Jól értelmezem, hogy a kereszténység értelmezésében a Mennyország és Pokol egy állapot?

Szerintem vannak keresztények akik az egyféleképpen vannak akik a másikféleképpen értelmezik.

Mind háromra találhatsz embert bár nem biztos hogy meg is jelenek majd itt.

Nem csak ott.

A buddhisták meg szinte az összes vallásban, itt is megvan, hogy imádkoznak, hogy minden tuti legyen legközelebb is, tehát a temetésen is van egy rakat asszony, aki imádkozik.

A keresztények többsége nem e világi fizikai helyként értelmezi, az időtlensége miatt az állapot szó sokkal jobban visszaadja az értelmét.

"Tehát például ha valaki már itt a Földön megteremti a Poklát, lényegében azt viszi tovább a Túlvilágra."

Lehet, attól függ, hogy értelmezed a poklot ebben az esetben. Ha ebben az életben az ember minél távolabb akar lenni Istentől, nem vágyik közelségére, bűneivel mélyíti ezt a "szakadékot", akkor igen, ezt viszi tovább.

Nem egy tudatállapot a kettő, de amúgy igen. Az életünk utolsó percében is megtérhetünk, és az mindent megváltoztathat. De állítólag az nagyon ritka. Papoktól hallottam, akik ateistáknak vagy hitehagyott keresztényeknek feladták az utolsó kenetet.

Persze keresztények között is több értelmezés van.

Szerintem az ember utolsó pillanatai az örökkévalóságban visszhangoznak szubjektív módon. Dehát itt nyilván csak szubjektív nézőpontról érdemes beszélni.