Katolikus fiúk-lányok mikor maszturbáltatok tiniként meggyóntátok a papnak?

Igen, amikor elkövettem ezt a bűnt, meggyóntam.

Nincs azzal baj, ha nem gyónod meg, viszont nem is áldozhatsz. Egyébként a bűnök többsége magánéleti jellegű, ezek szerint szinte semmilyen bűnt nem gyóntál meg.

Kérdésre: a pap nem fogja kifecsegni, több okból sem. Egyrészt rengeteg ember maszturbál, kamaszkorban kifejezetten gyakori. A pap nem hall semmi izgalmasat, amikor a gyónásban ezt valaki, pláne egy fiatal, elmondja neki. Egyszer egy papot hallottam arról beszélni, hogy ők már mindent hallottak, úgyhogy senki ne aggódjon külön amiatt, hogy a pap mit fog gondolni (nyilván ez idézőjelesen értendő, valószínűleg a legtöbb pap nem hallott gyilkosságot gyónni). Szóval ezen ne stresszelj, gyónd meg nyugodtan, a pap már három gyónóval utánad se fog emlékezni belőle semmire. Másrészt a papot nagyon szigorúan köti a gyónási titoktartás. Ő maga követ el szentségtörést, nagyon súlyos bűnt, ha erről bárkinek beszél, ezt kerülni fogja.

Ugyanakkor a gyónásaid, amikben szándékosan nem vallod meg az önkielégítést, érvénytelenek voltak, sőt, szentségtörések. Javaslom, hogy a következő gyónásod alkalmával valld meg ezt (hogy a legutóbbi gyónásodon vagy gyónásaidon szándékosan kihagytál súlyos bűnt). A pap várhatóan ezzel is elég megértő lesz (jó eséllyel azzal sem először fog találkozni, hogy egy tépelődő fiatal meggyónja neki, hogy legutóbb nem gyónta meg az önkielégítést), bár talán penitenciának több imát fog szabni.

Röviden összefoglalva. A Katolikus Egyház a bűnbocsánatot szentségnek tartja, nagyon szigorúan szabályozza a vételét és a kiszolgáltatását. Méltatlan vétele (súlyos bűn szándékos kihagyása) és méltatlan kiszolgáltatása (ha a pap utólag kifecsegi, amit a gyóntatószékben hallott) szentségtörések, maguk is nagyon súlyos bűnök, amiket meg kell gyónni.

A papnak valóban semmi köze a magánéletedhez. De. A Katolikus Egyház a bűnbocsánat szentségét súlyos bűnök esetében érvényes gyónáshoz (melynek része az őszinte bűnbevallás és a papi feloldozás) köti, ergo nem tudod annyival elintézni, hogy otthon Istennek meggyónod. Vannak ez alól kivételes esetek, például az életveszély, amikor a bűnbocsánat szentségében pap nélkül is részesülhetsz, de esetedben, ha jól értem, nem ez a helyzet. (Sőt, ha az életveszélyből szerencsésen kikerülsz, akkor is meg kell gyónnod utólag egy papnak, különben a korábbi, pap nélküli bűnbocsánat "visszamenőlegesen" érvénytelen.)

[tegnap 18:00]: "Nincs azzal baj, ha nem gyónod meg, viszont nem is áldozhatsz."

- Hát, azért szerintem azzal van baj, ha valaki szentségtörést követ el. Az igaz, hogy nem is áldozhat, hiszen a gyónása nem volt érvényes. Sőt, ha úgy áldozott, újabb szentségtörést követett el (hiszen az Eucharisztia is szentség).

[tegnap 20:06]: "Miért kell pap ahhoz hogy Istentől feloldozást kérjek?"

