Ha hiszek Jézusban és a Bibliában, de nem hiszek a klérusban mint szükséges közvetítőben és emiatt nem keresztelkedek meg a klérus egy tagja által hanem csak lélekben Isten előtt, akkor elkárhozok?

Jó és fontos kérdés!

Jézus ezt parancsolta a tanítványainak:

" Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!(Mt 28:19-20)

Jézus nem említ a parancsában különleges felhatalmazású pozíciókat-pl. felszentelt pap,lelkész,klerikális funkciót,csak Krisztus követőit.

Ebből következik,hogy bárki,aki krisztusi,vagyis keresztény,kötelessége a "tanítvánnyátevés" és az új tanívány bemerítése.

A bemerítés,NEM egy egyház(felekezet) és egy személy "tagsági ceremóniája",hanem a szövetségkötés jelképe Krisztussal.

A keresztvíznek NINCS varázsereje s ezért képtelen bárkit kereszténnyé tenni!...Kereszténnyé Isten Lelke tehet valakit,aki ennek eredményeként a Krisztus által meghatározott,gyakorolt jelképet gyakorolja,hogy a szövetség nyilvánvalóvá váljon.

Egy más kérdés,hogy a bemerítést végző kereszténynek meg kell győződnie,hogy valóban Krisztus tanítványa vagy-e.(Ananiásnak erre elegendő volt 1-2 óra együtt szekerezés,Péternek-Kornélius háza népével- pedig egy délutáni bizonyságtevés.)

A Szentlélek eljöveteléig ülj be egy-egy felekezet templomába, és összegezd melyiket tartottid a legjobbnak.

Ugyanis Isten házában kapjuk a megszentelődést. Mégha a klérust úgy tűnik lekicsinyled...mégis. A lélked tisztitása után lehet, hogy megérkezik hozzád a vágykeresztség, a lelki közösség vágya.

Szóval van még nagyon jó pap és vannak kevésbbé érdekesek. Keress és találsz, ha budapesti vagy akkor tudok ajánlani lelkesitő istentiszteletet.

Mindent lehet egyedül, csak nem biztos, hogy úgy jó lesz. Ha viszont egyházba mész, legalább abban biztos lehetsz, hogy ugyanaz fog történni veled is, mint velük.

Ha például ők mind elkárhoznak, akkor te is. De ez azért annyira nem valószínű.

Jézus hitét a Szentlélek által veszed fel, nem víz loccsantással.

Az egyházak emberi szervezetek, nincs rájuk szükség. De, ha neked kell ilyen emberi kötődés, akkor mindegy melyik. Emberekhez kapcsolod magad vele csak.

Egyetértek az 1. válaszolóval.

Valamint itt érdemes megemlíteni a kvékerek (quakers)

Szigorú erkölcsi szabályok szerint, papság és szertartások nélkül élő vallási közösségek, amelyek Angliában alakultak meg a 17. században. Péter első levele alapján.

Ha jól tudom a kvékerek nem keresztelkednek.

Szia.

(Máté 28:19) 19 Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket . . .

Isten szava a Biblia, illetve Jézus szavai alapján fel kell ismerni,hogy Istennek mindig is volt és van szervezett népe.

A keresztelkedést annak a gyülekezetnek a felvigyázóinak kell elvégezni, akiket Isten szelleme nevezett ki a nyáj terelgetésére.

Ezen nem lehet változtatni, mert akkor nem Isten elrendezése szerint éled az életed.

Sehol nem olvassuk, hogy valaki magyányosan keresztelkedik Isten előtt.

Előtte pedig tanítvánnyá kell válni, vagy is ismerned kell Isten erkölcsi alapelveit, törvényeit, és összhangban is kell azzal élned.

(Héberek 10:24, 25) 24 Ezenkívül figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre ösztönözzük egymást, 25 és ne hanyagoljuk el az összejöveteleinket, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot.

Isten mindig is megszervezte a népének életét a neki járó imádattal kapcsolatban. Olyan nem lehetséges, hogy magányosan éled a keresztény életet, mert akkor sok mindennek nem tudsz eleget tenni keresztényként.

4.

Igen.

A krisztusi időben,az áldozati rendszer miatt a léviták különleges tisztséget töltöttek be,de "Isten ama báránya" feláldoztatásával ez szükségtelenné vált. Maradt az "ároni papság",mely a Jákob magva,mint kizárólagosan kiválasztott nemzet, megszűnt a kiválasztottság.

Az Isten kiválasztottja,aki Istent választotta urának.

Krisztus követői,a szolgálatuk mibenléte szerint kaptak megtisztelő tisztségeket, de ez nem járt privilégiumokkal,csak szolgálattal. Az újszövetségben nem találunk különleges felkentséget,csak szolgálat fajtákat.

Krisztus jóhíre terjesztése nem egy "klérus" feladata volt csupán,hanem mindenkié, aki követte őt.

Olyan fogalmak,hogy "első áldozás,gyónás, házasságkötési ceremónia,temetési ceremónia" nem található a Bibliában. Úrvacsorát a pünkösdi csoda után minden nap vettek Krisztus követői s az nyilvánvaló,hogy erre nem lehetett elég erre különleges felhatalmazással rendelkező ember. Az egyszerű hívők megtörték a kenyeret és bort fogyasztotta Krisztus testére és vérére emlékezve.

Bűneiket is egymásnak vallották meg.

A házasságkötéskor a felek,a szeretteik jelenlétében hűséget esküdtek és a családok lakomával ünnepelték meg a különös alkalmat. Nem volt hókuszpókusz.

Világos tény volt,hogy Istennél,egyszülött Fiánál senki sem szerette jobban az elhunytat s ezért a legjobbat nem kellett imádsággal,könyörgéssel mégjobbá tenni. A temetés lényege, az ottmaradottak vígasztalásában telt,amit bárki levezethetett.