Hogyan lehetne (főleg gyakorlatilag) eltávolodnom Istentől, anélkül, hogy megtagadnám?

#20

[link]

Vidiripi

"ISten sosem adott semmi jót, csak rosszat és még rosszabbat."

És mi az rossz és rosszabb amit hited szerint Istentől kaptál?

"Semmi kedvem mesélni, de azért érdekes lenne, hogy hol lenne pár embernek, aki megítél engem a hite, ha azt kellett volna végigélnie, amit nekem"

Ha semmi kedved mesélni akkor minek írtad ki a kérdést!

Abszurd gondolat ha esetlegesen azt feltételezted hogy senki nem lesz kíváncsi arra hogy még is mit éltél át!

"én szívesebben lennék ott, még szjvesebben meg sem születtem volna. Azért a kínért ami az életem, azért megszületni is kár volt, még inkább kár élni."

De még is élsz! És az életedhez némi köze a szüleidnek is van hiszen megtanultál írni használod az internetet, hozzáférsz!

Ehhez az kellett hogy életben tartsanak azzal, hogy születésed óta gondoskodnak rólad!

Kedves Kérdező!

"Hogyan lehetne (főleg gyakorlatilag) eltávolodnom Istentől, anélkül, hogy megtagadnám?"..."Csak követel és büntet, de sosem segít."

Az, hogy megszülettél és ahova születtél, nem az Isten kegyelme, vagy irányítása, pusztán a biológia törvényei alapján történt. Emiatt felesleges Istent okolni, hiszen születhettél volna Etiópiába is, és abban az esetben lehet, hogy már 10 éve éhen haltál volna. De nem így történt, mert a Te szüleid (a jelek szerint) magyarok. Lehetnének akár malájok, vagy zimbabveiek, Te akkor is Te lennél. De születhettél volna New York Manhatten városrészében is, dúsgazdag szülők gyermekeként, Te akkor is Te lennél. Változtatna mindez valamit az Istenhez való viszonyodban? Ha a válaszod erre IGEN, akkor nagy sz_rban vagy, már ami a hitedet illeti!

Nehogy azt hidd, hogy egyedül csak Te vagy nehéz helyzetben (ennek megoldásához egyébként sem ad az Isten segítséget), élnek emberek nálad százszor rosszabb körülmények között, és mégsem akarják elhagyni az Istent!

Élnek emberek végtagok nélkül, élnek emberek, akik soha nem láttak és nem is fognak, élnek olyan emberek, akik soha nem hallottak és nem is fognak, és tűrik, viselik mindezt egy zokszó nélkül, nem hibáztatnak miatta senkit, de teszik azt, amit maguktól tenni tudnak. Mindezeket vajon ki akarta, hogy így legyen, az Isten? NEM!

Ha már itt tartunk, akkor mondjad el legyél szíves, hogy tulajdonképpen mi is a Te problémád az Istennel és az életeddel? A jelek szerint látsz, tehát ebben nem vagy korlátozott, a jelek szerint rendelkezel Internet előfizetéssel, amelyhez kapcsolódik egy "okos telefon", vagy egy PC-s számítógép, vagy egy tablet. Akár így, akár úgy, nem kevés havi kiadást jelent. Ja, hogy még ennyi se jusson az embernek???

Tudod, nem olyan régen részt vettem egy "érzékenyítő előadáson", ahol különböző fogyatékkal élő emberek beszéltek az életükről. És egyikükről sem éreztem azt, hogy elkeseredettek lettek volna, sőt! Ők sugároztak a mi irányunkba csupa pozitívumot. Ez az élethez való igazi emberi hozzáállás, függetlenül Istentől.

Fuh, Prokator, oszinten sajnalom, hogy ilyen pokoli rossz helyzetben vagy. Latszik, hogy mar regota szenvedsz es sokfele teruleten, az orom hianya es a kilatastalansag, nagyon rossz lehet. :-(

Ahogy a meghallgatott ima hitnovelo es Isten fele huz, ugy a meg nem hallgatott ima, plane ha sulyos dologrol van szo es mar regota tart, eltavolit Istentol. Ez teljesen ertheto es normalis.

Tehat azt kerdezed, mit tehetsz a gyakorlatban, ha istenhivo szeretnel maradni, de nem akarod az imara stb. fecserelni az idodet (es gondolom, a lelkierodet).

Valaki irta mar, hogy eloszor is ne gyakorold a vallast. Egyetertek. Nem kell templomba jarni, nem kell imadkozni, sem kotott, sem szabad imaval. Csak akkor, ha ugy erzed. Es csak azt, amit akarsz. Nem kell a Bibliat olvasni. Nem kell hivok tarsasagat keresni. Nem kell senkivel Istenrol beszelgetni. Ugy messzirol hihetsz Istenben tovabbra is, ami most lehet csak egy vilagnezet. (Atmenetileg vagy vegleg.)

Lehetsz istenhivo ugy, hogy nem vagy vallasos. Es az osszes ehhez kapcsolodo ritualet mellozod, vagy szelektalsz.

