Mennyire volt divat régen, hogy a szülők a gyerekre erőltetik a vallást?

Nekem is hasonlókról meséltek a nagyszüleim, de annyi különbséggel, hogy ők mindig is hívők voltak így nem volt nekik nehézség az, hogy elmenjenek a templomba.

Tény, hogy nálunk nem mentek minden nap, mert a földművelés nem végezte el magát, de a vasárnapi misét nagy becsben tartották.

Az en apamra is raeroltettek a szulei a templomba jarast, sot, egyhazi gimnaziumban kellett tanulnia. Nagyon utalta az egeszet. Az iskolat is, es a papok nagy reszet is. Nekunk, a gyerekeinek nem is beszelt soha sem Istenrol, sem Bibliarol, sem vallasrol. Mielott meghalt, megkerdeztem tole, szerinte van e Isten, azt mondta, nem tudja, nem hiszi. Azaz hiaba probaltak manipulalni, nem tudtak teljesen elvarazsolni az elmejet.

A nagyszuleimnek en voltam a leginkabb nem kedvelt, mondhatni a leginkabb semmibe vett unokaja, mert en mar gyerekkent ki mertem mondani, h nem hiszek semmilyen felsobb eroben. Nekik ez oriasi fajdalom es sertes volt. En akkor, nagyon fiatalon nem tiszteltem masok ezzel kapcsolatos allaspontjat, a nagyszuleim pedig hihetetlenul elvakult, tanulatlan emberek voltak, akik a fizika torvenyeit is Istennel akartak nekem magyarazni egy olyan idoszakban, amikor az egesz orszagban az iskolakban (is) a materializmust hirdettek.

A szuleim intelligensen alltak a dologhoz, azt gondoltak, meg kell hagyni a gyerekeknek, hogy kialakithassak a sajat velemenyuket. Igy vegul egyik gyerekuk sem lett sem hivo, sem vallasos, de mar mindannyian tiszteletben tartjuk masok velemenyet ezzel kapcsolatban is. A mi gyerekeink hisznek Istenben, de ezt nyilvan nem toluk kaptak utravaloul, sajat erzeseik alapjan dontottek igy.

Családban nem volt ilyen. Apám szülei voltak hívők, de ők nem erőltették apámra. Anyám szülei nem voltak annyira vallásosak.

Amúgy a templomajárás gyakorisága és a vallás erőltetése között semmi párhuzam nincs. Anyukám mindennap jár templomba és sosem erőltették rám a hitet.

Embere válogatta már akkor is.

Vagy szíjjal verték a gyereket, ha nem akart templomba menni, vagy hagyták.

De lehet, hogy az első járt jobban, mert például a középkorban simán kivégezték, ha nem volt megfelelő a hite, és nem volt hajlandó megtérni.

"A házimunkát legidősebb gyerekére, a nagymamám nővérére hagyva"

Hétközben legfelejebb fél órás a mise, vasárnap is egy, úgyhogy olyan rettentő sok házimunkát nem kellett ráhagyni.

A vallásos családokban többnyire "ráerőltették" a gyerekekre a misére járást, legalábbis addig, amíg bérmálkoztak - konfirmáltak. Ahogy ráerőltetjük a gyerekre az óvodába és iskolában járást is.

3

"Én azt mondanám, hogy inkább "természetes" dolog volt, a gyerekbe lassan, a mindennapos tevékenység részeként belenevelték a vallásos hitet és az azzal kapcsolatos formalitásokat (pl. templomba járás, otthoni imátkozás, étkezés és lefekvés utáni ima) is. Persze mindez a természettudományos oktatás, a sokoldalú informálódás kiteljesedésével erősen háttérbe szorult."

Az 50-es evekben nem igy volt.

A kerdezo nagymamaja erzesem szerint egy katolikus csalad tagja lehetett, inkabb falun vagy kiskozsegben, es az 50-es evek elejen.

Ugyanis 1948-1988-ig olyan allamrend volt, ahol az ateizmus volt a kotelezo vilagnezet. Lehetett templomba jarni, de abbol az emberbol nagyon sok minden nem lett. Minden komolyabb poziciohoz kotelezo volt a parttagsag es a materialista vilagnezet. Templomba a labat se tehette parttag. Az "idealista" (hivo) neveltetesuek hatranyban voltak az egyetemi felvetelinel, munkavallalasnal es kb. mindenben. Eroszakkal feloszlatták a szerzetesrendeket, a templomokat hagytak szetmallani, osszedolni. Pl. a mostani KIE (Kereszteny Ifjusagi Szervezet) vezetoit bebortonoztek, egyikojuk a bortonben is halt meg. A szervezetet feloszlattak es betiltottak, csak 1991-ben indult ujra. Es ez csak EGY a sok egyhazi szervezet, iskola, intezmeny kozul, amit feloszlattak es uldoztek. Az iskolaban, radioban, kesobb teveben semmi szo nem esett a vallasrol, csakis negativ kontextusban. Volt egy altalanos elfogadas, hogy "hat igen, az oregek, azok elhiszik, mert ok meg ezt tanultak, de mi mar okosak vagyunk, tudjuk, hogy a villam nem attol van, hogy a Joistenke haragszik, mi mar tudomanyos materialistak vagyunk, na de hat hagyjuk rajuk, a nagymamakra meg az oreg Pista bacsikra".

