Templom függő vagyok vagy valami rosszabb?
Katolikus vagyok és egyszer csak nagyon megszerettem a templomot. Olvasó vagyok a templomban. Vannak olyan pillanatok amikor látom hogy a pap a ministránsokat megdicséri, engem meg nem annyira és ez bennem mindig rosszat mutat( pedig ők alig jönnek valamikor). Én mindig ott vagyok, vagyis ha tudok és sikerül érkezni a szentmisére.Mindegyik mise után elmondom az anyukámnak hogy mit érzek és ma azt mondta hogy én már függö vagyok vagy bűnös(irigy). Valamikor azt akarom hogy engem is dicsérjenek, nekem is segítsenek vagy én nekik. A ministránsok holnap mennek kis papok és ministrások találkozójára pedig csak párszor jönnek el a misére, én is nagyon akarok, de nem mehetek. Azt se értem hogy vajon minek örül a pap ennyire nekik ha alíg csinálnak valamit, én pedig mindig ott vagyok és alíg figyel rám(csak akkor ha kérdezek tőle valamit). Az eszemet nem tudom leállítani amikor elkezdek egyszerre jóról gondolkozni és máris rosszról.
Annyi még, hogy nincs kinek nyissám ki magam, kinek beszéljem ki magam, a barátnőmnek nem mondom el szerintem mert akkor máris ő is mint anyu ezt mondaná(már egyszer meg is történt).
Tehát meg akarom tudni hogy mit gondoltok erről...
szerintem igazad van, teged is megdicserhetnenek es megkoszonhetnek, amit csinalsz
hany eves vagy? lany vagy?
Először is tedd fel magadnak a kérdést: miért olvasol fel? Ha szereplésként fogod fel, akkor valóban irigy vagy arra a "tapsra", amit mások kapnak kevesebb szolgálatért. Ha viszont azért olvasol fel, hogy szebb legyen a mise, hogy szolgálhasd Istent és a közösséget... és szívből hiszel Isten tervében, tanításában és segítségében, akkor lehet, hogy annyi az egész, hogy még van némi tanulni valód az alázat és szerénység terén.
Én is sokat olvastam fel valamikor, és minden alkalmat, amikor felolvashattam, Isten ajándékának tekintettem, lehetőségnek a szolgálatra.
"elmondom az anyukámnak hogy mit érzek és ma azt mondta hogy én már függö vagyok vagy bűnös(irigy)"
Bocsi, hogy ezt mondom, nem gonoszságból, de ez egy marhaság a részéről. Mindenki igényli az elismerést és törődést, főleg ha jó szándékkal le is tesz valamit az asztalra. Egy 13 évesnek pláne szüksége van ilyen biztatásra, odafigyelésre.
Néha komolyan nem értem, hogy egyes hívő emberek mit gondolnak a gyereknevelésről, vagy általában egy gyerek lelki fejlődéséről. Leoltás helyett mennyiből állna egy vigasztalás és egy ölelés? Nem hinném, hogy az ilyen hozzáállás annyira keresztényi lenne. Nem anyukádat akarom megítélni, csak ne hagyd, hogy emiatt eltorzuljon az értékrended és az emberekhez való viszonyod.
2-es vagyok
Szegeny. Igazad van.
Vannak helyek, templomok (papok), ahol még mindig az van, hogy a FIUKAT (mert ministransok csak ok lehetnek) korbeajnarozzak, buszkek rajuk meg mindenhova elviszik, dicsergetik. De az eszukbe sem jut, hogy egy kislanynak akarcsak megkoszonnek, vagy szolnanak neki, hogy ugyes vagy.
Nem vagy sem templomfuggo, sem bunos, hanem van igazsagerzeted.
5-os, ha ez igy lenne, akkor miert dicserik meg a fiukat? Ok akarhatnak szerepelni es orulhetnek a dicseretnek, de a kerdezo tanuljon alazatot? 13 evesen?
Gyava szulo hivatkozik erre, aki nem mer kiallni a kislanya mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!