"Hazudjam azt, hogy hálás vagyok neki amiért annyi szenvedést és fájdalmat ad, mvel nem ad jót, amiért valóban hálát kellene adnom"

Nem, nem kell hazudnod. Az en hitem szerint Isten ugyis tudja, hogy most nem vagy hálás, nem varja el. Nem kell dicsoiteni. Csak ha kedved van. Ha ugy erzed, hogy mar annyit szenvedtel, hogy most nem akarsz szemelyes(ebb) kapcsolatot Istennel, akkor nem kell.

Sajnos, igazabol nem tudok segiteni. De nekem is volt olyan korszakom az eletben, amikor olyan pokoli borzalmas dolgok tortentek velem, hogy semmifele sablonos duma nem segitett, hogy "majd megtudod, ez is mire volt jo..." mert sehogy nem akart veget erni, es annyira ertelem nelkuli volt az egesz. Istenben vegig hittem, de mar nem hittem, hogy segiteni fog.

Igy, hogy nem irod, mi a problema, annyit tudok mondani, hogy gondolom, gyakorlati szempontbol amit lehet, megtettel / megteszel. Mondjuk, ha fizikai fajdalom, akkor a fajdalmat csillapitani kell, orvoshoz menni, vagy hivatalos, jogi segitseget kerni, rendorseg, ha olyasmi. Ha olyan termeszetu a dolog, hogy vannak sorstarsak, nekik esetleg valami szervezetuk, ahol hasonlo helyzetben levokkel egyutt kiontheted a szived, vagy tudnak adni valami olvasnivalot... Az is lehet, hogy most annak van az ideje, hogy lelki szakemberhez fordulj, tehat egy hozzaerto pszichologushoz. Tudom, a pszichologus nem fogja megoldani a problemakat, de segit megkuzdeni vele lelkileg, hogy addig, amig vege nincs, legyen lelkierod kibirni, vagy tud nehany gyakorlati tanacsot adni, hogyan legyen elviselhetobb.

Annyit esetleg tehetsz, hogy ha van egy-ket kozelebbi ismerosod, akit megkerhetsz, kerd meg oket, hogy imadkozzanak helyetted. De ezt sem kell. Vagy még annyit, hogy elmondod Istennek, hogy ez van, tovabbi ertesitesig nem vagyok elerheto.

Vannak olyan szintu szenvedesek az eletben, amikor az ember odajut, hogy van Isten, de a hozzavezeto ut nem latszik, de nem is nagyon akarja az ember megtalalni. Ez normalis, nyugodtan hallgass a megerzesedre.

Én pedig mást mondok, kedves Prókátor, hogy legyen egy ilyen szempont is 🙂

Szerintem ami tud ilyenkor segíteni, az az ünneplés, hogy megtanuljunk újra ünnepelni. Istenhez való kapcsolódásunk nagyon gyakran szól könyörgésről, fohászról, hálaadásról, de ha ez ilyen nehézkessé, nyűggé válik, akkor lehet, hogy csak egy frissebb, újszerűbb megközelítésre van szükség.

Gyermekkoromban mi elég szegények voltunk, volt, hogy nem volt kaja, volt, hogy lekapcsolták a villanyt, elzárták a vizet, mert nem tudtuk fizetni, télen sokszor fáztam, mert nem tudtunk folyamatosan fűteni. De ami mindig rengeteget segített, hogyha tudtunk rendesen ünnepelni. Persze, ehhez szükség van egy olyan szűk közösségre, barátokra, családra, akikkel ez lehetséges.

Ha ez nincs, akkor még úgy is ünnepelhetsz, hogy egyszerűen a szépet keresed. Hallgass szép énekeket, egyházi zenéket, vannak nagyon szép filmek, látogathatsz templomokat turistaként, ezek is mind működnek, mint Istennel való kapcsolatkeresés. Hagyd, hogy a szépség vonja el a figyelmed, és terelje Isten felé, nem kell mindig mindent aktív szándékkal erőltetni. Ez is az ünneplés, az imádság egy formája, csak itt hagyod, hogy a hagyomány, a közösség, ami a szépet alkotta és megtartotta, az most vigyen egy kicsit téged, aki megfáradtál a terhek cipelésében.

És azt is érdemes tudni, hogy a feladással sincs semmi baj. Mi emberek vagyunk, nem istenek, erőnk és életünk szűk keretek közé van szabva. Teljesen rendben van, ha azt mondjuk: Istenem, ennyi telt az erőmből, én csak egy ember vagyok, segítség nélkül ennyit tudok. nincs azzal baj, ha elismerjük, hogy segítségre van szükségünk. Néha le kell tennünk a terhet, és megpihennünk.

Remélem tudtam valamit segíteni.

Titus

Jo, de o nem azt kerdezi, hogy hogyan kozelitsen Isten fele ujszeru modszerekkel. Hanem hogy hogyan tavolodjon el tole ugy, hogy még ne tagadja meg. Meg azt mondja, hogy legszivesebben a temetoben lenne. Valahogy az az erzesem, hogy az "egyszeruen keresd a szepet" ide nem lesz jo.

27.