A bábel tornyánál történt nyelv összezavarásnak mi értelme volt?

Szia,

Az Özönvíz után Noé utódaitól szaporodott el az emberiség, megjelentek a különböző népcsoportok. Az özönvíz istenítélet okozta megrázkódtatása nyomán emberileg érthető lehetett, hogy kezdetben egymás közelében telepedtek le, féltek a szétvándorlástól, és egy magas toronnyal kívántak védekezni egy esetleges újabb áradás ellen.

Azonban azt is kifejezték ezzel, hogy nem hisznek, nem bíznak Isten ígéretében, miszerint nem lesz újabb özönvíz, valamint dacoltak azzal az isteni rendelkezéssel, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, töltsék be a földet, sőt kifejezetten az ellenkezőjét fogalmazták meg az építés indokaként: „el ne széledjünk az egész föld színén” (I.Móz 11,4).

Vitathatatlan, hogy az emberiség összefogása minden korban hatalmas erőösszpontosítást jelentett és jelenthet: „És mondta az Úr: ...bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.” 1Móz 11,6. A kérdés tehát nem az, hogy van-e hatalom az összefogásban, hanem hogy milyen célt fog szolgálni az így létrejövő hatalom! Isten nyilván már akkor is jól tudta - amit számunkra már az egész emberi történelem tapasztalata támaszt alá - hogy csupán idő kérdése, és arra méltatlan kezekbe kerül a hatalom, amivel azután embertömegek kárára visszaélnek. Ezért avatkozott közbe, és tette egyszer és mindenkorra egyértelművé, hogy hogyan tekint az emberiség egységtörekvéseire.

Isten a Bábelnél összegyűlő bizalmatlan és dacos embertömeg megállítására különleges eszközt használt fel: összekeverte a munkások nyelvét, akik - miután már nem értették meg egymást - szétszéledtek, és különböző helyeken telepedtek le. Mindez a Noé utáni 4. nemzedékben, Péleg korában történhetett „az ő idejében oszlatott el a Föld” (I.Móz 10,25). Feltehetően ekkor történt meg a népek nyelvek-nemzetek szerinti szétvándorlása, és teljesedett be az isteni felhívás is: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a Földet.” (I.Móz 9,1)

Üdv. Péter

Ezt a tornyot egy előző kultúra építette.

A legenda akkor keletkezett, amikor a későbbi - sokkal alacsonyabb szinten álló - népek nem tudták megmagyarázni, hogyan épült.

Egyáltalán nem lenne jobb, ha egy nyelven beszélnénk.

Nagyon nehéz lenne megérteni akár az állatok nyelvét, akár bármiféle más kódolást, vagy akár a DNS-t, és emiatt mondjuk a vírusok működését. Sokkal rosszabb lenne az orvostudomány is.

De például 10-szer annyiba kerülne a számítógéped, telefonod, mert nagyobb tároló kellene hozzá a gyenge kódolás miatt.

De ugyanúgy egy könyv 10 kg-os lenne, sok 10000 lappal.

A bábeli torony története a különböző nyelvek kialakulására, a nemzetek szétszóródádára és az egymással való ellenségeskedés okára ad egy teológiai magyarázatot, amely egyben egy nagyon is humoros s aligha valóságos történelmi elbeszélés. Vagyis a történet műfaja teológiai etiológia, azaz olyan kitalált történet, amely kellően megmagyarázza, megokolja a jelenben tapasztalható állapotokat.

A történet szerint ugye az emberiség kezdetben még egységes volt és testvéri, s mindenki jól megértette egymást, hiszen azonos nyelven beszéltek. Azonban az egységüket és hatalmas közös erejüket Isten elleni lázadásra használtak, és egy olyan magas tornyot akartak építeni, amely az égig ér, vagyis reményeik szerint egyszer önerőből is elérhetik a dicsőséges isteni világot. A történet természetesen feltételezi az ókori világ képet, miszerint Isten odafönt van.

