Istent magamra haragítottam?

Én is csináltam ilyet... Nem egyszer.

Bánod?

Mert az már alapból jó, ha tényleg őszintén sajnálod. Menj Bibliát tanulmányozni (mert szerintem mindig van olyan rész ami segít) és imádkozz. Öntsd szavakba az őszinte sajnálatodat.

A többit neked kellene megoldanod.

(Ez alatt a munkatársaddal való kapcsolatodat értem)

Miért beszéltek egyáltalán a hitről? Ha jobban átgondolom, rólam semmit sem tudnak, csak amit mástól hallanak, de 99%-ban az sem személyes.

Valójában attól tartottál, hogy bolondnak fognak tartani, vagy te érezted úgy, hogy bolondságokban hiszel?

Szerintem válassz magadnak egy értékrendet, amivel azonosulni tudsz.

Ha gondolod, akkor legyen a keresztény Istené.

Ezt közölheted is, hogy neked fontos. És ha a lényegében ehhez ragaszkodsz, akkor jó úton jársz.

Szerintem fontosabb, hogy te milyen vagy, mint az, hogy miért van szenvedés. De ha az érdekel, hogy miért van szenvedés ostobaság Isten tagadásával megoldani.

Egyébként nyugodj meg. Istent lehet kritizálni, ő akkor is szeretni fog téged. Ha megtagadod, vagy megkérdőjelezed, ő akkor sem fog elengedni téged.

Nem hiszem, hogy probléma, hogy feltetted azt a kérdést, hogy akkor miért van szenvedés? (a kérdés, hogy azért, mert másokat sajnálsz, vagy a bűneidet akarod legalizálni).

Valójában nem azért aggódsz, mert ha kiderül, hogy Istenben hiszel, akkor képmutató leszel a szemükben?

"Tegnap előtt még éreztem a szentlelket. "

Amikor gyereked haldoklik, bánatot érzel és egy normális. Keserűséget. Sötétséget is akár.

Ezzel arra akarok célozni, hogy egy keresztény lehet szomorú. Ha hit nem az érzelmekről szól. Ha szeretsz valakit, lehet fájdalmas.