Keresztényeknél alapvető dolog, hogy csak olyannal élnek párkapcsolatban, vagy házasságban akik szintén keresztények? Szó sem lehet arról, hogy ateistával legyen?

Szia!

Ámos könyében elhangzik egy kérdés: "Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?" (Ám 3,3) Ezen azért érdemes elgondolkodni... Kérdés, hogy egy ateista lány mennyire értené meg hogy én házasságig nem szeretnék szexuális életet élni, hogy szombaton nem végzek semmilyen munkát, és a többit...A Biblia azt mondja hogy Isten segít az embernek segítőtársat keresni, hozzá illőt. Nem tudom, hogy egy olyan lány mennyire illene hozzám aki atesita életet él.

Természetesen tisztában vagyok avval, hogy vannak tisztességes ateista emberek, és nem is szeretném őket bántani, de nekem jobban esne, ha a feleségemmel együtt tudnék imádkozni, vagy éppen olvasni a Bibliát. Hozzáteszem, a barátnőm akivel jelenleg járok ateistából lett hívő ember, és most vele nagyon jólérzem magam.

Tehát én azt mondanám hogy inkább nem, nem élnék ateista lánnyal házasságban, szerintem ez jobb lenne neki, és nekem is

23/F

Szia!

Ide fognak linkelni egy másik Igét a funik, ami nem teljesen erről szól és nem konkrét tiltást mond, de én azt mondom amit az apostol, a hívő férj megszenteli a hitetlen feleséget, és a hívő feleség a hitetetlen férjet.

A szent írás nem tiltja, inkább nem ajánlja. Ha két fél szereti egymást tiszta szívből, akkor nincs akadálya de nehéz az ilyen párkapcsolat/házasság.

Az előttem szólóval értek egyet, Pál arra az esetre írta, hogy a hívő megszenteli a hitetlent, ha megtérése előtt kötöttek házasságot, és a házastárs még nem tért meg. Ez azért nem ugyan az a helyzet.

A Jézusba vetet hit reményt ad.

Pál sehol nem írja azt, hogy a megtérés előtti vegyes házasságokról beszélne. A Biblián végig vonul a vegyes házasságok sora, hol negatív, hol pozitív eredménnyel.Kedves kis felekezetek, csúnya dolog az endogámia, ha a szerelem és szeretet útjában áll. Egyáltalán nem kell leírni már a megkötés előtt a hívő nem hívő házasságokat, és a hitetlen fél megtér, akkor is hiába volt? Explicit tiltás nincs, tanács az van. Minden kapcsolat más és ebben joga van az embernek mérlegelnie.

Ja és ez vonatkozik a felekezet közötti keresztény vegyes házasságokra is. Különösen, hogy ott igazi felemás igáról nem lehet szó.

A címben felvetett mondatot úgy egészíteném ki, hogy muszlimoknál és zsidóknál pedig szinte lehetetlen mással, más vallásúval vagy ateistával házasságot kötni, mert ez a közösség általi kizáráshoz vezet. Úgy tudom, keresztényeknél erről azért alapvetően nincs szó, bár nyilván vannak kivételek. Azt gondolom, a házassághoz nem árt, ha közös alap van férfi és nő között. Ha az egyik hivő, a másik hitetlen, az egy alapvető közös alap hiánya. Persze ettől még működhet minden, de például a gyermeknevelésnél ez a különbség már bizonyosan konfliktussá fajul. Az, hogy a házasság révén az ateista házastársból hivő lesz éppúgy megvalósulhat, mint, hogy a hivő veszti el kapcsolatát Istennel. Ma az egész világ úgymond a Sátán oldalán van, tehát egy hivőnek, ha komolyan veszi a hitét, elég nagy ellenállással és ellenszéllel kell szembemenetelnie amúgy is, ha ehhez még saját házastársa támogatása is hiányzik, könnyen elveszítheti a talajt. Végűl: egy valódi hitélet nem arról szól, hogy hiszek és jól van, hanem a közösségemben illetve a mindennapjaimban is kimutatom a hitemet azzal, hogy imádkozok, adományokat adok (pl. tizedet), hogy eljárok a gyülekezetbe. Vajon mindezek működhetnek e egy atesita házastárs mellett konfliktusok nélkül? Úgy hogy a szellemi törvényszerűségeket ismerve, olyan nincs, higy valaki atesita, maximum, hogy hol a jó, hol a rossz oldal igyekszik őt birtokba venni anélkül, hogy tudna róla és realizálná, míg egy hivő esetén, ahol bár ugyanez fenáll, ő mégis próbál és tud is tenni ez ellen, és ami legfontosabb: felismeri ezt! Vajon Sátán, amely hivő párokat is gyakran egymásnak ugraszt, ami az ő nagy győzelméhez, a váláshoz vezet, nem kezdene e el könnyed örömtáncban tombolni, ha egy olyan sanszot kap, hogy a házasság egyik résztvevője nem ismeri fel sem őt, sem Istent.

A címben felvetett dolog, mely szerint párkapcsolatról van szó, egy hivő számára eleve nem is kérdés: Isten előtt ugyanis nincs párkapcsolat, mert csak a házasság szentesíthet ilyesmit. Nem véletlenül találta ki Isten a házasságot, mamely mindmáig az egyetlen olyan intézmény, amely egyértelműen hozzá vezethető vissza!

én hívő vagyok, de nagyon sok ateista barátom van, akikkel jókat szoktunk beszélgetni az élet kis és nagy dolgairól. egy barátságba sztem belefér ha különbözően gondolkodtok a hit kérdéseiről, de a szerelemben nálam nem. filozófus alkat vagyok, szüntelenül "nagy kérdéseken" töröm a fejem, ezért nekem nagyon fontos h a szerelmem egyben szellemi partner is legyen

18/L