezzel a paranccsal hogy lehetett volna sokkal jobban."

Lehetett volna sokkal jobban micsoda? Ha nem tetszik a parancs, Istenhez kell menni panaszra. :)

"Attól még hogy a házaságig vár valaki nem lesz semmi garancia arra hogy működni is fog a kapcsolat."

Hát ha csak a papírig vár, az ilyen jaj-ha-már-lefeküdtük-akkor-gyorsan-házasodjunk-is-össze típusú házasságig, akkor tényleg nem. Ha viszont úgy áll hozzá, hogy a papír majd csak akkor jöhet szóba, ha már mindketten alaposan megismerték egymást és eldöntötték, hogy valóban egymással akarják-e leélni az egész életüket, arra nagyon is érdemes alapozni.

"A parancsolat helyett inkább a jó kapcsolathoz vezető iránymutatásokat kellett volna össze foglalni."

Fogd fel fordítási hibának és tekints a tíz parancsolatra úgy, mint iránymutatásokra. Pontosan azok.

Abba is gondolj bele, hogy már most is titkolózol a férjed előtt hiszen intim dolgokról csetelsz vele, lényegében flörtöltök. A Biblia szerint már házasságtörést csinálsz vele a szivedben.

Ha ez tovább folytatódik és súlyosabb dolgok is lesznek akkor három lehetőséged lesz.

1. Ha nem akarsz elválni és titokban tartod akkor életed végéig hazugságban fogsz élni és nem lehetsz igaz ember.

2. Nem akarsz elválni, de elmondod neki. Vagy elválik vagy megbocsájt. Mindkettő nagyon sikamlós helyzet. Mert nem lehet tudni mennyire fog tudni szivből megbocsájtani és teljesen elfelejteni ezt. Te mennyire tudnál?

3. A macsóval akarsz tovább élni. De mi van ha a macsó nem akar? Mi lesz az egzisztenciáddal, gyerekekkel, a hirneveddel ami az egzisztenciádnál is drágább?

2

21-es vagyok

Meg azt szeretnem mondani, hogy semmikeppen ne mondd el a ferjednek. Marmint ha most ez leall es ennyi volt. Nincs mit elmondani - valaki erdeklodott, te egy kicsit megszedultel, de nem tortent semmi.

Ne mondd el, mert tobbet fog belelatni, mint amennyi tortent. Ha azert akarod elmondani neki, mert akkor megkonnyebbulsz es megbocsat, akkor onzo vagy egy kicsit: egy olyan informacioval terhelted meg a lelket, amivel nem tud mit kezdeni, csak nagyon rosszul fog neki esni. Egy csomo minden le fog jatszodni a fantaziajaban, es sajat magat ertektelenebbnek fogja latni. Ezt neked kell magadban helyre rakni.

"a férfiaknak nincsenek esküvő után ilyen gondolataik?"

Mindenkinek lehetnek. A kérdés az, hogy mit kezd ezekkel a gondolatokkal az, akiben felmerülnek - akár férfiről, akár nőről van szó.

"Az Istennek mi oka volt hazas emberekben más felé, mint a párja vagyat, a vágy lehetőségét megteremteni, miért van ilyen?"

Szabad akaratunk van. Mi választottuk azt, hogy nem úgy élünk, ahogy Isten tanította (lásd: Ádám és Éva). Azóta vannak csak ilyen gondok, előtte nem voltak, és ha megmaradtunk volna Isten útján, akkor most is a Paradicsomban élhetnénk, és nem lennének ilyen problémáink (sem).