Elégtételt meddig lehet elvégezni?

3-as

Pedig nagyon is érdemes gyónni. Mindig könnyít a lelkemen mikor elmondom valakinek(jelen esetben ugye a papnak) a bűneimet és azzal tulajdonképpen meg is szabadulok tőlük.

Butaság azt hinni, hogy az ember majd lerendezi magában a dolgot Istennel és levan tudva. Ha nem vallod meg senkinek a bűneidet akkor azok rajtad maradnak. És bűnös maradsz.

Ezt tapasztalatból mondom.

Mondjuk én megmondom őszintén nálatok reformátusoknál nem tudom, hogy mennek a dolgok ezen a téren. Meg hogy van e egyáltalán gyónás. Tényleg fogalmam sincs.

Egyébként római katolikus vagyok és nem is igazán foglalkozom más felekezetekkel. Persze nem azért mert a többit lenézem vagy esetleg a sajátomat tartom a legjobbnak, de sosem éreztem késztetést az iránt, hogy mondjuk a református vallásba a legkisebb mértékben is betekintést nyerhessek.

Egyszerűen nem érdekel. És mégegyszer mondom ennek nem az az oka, hogy esetleg lenézlek titeket. Szó sincs róla.

Visszatérve a gyónáshoz.

Ha nincs gyónás akkor az is sokat segít, ha embertársaidnak megvallod bűneidet. De ez tényleg nem vicc.

Kínos téma, de én pl.sosem mertem felvállalni a szüleim/családom előtt, hogy évekig maszturbáltam. Borzasztóan kínosnak éreztem, hogy ezt a dolgot megosszam velük.

Viszont most mégis megtettem. Ezen a héten. És hatalmas kő esett le a szívemről.

És elképesztően jól eső érzés, hogy nem kell többé titkolóznom és bátran felvállalhatom, hogy annak ellenére, hogy korábban hibáim ellenére is próbáltam a legjobb színben feltüntetni magam előttük, most megvallhattam, hogy nem vagyok az a minta gyerek, akinek eddig hittek,hanem nekem is vannak nagy bűneim, amikkel a mai napig küzdök.

Én tényleg nem akarok erőszakoskodni, csak felszeretném hívni a figyelmed, hogy nem szabad félvállról venni egyetlen bűnt sem. Mert képesek hatalmukba keríteni az embert, úgy hogy az illető talán észre sem veszi azt.

Értem. Amúgy mint magát a gyónást én se nagyon értettem sose. Mármint a Bibliában ugye írva van, hogy valljátok meg bűneiteket egymásnak. Tehát egymásnak, nem a papnak. Most kicsit magam ellen beszélek figyelembe véve azokat, amiket korábban irtam, de nekem például sokkal nagyobb megkönnyebbülés, ha olyanoknak vallom meg a bűnöm, akik előtt valóban szégyellem. Tehát pl.ahogy fentebb említettem. A papnak azért nem olyan nagy kihívás megvallani a bűneimet akármilyen súlyosak is, mert előtte egyrészt nem szégyellem, meg hát ez is a dolga tulajdonképpen hogy meghallgasson és ha úgy van tanácsot adjon, illetve szerintem elég nyilván való, főleg, ha sok gyónója van a papnak, hogy ugy is elfelejti amit az ember mondott neki a gyóntatófülkében. Szóval attól sem kell félni, hogy esetleg felhántorgatná a bűneimet előttem.

Ettől függetlenül nagyon jó dolognak tartom a gyónást, de nem ilyen formában.

Egyébként semmi bajom a papokkal sem. Szokták mondani, hogy minek gyónjak egy papnak, a pap is olyan bűnös ember mint én stb..

Ettől függetlenül nagyon is szükséges szerintem, hogy ne tartsuk magunkban az elkövetett bűneinket, hanem bátram hozzuk napvilágra. Mert ez valóban tud segíteni. És hasznos.

Ugye írtad, hogy ti nem gyóntok. Akkor is érdemes úgymond gyónnod, ha használhatom ezt a kifejezést csak akkor te nyilván nem a papnak, vagy a lelkészúrnak mondod el a bűneidet, hanem a hívőtársaidnak.