Keresztényektől kérdeznék főleg. Ti ezt hogy élitek meg egy párkapcsolatban?

Korábban úgy gondoltam, hogy semmi problémát nem okozna számomra egy ilyen kapcsolat. De amikor komolyra fordult, akkor sem zavart, hogy a barátnőm bár meg volt keresztelve és volt elsőáldozó, de nem gyakorolja a hitét. Viszont hatalmas öröm volt, amikor odáig jutott, hogy a példámat követve felnőttként megbérmálkozik.

Ehhez persze az is kellett, hogy mindketten ugyan annak a felekezetnek a tagjai legyünk, még ha különböző szinteken is. De ma már igazat adok a Bibliának, hogy nem ajánlja a "felemás igát"

Engem zavart. Az első kapcsolatom ilyen volt. Eleve a házasság nem ugyanazt jelenti neki, bár ezzel kapcsolatban nem voltak kétségeim, hűséges típusnak tűnt. De mindig egyedül mentem volna templomba? Mi lett volna a gyerekekkel?

Végül szakítottunk, és az későbbi férjemmel megismerkedtünk aki katolikus. Örülök mert epp nehéz időszakon megyünk keresztül (nem a kapcsolatunk, hanem egyéb dolgok) és nagyon nehéz lenne ha nem lenne hitünk.

Csak ilyenekre nem gondol ám senki, mikor nagy a szerelem, hogy bizony kiderülhet hogy a gyerekünk rákos...

Van, hogy mukodik problema nelkul, van, ahol nem, van, ahol sok konfliktust okoz.

Nalunk mukodik, nem zavar, hogy nem hisz es nem sajnalom.

Es nem jon velem templomba. :-)

En lelkeszeket is ismerek, akiknek ateista a parja. Es mukodik.

Olyat is ismerek, ahol azert nem hazasodtak ossze vegul, mert bar mindketten vallasos katolikusok voltak, az egyik jobban ragaszkodott az eloirasok pontos betartasahoz, a masik lazabb volt - a "lazabb" szakitott.

Sokfele valtozat van.

De az esetlegesen szuletendo gyerekek neveleset mindenkeppen meg kell elore beszelni!

No7

"Egy ateista és egy vallásos két külön világ, eltérő felfogás."

Nagyon sokfele ateista van, es nagyon sokfele vallasos.

Van olyan ateista, aki nem birja a hivoket, pl. gyerekkorban traumatizaltak vele a szulei, egyeb rossz elmenyek, barmi. Mar az imakonyv latvanya felidegesiti oket. Es vannak ateistak, akiket nem zavar, amig nagyjabol kihagyjak belole es nem varnak el toluk semmit. Vannak, akiket az sem zavar, ha a gyerekek meg vannak keresztelve es a gyerekeket templomba viszi a hivo szulo. De hallottam olyat, hogy a gyerekek elol eldugdossa a gyerek-Bibliat. Vagy megy a hiszti, hogy sehova nem tudunk elmenni vasarnap, mert neked templomba kell menni.

Ugyanigy a vallasosok kozott is van, aki kozos templomlatogatast akar, hamvazo szerda, kormenet, bojt, mindent raeroszakol az ateistara. Vagy allandoan szobahozza, hogy ez is konnyebb lenne, ez is jobb lenne, ha hinnel, majd meglatod, probald ki bla-bla. A gyerek csak egyhazi iskolaban kap rendes nevelest. Tulajdonkeppen az egyhazak is azt mondjak a hivoknek, hogy ne hazasodjanak nem hivovel. De vannak lazak, akik a vilagnezetet maganugynek tekintik. Nem eroltetik a gyerekek templomba jaratasat, semmifele szabalyt nem tesznek csaladi kotelezove. Lenyeg a nyitottsag es a tapintat, tisztelet.

Olyan is van amugy, hogy amikor osszehazasodnak, hivok mindketten, majd az egyik elfordul tole, vagy forditva: ket ateista, es az egyik a hazassag soran elkezd hinni. Azt is meg kell oldani valahogy. Tapasztalatom szerint ez a nehezebb menet, mert ha mar kezdettol vilagos volt, volt ido atragni es atgondolni. De ha az egyik megvaltozik, az uj helyzet. Ez okozhat (atmeneti) valsagot, foleg, ha egyik sem enged a magaebol egy cseppet sem.

Nem bírnék hosszútávon együtt lenni olyannal, aki nem mélységesen spirituális, istenszolga.

Te templomba jársz imádkozni, akkor el kéne gondolkozz a hiteden és inkább istenhez fordulni.