Miért nem akarta engedni Isten, hogy az ember okos és örök életű legyen?

Az a helyzet, hogy Isten pont ezt akarja...:D

Az ember örök életű....csupán tapasztalja a halál és születés nevű "váltópontokat". Az ember okos...de ezt az okosságot tapasztalás útján képes csak elsajátítani...tanul a rosszból, ahelyett, hogy tévedésből azzal azonosuljon. Ha beleöntötte volna az elménkbe Isten a mindentudást, akkor bizony fogalmunk sem lenne a dolgok értékeiről, hiszen kontraszt hiányában ez elég nehéz...azért tudjuk valamiről hogy az, mert nem olyan, mint egy másik valami, és ez érvényes a jó/rossz kérdésre is...sőt...Isten tökéletesnek teremtette az embert...de nem teljesnek, és e szóban van a megoldás. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Azért hogy ne akarj itt maradni örökre.Ebben a világban

Hanem vissza akarj menni hozzá, hiszen szeretni és szeretve lenni a legjobb és ebből Ő sem akar kimaradni.

A döntés viszont a Tiéd.Ő visszavár....

Az "élet fája" azt jelenti, hogy Isten életre teremtette az embert, s megadott neki minden természetes és természetfölötti segítséget, hogy földi élete átmenjen az örök életbe. Ilyen értelemben az élet fája lehet a haláltól való mentesség jelképe. A "jó és a rossz tudásának fája" nem az erkölcsi jó és rossz megkülönböztetése, hiszen az adva van az emberi öntudattal, hanem a bűn által megtapasztalt tudás, vagyis az Istennel szembehelyezkedő autonómia átélése.

Az első emberpár a bűnbeesés előtt mentes volt halál kényszerétől. A halál kényszerétől való mentesség nem teljesen azonos a halhatatlansággal. Tehát az első ember bűn nélkül is meghalhatott volna, ha az élettel összeegyeztethetetlen helyzetbe kerül (pl. vízbe fullad, túl magasról leesik, levágják a fejét). Az erőszakos halálra tehát lett volna lehetősége. Ez következik testi mivoltából.

A halál kényszerétől való mentesség azt jelenti, hogy az ember (és valószínűleg az egész élővilág) számára ismeretlen lett volna a természetes halál (elöregedés) és a betegség. Szt. Ágoston pontos megkülönböztetést tesz, amikor meghatározza, miben állt az emberi halhatatlanság adománya: az ember eredeti állapotában „képes nem meghalni" (posse non mori). Ui. az igazi halhatadanság, vagyis, hogy valaki „nem képes meghalni" (non posse mori), csak Istenben van meg (August. Gen. üt. VI. 25,36).

Isten óvta Ádámot, hogy ne egyen 'a jó és rossz tudásának fájáról', különben meghal azon a napon (1Móz 2:17). Adám és Éva mégis evett belőle, de azon a napon nem biológiai halált halt, hiszen még sokáig élt (1Móz 5:5). Ádám azonban elvesztette az Istennel való közösséget (ki lett űzve az Édenből) és az örök életet (többé nem ehetett az élet fájáról, 1Móz 3:23-24). Ádám (az ember) halála tehát "azon a napon" lelki-szellemi-vallási értelemben vett halál volt (vö. Ef 2:1), amely aztán biológiai halálhoz vezetett.

A halál lelki-szellemi és biológiai értelemben Ádám minden utódjára, minden emberre átterjedt, mert mindenki vétkezett és vétkezik (Róm 5:12-14, 1Kor 15:22,56). Az viszont, hogy "a bűn zsoldja a halál" (Róm 6:23), nem azt jelenti, hogy a bűn Istentől kapott büntetése a halál, hanem azt, hogy a bűn szolgálatáért a bűntől kapott zsold a halál, szemben az örök élettel, amit viszont Istentől lehet ingyen ajándékként megkapni (a szövegkörnyezet alapján a kérdés ez: kit akar a hívő szolgálni, a bűnt vagy Istent?).

Kérdező. :)

Létrejön a fizikum...elpusztul a fizikum...Ádám és Éváé is létrejött...tehát született...szépen és érthetően benne van a Bibliában. Szóval a születés halál ciklus letisztázva. :P

A helyzet pedig a következő...Isten a teremtő erő létrehozza saját képére az embert, mint teremtő erőt tökéletes állapotba...de mivel az embernek nincsen tudomása semmiről, ezért Isten kegyéből hozzárendeli azt a fizikai világhoz, vagyis testet ad néki, hogy tapasztalhasson...s mivel tudatlan az ember, úgymond üres, ezért kénytelen beleesni a negatívumokba, hogy megízlelje azt, és a jóval azonosulhasson, persze idővel, s mivel az ember teremtő erő valójában, ami alapvetően a fizikai világon túl van, ezért meg nem szűnik, csupán "cseréli" a fizikumokat Isten jóvoltából, hogy a jelleme(lelke/elméje) nemesedjen és elérhesse a teljes tökéletesség állapot, azt amilyen maga Isten is, vagyis üdvözüljön. A másik dolog pedig az, hogy Isten a mindenség...tehát én is, te is, minden ami létezik, mindenki magában hordozza az Atyát, ami mellesleg közelebb van hozzánk, mint nyaki ütőerünk. Valójában mindegyikünk Isten...csak hagyni kéne érvényre jutni magunkban, ahelyett, hogy elnyomjuk az önzésünkkel...:)

Tehát azért "kell" "visszakerülni"(azért rakom macskakörömbe, mert már vele vagy, csak nem tudod - általánosságban, nem konkrétan rád értettem kérdező) Istenhez, mert Te vagy az igazából, és ezt belül tudod nagyon jól...sőt nélküle nem léteznél...amíg tudod magadról, hogy vagy, addig Istent elismered felszínes tudatod alatt mélyen. :)

üdv

25/F

LastOne.Left