Akik azt gondolják, hogy az Újszövetségben még érvényben van a Tízparancsolat és a Törvény, mire alapozzák?

A mózesi törvények azért adattak Izraelnek, hogy jól legyen dolguk ezen a földön, hogy áldottak legyenek, ha megtartják azokat. Ha valami jót tett akkor egy embernek, az valószínűleg ma is úgy van, hiszen az ember alapvető felépítése (testi és szellemi) nem változott meg.

Krisztus megjelenésével az áldozati rendszer és az ahhoz kapcsolódó papság múlt el, mivel a bakok és tulkok vére soha nem is tudott szabadulást szerezni, csak jelképei voltak annak, hogy hitből elfogadva egy tiszta áldozatot, megmenekülhet az ember. Ez az, ami ma már nem szükséges, hiszen akik Krisztus után élnek, már tudják, hogy kicsoda az Isten Báránya és elég erre az egy áldozatra tekinteni. (megjegyzem, Pál jóval Jézus halála után is még megcselekedte a tisztulási előírásokat a templomban, és ma csak azért nincs erre mód, mert nincs templom).

Nem arról van szó, hogy maga a törvény rossz lenne (sőt, az "szent, igaz, és jó"), hanem arról, hogy senki sem annak megtartása által menekül meg, hanem a Krisztusban való hit által. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a megtérés UTÁN, miután a Szellem kimunkálja az emberben az engedelmességet, egy hívő bizony megtartja a törvényt, nem betű szerint, hanem a szívéből (""Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem."" Zsidók8:10), mivel nem is tud már másként cselekedni, hiszen az újtermészete egyezik a Jézuséval, és így az Istenével, akinek törvényzete az Ő tökéletes természetének leképezése.

Hogyan és miért is törölne el olyasmit Krisztus, amit ő maga jelentett ki és adott át az embereknek? Talán tévedett, amikor azokat a parancsolatokat szólta? Vagy meggondolta magát, megváltozott talán? Avagy kétféle mérce létezik, egy az "ószövetségi" embereknek, egy másik meg a többieknek?

Nincs különbség, sem ellentmondás a héber és görög iratok között. Mindkettőnek alaptanítása ez: ""Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!""

""Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.""

""Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.""

Hogyan szeretjük az Istent? Hát az embertársainkat? Csak nem pont úgy, ahogy a parancsolatokban le van írva? Isten ígérete az, hogy a legbensőnk alapkövévé teszi a törvényt. Nem azt ígéri, hogy új törvényt alkot, hanem hogy a meglevőt, amit eddig csak szövegszerűen, pontokba szedve adott meg, immár a szívekbe írja be, hogy aki enged a Szellem munkájának, az már belső indíttatásból, szeretetből cselekedje UGYANAZOKAT a dolgokat, amiket a korábbi törvény tartalmaz.

A szeretet egy új dolog Istennél? Korábban ez nem volt része az Ő rendjének? ""Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarczoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.""

Ez vajon egy "újszövetségi" tanítás?

A törvényt nem eltörölni, semmissé tenni, megszűntetni jött Jézus, hanem hogy naggyá és dicsőségessé tegye! (Ézs.42:1-21) A hit által vajon hiábavalóvá tesszük a törvényt? Dehogy, hanem megerősítjük! (Róm.3:31)

Továbbá Pál szerint: ""nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik."" Mit jelent ez? A 'betölteni' értelme az volna, hogy 'eltörölni'? Íme a válasz: ""A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.""

Isten törvénye az Ő tökéletes természetéből fakad, azzal azonos szellemiségű, így szent, igaz és jó. És mivel maga az Örökkévaló sosem változik, ezért törvénye is maradandó és változatlan.

