Hívőktől kerdezném, hogy van e hasonló emléketek, illetve mi a véleményetek? (Részletesen lent)
Egy két éves koromból vanak olyan emlékeim hogy vissza akarok bújni édesanyámba mert emlékszem, hogy világra születésem előtt egy csodálatosabb, tisztább, boldogabb állapotban voltam egy gyönyörű helyen, amit szavakkal leírni képtelenség. Egy két emlék kép, de inkább érzések maradtak meg ebből az állapotból.
A kérdésem lehet az ezotéria vagy a filozófia témakörébe tartozna, azért teszem még is itt fel, mert én magam hiszek a szentírás igazságában, bizonyosságom van Istenben, és a megváltóban. És
1) kíváncsi vagyok hogy más hívőnek van e hasonló megtapasztalása, élménye?
2) miért lehet az hogy az írások írnak a halál utáni állapotokról, de mem szólnak semmit a születés előtti állapotokról?
Hiszen a lélek halhatatlan, Istentől származik akkor örökkévalónak kell e lennie? Létezhetett már földre születésünk előtt. Az igazság az, hogy az ember az lélek akinek teste van, nem pedig test aminek lelke van? Ha netán a tisztaság, szentség üdvösség állapotából érkeztünk erre a bukott világra akkor miért? Miért van oly nagy esély az elkárhozásra és olyan csekély esély vissza találni Istenhez? Leginkább arra vagyok kíváncsi hogy mi erről a személyes gondolatotok?
Ez így van, de én nem is a tudomány nevében beszéltem. Egyszerűen leírtam, amit tudok és gondolok a témáról.
Mellesleg: attól még, hogy a tudományban a bizonyítással kapcsolatban nincs helye a "könnyen lehet", "talán" és hasonló kifejezéseknek, de egy csomó más területen nagyon is van helye, pl. hipotézisek felállítása, új utak keresése, innováció, stb. Azt is mondhatjuk, hogy a "talán" a tudomány legnagyobb hajtóereje.
En a 14 vagyok, akinek beszoltak (nem a kerdezo), hogy a tudomanynak mondok ellent.
Vannak dolgok, amikre feltetelezhetoen emlekszik a magzat a pre-natalis korszakbol, pl. az anya hangja, hanglejtese, de csak atmenetileg, szuletes utan nagyon rovid ideig.
A hosszu tavu memoria kialakulasahoz minimum 2 evesnek kell lenni, de inkabb tobb. Ami azelott tortent veled, azt atelted, de nem fersz mar hozza.
Viszont tobbszorosen bizonyitott teny, hogy az emberek konnyen "emlekeznek" olyan esemenyekre, amelyekrol meseltek nekik, vagy fenykepen lattak, es emlekkepkent jelenik meg nekik. Ez pl. birosagi ugyekben, sertettek, szemtanuk szavahihetosege eseteben problema.
Tehat a kerdezo nem emlekezhet arra, hogy 1-2 evesen mit gondolt, plane arra nem, hogy milyen volt az anyamehben. Viszont ilyen halvany erzest, hogy "a szuletesem elott milyen jo es biztonsagos volt", nagyon sok minden okozhat.
Masreszt a kerdezot, ha jol ertem, egyaltalan nem erdekli a tudomany es a memoria kozotti osszefugges.
Mansour
"attól még, hogy a tudományban a bizonyítással kapcsolatban nincs helye a "könnyen lehet", "talán" és hasonló kifejezéseknek, de egy csomó más területen nagyon is van helye, pl. hipotézisek felállítása, új utak keresése, innováció, stb. Azt is mondhatjuk, hogy a "talán" a tudomány legnagyobb hajtóereje."
Igy van.
Csak a matematikaban vannak 100%-osan bizonyitott dolgok.
A TERMESZETtudomany (ami nem = tudomany) evidencia alapu. Akkor fogadunk el valamit, ha eleg szamu vizsgalat eredmenye mutat egy iranyba. Bizonyitottnak fogadjuk el - amig meg nem cafoljak ujabb vizsgalatok.
De az, hogy mit vizsgalunk egyaltalan, az szarmazhat az intuicio felol, "mi van, ha" megkozelitessel. Es ha egy hipotezis nem igazolodik be, akkor is spekulalni kell, hogy vajon miert nem? Rosszul volt megszerkesztve a vizsgalat?, vagy hamis volt a elkepzeles? stb. A tudomany fokozatosan korrigalja onmagat, es egyaltalan nem annyira holtbiztosak az eredmenyei, mint hinni szeretnenk.
A lélekvandorlásról az a személy véleményem, hogy nem az ember lelke vándorol életről életre, hanem vannak bizonyos tisztátalan lelkek,(újszövetségben néhányat meg lehet ismerni) akik életről életre testről testre vándorolnak. Az emlékek akiket valaki lát érez, mem az ő előző életből vannak, hanem annak a bizonyos tisztátalan léleknek az emlékei aki benne tanyázik. Ők azért munkálakodnak hogy kárhozatba rángassák az embert. Ennek két útja van. Az egyik a megtévesztés, hogy ne ismerhessük meg az igazságot(pl az ilyen valós emlékek), vagy hogy bűnös késztetésekkel megkötözzék az embert.
Ha ez a logikám igaz abból egyenesen következik, hogy nem az agy raktározza el a memóriát, hanem a lélek. (lehet hogy van olyan része az agynak amo kapcsolódik a lelkünkhöz ami ha megsérűl vagy leepűl képtelenek leszünk az emlékeink egy részére vagy egészére emlékezni)
És ezért van hogy bizonyos pszichiátriai esetek nem gyógyíthatóak, terápiával gyógyszerrel műtéttel, mert nem a test lett megbetegedve hanem a lélek.
Menjünk vissza a diofához, vagyis a teremtéshez!
Az Isten megformálta az embert,majd belelehelt annak az orrába. Mit lehelt bele? Azt olvasod,hogy lelket!
NEM!
Saját éltető leheletét! Ettől a lehelettől lett "elő lélekké".
Mi történik diofával, ha elválasztjuk a törzsét a gyökértől és az ágaitól?
... Ez lesz az emberrel is,amikor kiszáll belőle az isteni lehelet. Különbség a jövőnkben van:Alkotónk,Atyánk megőrzi lenyünk emlékét és a feltámadás napján ujjáalkot. Némelyeket az örök életre, másokat a kárhoztató ítélet fogadására.
Krisztus kereszthalála árán az üdvösség- számunkra- INGYENES, és könnyű!
Ez bárkié lehet azonnal,ha elfogadja azt. Természetes következménye,a krisztusi élet Isten Lelke által,ha alávetjük akaratának a mi akaratunkat.
Ez következménye s nem feltétele az üdvösségnek.
Isten sohasem hagy el, hisz mindenütt jelenlévő. Mi hagyjuk el Őt,de mindörökké segít visszaállítani a kapcsolatot vele. Ennek csak az ember lehet az akadálya.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!