Jézus miért tett csodákat?

Jézus egy városkába érkezett, és amint sétálgat az utcán, meglát egy embert, aki ismerős neki. Gondolkodik, hogy hol is látta már korábban, aztán hirtelen eszébe jut, hogy ez volt az az ember, akit a vakságából gyógyított ki évekkel korábban. A fickó épp egy prostituált után szalad, de Jézus odalép hozzá, megállítja, és így szól:

Emlékszel még rám?

A fickó így válaszol:

Hogyne emlékeznék! Soha nem fogom megbocsátani neked, amit velem műveltél! Amikor vak voltam, boldogan éltem, hiszen nem láttam semmi szépséget. De te jöttél, és meggyógyítottad a szememet. És most mondd, mi a fenét kezdjek a látásommal? Folyton csak a gyönyörű nőket bámulom, utánuk rohangálok minduntalan!

Jézus nem akar hinni a fülének. Teljesen megdöbbent a hallottakon:

Azt hittem, nagy szolgálatot tettem ennek az embernek, ő pedig haragszik rám! Azt mondja, hogy amíg nem látott, soha nem gondolt a nőkre, eszébe sem jutott, hogy léteznek prostituáltak. De amióta lát, a szeme világa csak tönkre teszi a lelki békéjét.

Jézus egy szó nélkül faképnél hagyja a férfit – mit is mondhatott volna erre? Ahogy megy tovább az utcán, meglát egy másik férfit, aki épp a sáros árokban fetreng, és mindenféle zagyvaságot mormog magában – úgy tűnik, rendesen felöntött a garatra. Jézus kihúzza az árokból, és őt is felismeri. Eszébe jut, hogy az illető neki köszönheti, hogy tud járni, hiszen korábban nyomorék volt; igaz, ebben az állapotában is csak alig áll a lábán. Jézus őt is megkérdezi:

Emlékszel még rám?

A férfi így válaszol:

Hát persze, hogy emlékszem! Akármennyit iszom, neked akkor sem fogok megbocsátani soha! Te tetted tönkre a békés életemet! Amikor még nem volt élet a lábamban, sehova nem tudtam elmenni. Békében éltem – nem volt se verekedés, se hazárdjáték, nem voltak ivócimborák, és persze kocsmába se jártam. Amióta meggyógyítottad a lábamat, azóta egyetlen percre sem tudtam békésen, csendben üldögélni, mint régen. Állandóan csak rohangálok, hol ez után, hol az után… aztán amikor elfáradok, szépen berúgok a kocsmában. Láthatod, mi lett belőlem! Ezért a szörnyűségért te vagy a felelős! Figyelmeztetned kellett volna mielőtt meggyógyítottad a lábamat, hogy az egészséges lábakkal ilyen dolgokra számíthatok. De te erről nem szóltál egy szót sem! Egyszerűen csak se szó, se beszéd, meggyógyítottál! Anélkül hogy tőlem engedélyt kértél volna!

Jézus annyira elképedt a hallottaktól, hogy úgy döntött, azonnal elhagyja a várost ezt gondolva magában:

Ki tudja, még hány hasonló emberrel találkoznék itt?

De alig hagyta maga mögött a városkaput, meglátott egy embert az út szélén, aki épp arra készült, hogy felkösse magát egy fára. Jézus rákiáltott:

Hé, mit csinálsz te ott?!

A férfi felháborodva válaszolt:

Már megint te vagy az?! Egyszer már meghaltam, de te erőszakkal feltámasztottál! Most nincs munkám, a feleségem elhagyott, mert azt mondja, hogy a halottakat nem lehet feltámasztani, és meggyőződése, hogy csak szellem vagyok. Senki nem akar szóba állni velem. A barátaim rám se hederítenek többé, a szomszédok nem mernek rám nézni. Mit a fenét csináljak?! És akkor most, hogy fel akarom kötni magam, megint megjelensz! Mi ez, valami bosszúhadjárat?

Képtelen vagy békén hagyni engem? Most még fel se köthetem magam! Egyszer már meghaltam, akkor feltámasztottál – ha most felkötöm magam, biztos újra feltámasztasz! Annyira elmerültél a csodatevésbe, hogy bele sem gondolsz, hány embernek nyomorítod meg az életét a csodáiddal!

A történetek nem kerültek bele a Bibliába, a szúfi irodalomban találhatók meg. A fanatikus keresztények azt is mondhatják, hogy egyik sem igaz, de mindenesetre elgondolkodtatóak.