Keresztényektől kérdeznék főleg. Ti ezt hogy élitek meg egy párkapcsolatban?
Ha ti hívő keresztények vagytok és a párotok nem hisz, titeket ez mennyire zavar?
Okoz súrlódásokat?
Van itt olyan, aki elfogadja, hogy a párja nem keresztény, nem erőlteti rá, de közben azért sajnálja?
Vagy mind olyanok vagytok, hogy nem érdekel, miben hisz a másik, a lényeg, hogy ti mit hisztek?
Én keresztény vagyok, a párom nem hívő, de nem erőltetem rá a hitemet, viszont a szívem mélyén örülnék ha ő is hinne. De ha nem hisz, nem piszkálom miatta.
Egyébként annak ellenére, hogy nem hívő, elkísér a templomba mindig, (nem misére, hanem csak úgy mikor magamban imádkozok), mert fontos vagyok neki és elfogadja, hogy én szeretek oda járni és azt is mondja, ne menjek egyedül. Volt rá példa már, hogy egyedül mentem, de sokszor elkísér.
Más keresztényeknél hogyan működik a kapcsolat egy nem kereszténnyel?
válasza:Szia, én vagyok az, aki anno azt írtam, hogy ateista férjem van.
Szerintem nem ritka helyzet, hiszen amúgy is nehéz párt találni, és ha ezt leszűkítjük arra, hogy csakis hivőt választhatunk, akkor esetleg másban kell kompromisszumot vállalni.
Viszont tényleg figyelni kell, és menet közben már most látni fogod, sikerül-e közös nevezőre jutni. Aztán pl. meg kell egyezni: legyen-e egyházi esküvő? Ha katolikus vagy, fogtok-e fogamzásgátlást használni? Nagyon fontos, hogy a gyerekekről előre beszéljetek: meg lesznek-e keresztelve? hitben fogod / fogjátok-e nevelni, imádkozol-e velük este, olvassák-e a Bibliát, egyházi iskolába fognak-e járni? Elmondja-e a saját világnézetét a férjed nekik, vagy az tabu lesz? A gyerekekre bízzátok, hogy vallásosak akarnak-e lenni, mennyi szabadságot adtok nekik ebben? Ez azért borzasztó fontos, mert a gyerekek közösek, ott már nem lehet arra hivatkozni, hogy magánügy és hogy a kölcsönös tolerancia elég.
Nálunk ezek jól alakultak. Nekem csak az a nehéz, hogy nem tudok a hitemről beszélni vele. Vagyis igen, csak nem úgy es nem olyan gyakran, ahogy szeretném. Tehát egy kicsit "takarékra van téve" a téma. Ezért fontos, hogy járjak templomba és legyenek hivő barátaim, egy közösség, ahová tartozom, ahol feltöltődhetek. Ezt sosem tette nehézzé, sőt mondja is, hogy menjél az esti áhitatra stb., mert tudja, hogy lelkileg jobban vagyok így. Vagy ha nyaralni megyunk, ugyanúgy bekalkuláljuk nekem a programba a templomot, mint minden mást. Igazából ahhoz képest, hogy ő elég erősen ateista, roppant jól alkalmazkodott mindig. Nem tudnék egy olyan ateistával élni, aki állandóan piszkálna, hogy hogy lehet ilyen marhaságot elhinni, vagy hogy mivel mosta át az agyad már megint a pap.
En sem győzködtem soha, mert én is úgy gondolom, ahogy te: a hit Isten ajándéka, annak adja és akkor adja, amikor jónak látja.
O pedig azt mondja, hogy ha olyan érzései és élményei lennének, mint nekem, valószínűleg ő is hinne. Szerinte ez teljesen racionális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!