Édesapám meghalt. Sajnos kórházba történt, nagyon sokat szenvedett covid miatt. Két hete történt de azóta nem vagyok ön magam. Hogyan tudnék lelki békére lelni?

Sajnalom… idovel jobb lesz.

Minden nap meghalnak szeretett apukák bem vagy ezzel egyedul.

Nem kell lelki békére lelned, éld meg nyugodtan a gyászt és emlékezz rá mindig fájó szívvel. Az idő majd enyhít a fájdalmon és megtanulsz vele együttélni.

A halálra pedig ne rossz dologként tekints a jövőben, főleg ha vallásos is vagy.

Részvétünk.

Részvétem.

A lelki békédet úgy fogod leggyorsabban megtalálni, ha engeded simán végigfolyni a gyászt. Közben pedig foglald le magadat, lehetőleg ne legyen lehetőséged rágódni rajta. Számíts legalább két évre.

Nem kell örökös fájdalommal élned.

Emlékezz rá szeretettel és örömmel, hogy ő volt az apád és olyan volt, mint amilyen!

.

Nem halt meg ehészen, hiszen a második halál a végső: amikor elfeledik!

Itt pedig tagadják a covidot:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__..

Egyiknek meghal a szerette, a másik szerint pedig csak nátha.

Sajnos valaki nem tudja túltenni magát. Valaki elveszti a gyerekét. Vannak balesetek is ahol az egész család meghal és mondjuk egy kiskorú életben marad, megy az árvaházba. Sajnos ilyen szörnyű itt az élet a Földön, tele van bajjal.

Ha ráérsz írj valamit ide:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__..

Szervusz!

Fogadd őszinte részvétemet.

Csak remélni merem, hogy a fájdalom miatt vádolod Istent, bár ezt ez sem indokolja.

Te legalább élhettél a papáddal, kölcsönösen szeretve, kimutatva, érezve a gyermeki és az apai szeretetet. Ez mindkettőtöknek megadatott. Az én édesapám 11 hónapos koromban halt meg egy szénbányában. Mindazt az örömet, amit te megélhettél a papáddal, nekem fogalmam sincsen. Egész életemben éreztem a hiányát és kamaszkoromban sokat sírtam, mert hiányzott. Amikor láttam egy apát az utcán gyermeke kezét fogva, összeszorult a torkom a könnyeimmel küzdöttem, a hiány miatt, és az értetlenség miatt: nekem miért nem adatott ez meg?

Tudom, tégedet ez nem vigasztal, de láthatod ahányan ember, annyi féle fájdalom, amikor elveszíti (meg sem ismeri) a szülei valamelyikét.:-(

Mióta megismertem Istent, teljesen megváltozott az érzésem, az addig soha el nem múló hiány, mert TUDOM, hogy láthatom, megismerhetem és érezhetem az apai szeretetet amikor Krisztus megkezdi a földön az uralmát, amire majdnem minden embert megtanítanak manapság, a Máté 6_9-12-ben leírtak szerint. Mindannyian, vagy sokan kérik Isten országát, megis kevesen hiszik, hogy megvalósul itt a földön. Azért írom neked ezt, mert neked is lehetőséged van, amely reménységgel én is rendelkezem, újra látni az édesapádat, hiszen ezt maga Krisztus ígérte, és amikor a földön volt meg is mutatta, képes erre. Ezt mondta:Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, az élet feltámadására, akik hitvány dolgokat cselekedtek, az ítélet feltámadására” János 5:25–29.

Egy időre eltávozott, de van remény....