Hogyan lehetne (főleg gyakorlatilag) eltávolodnom Istentől, anélkül, hogy megtagadnám?
Elegem van az imádkozásra elfecsérelt időből. ISten sosem adott semmi jót, csak rosszat és még rosszabbat. Csak követel és büntet, de sosem segít. Mégis imádkozom, mert hiányzik az ima, így nem tudom kihagyni. De így az összes imára fordított idő csak elpocsékolt idő. Nem mintha sokkal jobban tudnám ezt az időt felhasználni, de már zavar, hogy ezt teszem, miközben semmi értelme nincs. Hazudjam azt, hogy hálás vagyok neki amiért annyi szenvedést és fájdalmat ad, mvel nem ad jót, amiért valóban hálát kellene adnom (ez nem azt jelenti, hogy nem köszöntem volna meg és nem köszönnék meg minden apróságot!)?
Hiszek Istenben és Jázus Krisztusban, pont ezért nem akarom megtagadni, csak nem akarom dicsérni azért, amit nem érdemelne meg sem ember sem isten.
Ha lehet, főleg gyakorlati tanácsok érdekelnének (bár ha valaki magyarázatot tud adni vagy alapelvi pontra tudna rávilágítani azt is megköszönöm)!
8.
"Istentől nyugodtan éhen is dögölhet az ember, a legkisebb segítséget sem adná meg neki."
Hát tőle nyugodtan éhen is dögölhetsz, ha te magad nem teszel azért, hogy ne dögöljél éhen, akkor ne őt szidjad, mert ő megadta neked a lehetőséget arra, hogy gondoskodjál magadról, és ne kelljen éhen dögölnöd.
#11 köszönö a láttatlanban meghozott elítélő határozatodat!
#12 A szabadulásnak nyoma sincs, az akadályok nem szakadnak, csak sokasodnak. Belefáradtam az értelmet teljesen mellőző küzdelembe. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez mind az én hibám, én vagyok mindezért a pogány és a mocskos disznó, hogy Istent merem klrdőre vonni a megígért segítség elhagyásáért.
Zsoltárok
103,8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
103,9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
103,10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
103,11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
103,12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
103,13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Szerintem szerethető ez az Isten.
Olvasd el a Prédikátor könyvét jelen világ berendezkedéséről. Nagyon komor. De realista. Annyiban nincs igaza, hogy nem beszél Isten gondviselő oldaláról az Őt keresők felé.
#16 Jeremiás ugyanerre jutott:
20,14 Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szűlt engem, ne legyen áldott!
20,15 Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén őt.
20,16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.
20,17 Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szűlt volna!
20,18 Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek?
... a zsoltáríró József Attilai színvonalon fogalmaz
102,7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
102,8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
(egyik kedvencem egykor átéltem ezt)
109,22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
109,23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
De maga József Attila is jó filozófiát fogalmaz meg:
KÉT HEXAMETER
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
(De ez a kierkegaardi létstádiumból még csak a második, etikai stádium.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!