A vállalkozásuk persze eleve kilátástalan, mert az isteni világ úgymond mérhetetlenül "magasabban van" az emberinél. Isten amikor letekint a hatalmas égből, úgymond nem is látja az emberek hangyányi építkezéseit, hanem le kell szállnia az égből, hogy egyáltalán láthassa, hogy azok mit csinálnak odalent. Amikor értesül a torony igazi céljáról, elkezd szörnyülködni: Ajaj micsoda hatalmas nagy épület, mi égiek óriási bajban vagyunk, már nem kell sok és följönnek oda hozzánk, hogy átvegyék az uralmat, sürgősen cselekednünk kell, amíg nem késő. Isten ezt persze ironikusan, megjátszott gúnyos félelemmel mondja, s nem azért, mert tényleg tartania kéne az emberek építkezéseitől.

Isten egyáltalán nem azért bünteti meg az embereket, és keveri össze a nyelvüket, mert fél, hanem újból ráakarja döbbenteni őket, hogy lázadásaik, emberi erőfeszítéseik teljesen kilátástalanok és értelmetlenek. Minél inkább pusztán önerejükből akarják elérni Istent, annál inkább elérhetetlenné válik a vágyott cél. Az összefogás, az egyetértés önmagában jó és nagy dolgokra képes, de ha ebből kihagyjuk Istent, sőt ha ellene irányul, akkor ez az egység szükségszerűen felbomlik, az emberek meghasonulnak egymással, mert Isten adja az igazi és testvéri egységet. Az emberek a lázadás következtében már nem értették meg egymás nyelvét, összekülönböztek és szétszéledtek, a különböző nyelvű nemzetek ellenségesek lettek egymással, vagyis az összemberi egységből már csak a nemzeti egységek maradtak meg.

Hát ennél bénább magyarázatot is réghallottam már... Isten ilyen gunyoros, kárörvendő lenne? Ha meg nem azért zavarta össze, mert félt, hogy megvalósítják a céljukat, akkor minek kellett egyáltalán összezavarni? Hisz úgyis tudta, hogy elérhetetlen a céljuk. Semmi értelme sem volt még ezzel is hátráltatni őket.

Nekem inkább az jön le ebből a magyarázatodból, hogy nem is érdemes célokat kitűzni magad elé, küzdeni semmiért sem, mert Isten úgyis keresztbe tesz majd valami fondormányos módon.

Ja igen a lényeg lemaradt.

A bibliai szerző alighanem tudatában volt annak, hogy a nyelvek aligha alakultak ki így. A valóságban ugyanis nem azért szélednek szét az emberek, mert más nyelvük lesz, hanem azért lesz más nyelvük, mert szétszélednek. Ha bizonyos embercsoportok ritkán vagy sohasem érintkeznek egymással, akkor a nyelvük szükségszerűen más fejlődési utat jár be. Először csak a kiejtés változik (tájnyelv), majd átalakul a szókincs, s kellően nagy idő elmúltával szép lassan a mondatszerkezetek is megváltoznak.

Tehát a különböző nyelvek kialakulása önmagukban nem valamilyen istencsapás, hanem egy természetes folyamat. A történet alapvető mondanivalója viszont ettől függetlenül igaz. Minél inkább lázadunk Isten ellen, minél több a bűn, annál kevesebb az emberiség között az egység, a közös kapcsolat, az egymással való érintkezés, annál nagyobb az ellenségeskedés, a szétszóródás, vagyis annál kevésbé értünk közös szót.

Ez már csak a mai, korszerű magyarázat.

Régen ezt is szó szerint gondolták.

@ "Hát ennél bénább magyarázatot is réghallottam már."

Nekem mindenesetre tetszik.

@ "Isten ilyen gunyoros, kárörvendő lenne?"

A gúny az életünk része, és ahogy mi, úgy Isten is kigúnyolja az ellen történő nevetséges szervezkedést. (Zsolt 2,4) Kárörvendésről pedig nincs szó.

@ "Ha meg nem azért zavarta össze, mert félt, hogy megvalósítják a céljukat, akkor minek kellett egyáltalán összezavarni?"

Nevelésből.

@ "Nekem inkább az jön le ebből a magyarázatodból, hogy nem is érdemes célokat kitűzni magad elé, küzdeni semmiért sem, mert Isten úgyis keresztbe tesz majd valami fondormányos módon."

Sajnos nem mindenkinek adatott meg ugyanaz a felfogóképesség.