- Ahhoz nem kell pap, hogy Istentől feloldozást kérj. A Katolikus Egyház tanítása szerint azonban súlyos bűnök esetében a feloldozást az egyházi rend (papság) szolgálata által nyerik el a hívek (és a papok is, igen, ők is gyónnak egymásnak, ők is követnek el bűnöket, időnként súlyosakat is). Ha te nem vagy katolikus vagy ortodox, akkor neked ez mindegy, feltehetően mesebeszédnek tartod. A kérdező feltehetően katolikus, érzi a késztetést, hogy gyónni menjen, csak még nem tisztult le a fejében, hogy mire is való a gyónás.

Kiegészítések a kérdezőnek.

1. Itt most használtam fenn többször a "szentségtörés" és a "súlyos bűn" szavakat. Nem biztos, hogy ezek a kérdező esetében annyira súlyos dolgok. Az önkielégítés esetében például vannak "enyhítő körülmények", ezeket a pappal éppen a gyónásban át lehet beszélni (bár valószínűleg nem akarja majd átbeszélni, főleg, ha sok gyónó van, innen is tudod majd, hogy annyira nem érdekli, már akkor sem, nemhogy később másokkal erről pletykáljon), ezek az "enyhítő körülmények" lényegesen csökkenthetik a bűn súlyosságát. A szentségtöréstől se ijedj meg nagyon, valószínűleg nem tisztáztad le még magadban, hogy egy gyónás vagy egy áldozás mit is jelent, ezért ezeket se teljes súlyosságukban követted el (egy súlyos bűnnek mindig része a tudatosság). Tehát ne érezd magad rossz embernek, mind követtünk el súlyos bűnöket, ezért vagy azért, semmiképp ne érezd úgy, hogy te most már gyónni se mehetsz.

2. Sajnos vannak rossz gyóntató papok, akiknél a gyónás maga egy tehertétel. Velem egyszer egy pap szabályszerűen kiabált a gyóntatószékben, pedig hát amikor az ember gyónni megy, akkor már eleve van bűnbánata, nem kell, hogy még pluszba összeszidják, mint egy rossz gyereket. Én ezt jól viseltem (kivártam, míg kitombolja magát, megadja a feloldozást, penitenciát, aztán léptem), de egy rokon lány egyszer sírva jött ki a gyóntatószékből. Szerencsére ez extrém ritka. Ha véletlenül ilyet fognál ki éppen egy olyan helyzetben, amikor kicsit kellemetlenebb téma van (nem az önkielégítés, azt tényleg hallják tucatjával, hanem az érvénytelen gyónás, itt türelmetlen, agresszív gyóntatóknál elgurulhat a gyógyszer), akkor ne vedd a szívedre. Az érvényes gyónásnak és a feloldozásnak nem feltétele, hogy a pap közben normálisan viselkedjen.

3. Velem egyszer volt olyan, hogy nem voltam benne biztos, hogy érvényes volt-e az előző gyónásom. A gyóntató pap kedvesen, de azért tárgyilagosan megkérdezett néhány részletet, aztán feloldozott. Szinte biztosan veled is hasonló fog történni.

Nem tiniként csináltam ilyet, hanem jóval később. Természetesen meggyóntam.

Ha te úgy gondolod, hogy "majd otthon Istennek elmondod", akkor tedd ezt, szíved joga, viszont ezek szerint nem érted a gyónás szentségét. De ahogy 2-es is írta, nem kötelező gyónni, ha ilyen ellenérzések vannak benned, de akkor ne is menj áldozni.

Egy gyerekkori jóbarátom pap. Ugyan csak 3 éve az, de mesélte, hogy higgyük el, már ez idő alatt is mindent hallott. Most képzeld, ha valaki meg 30 éve pap... A maszturbálás egyébként egy gyakori bűn, és nem is a legsúlyosabb a 6. parancs ellen. Ezzel most nem felbujtani akarlak, de pl. a házasságtörés sokkal komolyabb és súlyosabb és az is gyakran előfordul (sajnos). Csak azt akartam ezzel mondani, hogy nem fogsz semmi újdonságot mondani a papnak és ő sem fog ezen meglepődni. Egyébként meg lehet ezt diszkréten mondani (pl. egyedül szemérmetlent tettem), itt nem a részleteken van a hangsúly.