A református bibliában az ószövetségnél miért vannak hiányzó könyvek?

A balvanyimadas meg az ikoncsokolás se helyes sem az hogy egy diszletkurakatot, egy múzeumot csinálnak a templomból. Itt az ortodoxrol beszélek ahol a fal is tele van festve szentfestményekkel. Lassan templom helyett múzeumot lehetne csinálni az ortodox templomokbol.

A katolikus az milyen, van egy urasztala, pár szobor és kész, nem sokkal diszesebb a Reformatusnál. De az ortodox templom az nem keresztény templom hanem múzeum és az képmutatás.

De ez még semmi.

Láttam youtubeon egy videót ahol egy magyar nőt közre fogott két rendőr és vitték Szent Parascheva erekjéjéhez. A nő sikoltozott mert nem akart menni. De vittek és mikor odaértek meg lenyomták a fejét hogy csókolja meg az erejét. Nem Szent László lánya ez hanem másik Parascheva. Egy vértanú. Mindegy. A nőt kényszerítették hogy csókolja meg és ez egy zarándoklaton volt ahol mindenki látta.

Én biztos hogy nem mennek ortodox zarándoklatra pont ezért. Mert engem szalonna meg a Sátán ott és ha ilyet látnak biztos hogy nem hagynám. Én a kényszerített nő helyében míg a fejem ott tartják én bizony leköptem volna Szent Parascheva erekjéjét. Olyan erekjét nem csokolunk meg akinek nem ismerjük miért lett szent. Esetleg Szűz Mária meg Jézus erekjéjét lehetne megcsókolni,meg az apostolok ez, a többi szenteröl mint György meg Miklós, le lehet kopni. Elég az ikon. De ikont se csokolunk csak akiket ismerünk mint Mária meg Jézus. Nagy marhák hogy minden ikont megcsokohak. Ki volt az a Miklós meg György hogy azokat meg kell csókolni.

@12: nem vesztesz semmit.

A deuterokanonikus könyvek azért csak a katolikus Bibliában szerepelnek, mert azt a latin Vulgátából fordították, amely tartalmazza ezeket. A protestáns fordítók viszont az eredeti héberből fordítottak. A kanonizált zsidó Ószövetségben viszont nincsenek benne, így értelemszerűen nem is kerültek bele az általuk készített írásokban.

Szia,

Akkor tisztázzunk és pontosítsunk néhány dolgot.

1. A Revideált Új Fordítás (2014) ami neked megvan nem református fordítás, hanem a magyarországi protestáns és ortodox egyházak által lértehozott Magyar Bibliatársulat bibliafordító munkabizottságának munkája. Ez a bizottság négy tagból áll: református, evangélikus és adventista teológusokból.

2. A magyar fordítás alapszövege az Ószövetség esetében az 1997-es kiadású Biblia Hebraica Stuttgartensia, az Újszövetség esetében pedig a 27. kiadású Nestle-Aland Novum Testamentum Graece volt.

3. A Magyar Bibliatársulat a Bibliatársulatok Világszövetségének tagja, vagyis a könyvek megegyeznek a többi táján kiadott Bibliák szövegével.

4. Az Ószövetségnek vannak apokrif könyvei. Egyes ókori egyházatyák ezt a kifejezést még a pszeudoepigráf iratokra alkalmazták, a reformáció óta azonban a protestánsok között az egyesek által ugyan elfogadott, de nem kanonikus iratokat jelöli. Az apokrifok kanonikusságának támogatására felhozott első érv, hogy a Septuaginta ma ismert legkorábbi, kb. az i. sz. IV. századból való kézirataiban benne vannak. A palesztinai héber kánonhoz képest 14-15 könyvvel több található ezekben a kéziratokban, ezenkívül nem külön csoportban vannak, hanem be vannak építve a kanonikus könyvek közé. Egyesek azt feltételezték, hogy két kánon létezett: egy palesztinai, valamint egy szélesebb körű, az alexandriai (ami a IV. századi Septuaginta-kéziratokban is tükröződik). Az ősegyházban néhányan, mint például Augustinus (Ágoston), (i. sz. 354-430-ig élt nagy befolyású egyházi tanító) elfogadtak egyeseket az apokrifok közül, míg a többség, köztük például Hieronymus (Jeromos), (i. sz. 340-420-ig élt, ugyancsak nagy egyházi tanító, a Vulgata fordítója) hevesen tiltakoztak a héber kánonhoz kapcsolásuk ellen. Hieronymus "apokripha" és "fabulae" (= mesék) névvel illette az apokrif iratokat. A Vulgatába, az Ószövetség latin fordításába csak Jeromos halála után, szinte szó szerint csak a holttestén át lehetett belevenni őket. 1546-ban a Római Katolikus Egyház tridenti zsinata (más néven trentói vagy trienti zsinat 1545-63) dogmatizálta az apokrifok kanonikusságát, így azok az általuk kiadott bibliákban megtalálhatóak.

Üdv. Péter