Mikorra lettetek túl édesapátok elvesztésén? Nekem 4 hónapja halt meg, de csak rosszabb mindig.

#21: Ez hosszú lesz.

A mama halálakor nem volt munkám, csak néhány százezer forintom. Az egyik barátom segített fizetni a rezsit. Rokonok (nagynéni, nagybácsi) az önkormányzathoz fordultak, hogy segítsen. Az volt a segítség, hogy szóltak a Családsegítőnek és a Gyámhivatalnak, illetve bevontak közmunkába. Az egyik unokatestvérem segítségével sikerült elhelyezkednem.

Közben a Gyámhivatal előkészítette a pert. A családsegítős néni járt nálam; az ő vallomása alapján rövid környezettanulmány készült. Pszichiátriai vizsgálatokra kellett járnom. Szerencsére addigra eltelt már pár hónap, így a legrosszabb időszakon túl voltam. Így már csak autizmust és személyiségzavart állapítottak meg, ami nem illeszkedett az önkormányzat, a Családsegítő és a Gyámhivatal eredeti, teljes gondnokságos és intézeti elhelyezéses koncepciójába. Sebaj, a ház védésére és az egészségügyi önrendelkezés tekintetében már előre korlátoztak. Igen, ítélet született a Gyámhivatal nagyon negatív, elfogult, és hazug sztereotípiákkal teli beadványának egyoldalú figyelembe vételével.

Az ügyvédnek nem kellett fizetnem, kirendelt ügygondnokom volt, aki segített, hogy megírjam a beadványomat. A gondnokkal együtt rendelték ki, mivel közben elvesztettem a munkámat. De közben unokatestvérem segítségével találtam egy másik munkahelyet, ahol jelenleg is dolgozom. A környezetemben voltak emberek, akik vállalták a tanúskodást. Közben a megyei fogyatékosságügyi tanácsadó felvette velem a kapcsolatot. Több falusi ismerősöm segítségével és rokonok közreműködésével kitakarítottuk a házat. Jöttek a tanúk is; volt, akit az ellenfelem is meghívott, vagy az ellenfél tanúja volt, de ő is átállt.

Aztán néhány hónap múlva következett a tárgyalás, ahol a Gyámhivatal jogi képviselője szembesült azzal, hogy én nem az a fajta autista vagyok, mint amit az aktákban leírtak. A biztonság kedvéért szakértői vizsgálatra is sor került újabb néhány hónap múlva, ami egyértelműen megmutatta, hogy nincs szükség gondnokra. De azért még eltelt néhány hónap, mire végre ítélet született, és visszaadták a jogaimat.

Máig haragszom azokra, akik gondnokság alá akartak venni. Sakkban lehet tartani a Gyámhivatallal, mert félek tőle, és nem tudom elképzelni, hogy valóban segíteni akarna vagy tudna. A per alatt nem éreztem, hogy én most be vagyok védve. Éppen ellenkezőleg: állandóan féltem, haragot éreztem, elvesztettem az önértékelésemet. Úgy éreztem, hogy úgy bánnak velem, mint egy elmebeteggel. A gondnokom jó fej volt, és lecserélte a ruhatáram nagy részét.

A Gyámhivatal majd jön ellenőrizni. Remélem, elégedettek lesznek az eredménnyel.