Ha valaki pl. 1965-ben szuletett, az nagy esellyel soha nem volt templomban, semmit nem tanult a vallas alapjairol, soha semmilyen pozitiv kontextusban. Ha a szulok nagyon vallasosak voltak (de ez nem volt a lakossag 10%-nal tobb), azok laposkuszasban, titokban jartak misere, de a gyereknek megmondtak, hogy ne beszeljen rola az iskolaban SOHA, es a munkahelyukon ok is inkabb hallgattak. Mint minden, a 60-as evektol ez is enyhult, de annyira nem, hogy a 80-as evek elejen egy gimnaziumban tanulo elmondta volna, hogy ok jarnak templomba. Minimum kigunyoltak volna oket, rosszabb esetben elvagja a tovabbtanulasa eselyeit.

A szobanforgo dednagymama falujaba az 50-es evek elejen meg eppen nem jutott el az elvtarsak szocialista nepnevelo munkaja. Kesobb a nenire mar valoszinuleg ra is hagytak.

3 - tehat teljesen forditva volt. 1950 es 1990 kozott nem volt termeszetes, hogy valakibe beleneveltek a hitet meg az eves elotti imadkozast, meg amit leirsz. Es az, hogy

"mindez a természettudományos oktatás, a sokoldalú informálódás kiteljesedésével erősen háttérbe szorult"

ez a "felvilagosult, ontudatos marxista-leninista kommunista ateista ember" nevelese miatt szorult hatterbe eroszakosan, kozpontositottan. Az atlagcsaladban tema sem volt a vallas es a hit, semmilyen formaban. Az ovodak, iskolak is szepen gondoskodtak rola, hogy nehogy pozitiv dolgot halljanak a gyerekek a vallasrol, nehogy egy egyhazi eneket, imat, unnepet megismerjenek, vagy Bibliat fogjanak a kezukbe.

1990 utan lehetett ujra a vallas irant nyiltan erdeklodni, nagy ebredes indult, pl. az egyetemeken, de a politikaban, a muveszetekben es esetleg a munkahelyeken is. Sok nyugat-europai vagy amerikai egyhazi szervezet hozott penzt, konyveket, tartottak rendezvenyeket, taborokat, eloadasokat orszagszerte. Eloszor az ertelmiseg fordult a vallas felé, kivancsiságból és utana lassan minden tarsadalmi osztalybol voltak, akik igen.

Ezt azert irom le, mert nem ertem: nincs itt senki, aki a 70-es evekben, 80-as evek elejen mar volt akkora, hogy eszenel volt?

Es emlekszik milyen volt a szocializmus? Ugy irtok, mintha ez az idoszak (48-90) nem is letezett volna. Nektek nem meseltek a szuleitek?

Mindig csodalkozom, mikor a magyar ateistak a modern nyugati, plane angol ateistak gondolataival parhuzamban ervelnek. Mintha nekunk nem is lett volna egy kotelezo ateista korszakunk, amikor egy diktatura diktalta azt, hogy mi mar a tudomanyban hiszunk es nem istenben.

A Dawkins-fele ateizmus pedig 2001. szept. 11-e utan kezdett szarnyalni, amikor a brit tarsadalomban altalanositottak, hogy a muszlim vallas veszelyes--> MINDEN vallas veszelyes, es reakcios, gunyos hozzaallas kezdett terjedni. Dawkins amikor arra buzdit, hogy minden vallas szunjon meg, es mindenki legyen ateista, es gunyoljuk ki a hivoket - nem tudja, hogy mi, kozep-kelet europaiak erre ralegyinthetunk, hogy "vótmá"...

Dawkins es tarsai hivatkozhatnak arra, hogy azok hisznek, akiknek gyerekkoraban ezt mondtak, es nem birja kinoni, ugy atmostak az agyát. De legalabb mi tudhatnank annyit, hogy jo 2 generaciot neveltek es neveltettek ateistanak nalunk, akibol felnottkorban, vagy keso kamaszkorban lett, lehetett hivo. Akkor tartott eloszor Bibliat a kezeben, akkor hallotta eloszor, hogy Ujszovetseg, Oszovetseg, zsoltar, hogy mi is az a punkosd - es vannak is ilyenek szep szammal (es nagyon megbecsulik es orulnek a hituknak azok, akik elott ez a vilag 17-24 eves korban hirtelen kinyilt). Ok tehat kapasbol megdontik az elmeletet, hogy az a vallasossag oka, hogy az illetot ugy neveltek. Hiszen nalunk pont a kommunista diktatura harsogta azt, hogy "mi mar nem hiszunk ilyen butasagokban, mi a tudomanyban hiszunk!", es aki ellenallt, megjarta. Hogyne lenne nekunk mas a reakcionk Dawkins es kovetoire, mint a briteknek. :-D

Tehat Kerdezo: a dédnagymamád még pont az utolsó képviseloje volt annak a generacionak, aki ezt megtehette. Nem volt általános, de nem volt ritka sem, katolikusok kozott. En is ismerek ilyet, vagyis leszarmazottat (en nem eltem az 50-es, 60-as evekben). A katolicizmus volt az eletuk kozepe. Ez a nevelesi modszer utana nagyon gyorsan es evtizedekre eltunt. A gyerekei gondolom, megkonnyebbultek tole. Sok igy nevelt gyerek serult az eltulzott es kenyszeritett vallasossagtol, a mindennapi misetol stb.