Az ú.n. 'ószövetség' rendtartását is maga a Mindenható Isten adta meg Izraelnek azért, hogy ezáltal minden nemzet előtt tanúsítsák az Isten rendjének tökéletességét és igazságosságát. Nem a törvénnyel volt baj, hogy az ne lett volna "képes" az emberre jó hatással lenni, hiszen akkor minek adta az Isten; csak úgy időtöltésül, hogy elmenjen vele néhány évezred? Nem. A törvény maga ""szent, igaz és jó"", azonban saját erőből, betű alapján, külsőleg lehetetlen az embernek megcselekedni, mivel a természetünk alapvetően a bűnre hajlamos. Ezt kell felismernünk Izrael sorsából, és így kap értelmet az, hogy az 'új szövetségben' Isten a szívünkbe, a bensőnkbe helyezi, írja fel UGYANAZT a törvényt, amit korábban magunktól nem tudtunk betölteni. Nem új törvényt ad, hanem az eredeti, egyetlen igaz törvényt teszi a lényünk közepébe, így vágyakozni fogunk a jóra, és Szelleme által az erőt is megadja ahhoz, hogy meg is tegyük a jót.

Jézus semmi újat nem tanított, hanem megerősítette, világossá tette a meglevő törvényt és rendeléseket.

"köszi, de hát ez pont hogy azt írja, hogy Jézus betöltötte a törvényt, így annak vége"

Ez a te téves következtetésed. Ha Jézus azzal, hogy betöltötte a törvényt, egyben el is törölte volna, akkor teljesen értelmetlen lenne ez a kijelentése: Máté 5:19 Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.

A törvényt következetesen tisztelte és betartotta az összes apostol Jézus feltámadása és mennybemenetele után is, köztük Pál apostol is:

Apcs 21:18 Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának.

....

Apcs 21:20 Azok pedig [ezt] hallván, dicsőíték az Urat; és mondának neki: Látod, atyámfia, mely sok ezren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:

Apcs 21:21 Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a [zsidó] szokások szerint ne járjanak.

Apcs 21:22 Micsoda annak okáért?........

és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, amiket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.

Apcs 21:25 A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg.....

Tudod értelmezni ami itt az Apcselben van? Pált azzal vádolták, hogy arra tanitja a pogányok között élő ZSIDÓKAT, hogy ne éljenek a törvény szerint. Ez a vád egyértelműen hamis volt, ezért kellett Pálnak áldoznia a templomban a törvény szerint, hogy mindenki lássa az alaptalanságát a vádnak. Pál apostolról ezt állitotta a többi apostol: "hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.", és később Péter a levelében is egy keretbe ágyazta Pál törvénnyel kapcsolatos tanitásait:

2Pét 3:15 És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt nektek a neki adott bölcsesség szerint.

2Pét 3:16 Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére.

>>>2Pét 3:17 Ti azért szeretteim előre tudván [ezt], őrizkedjetek, hogy az istentelenek(atheszmosz = "törvénytelenek") tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;<<<

Péter Pál nehezen érthető szöveghelyeinek helytelen értelmezését "törvényellenes" jelzővel minősiti.

"Apcselben olvashatjuk, hogy a botránkozás elkerülése miatt csinálta ezt Pál,"

Szóval szerinted Pál és az összes apostol képmutatóan megjátszotta magát. Ezt kicsit csiszolnod kellene még szerintem. :)

Kérdező,

A halál mint következmény a mai napig fennáll. Senki sem képes vétek nélkül élni, a bűn fizetsége minden ember esetében az, hogy meghalunk. Ha nem lenne érvényben a törvény, ha nem számítana, ki mit csinál, akkor mi alapján kapjuk mindannyian ezt a "zsoldot"?

Meglátásom szerint a törvénynek nem CSAK annyi a szerepe, hogy meglássuk benne magunkat - ami amúgy nem is elég, azt mondja Jakab, hogy aki CSELEKSZI, az lesz boldog/áldott - hiszen azt is olvassuk, hogy a törvény maga szellemi (lelkinek fordítja Károlyi), vagyis azonos minőségű, mint a mennyek országa, és az ember épp ezért nem képes önmagától azonosulni vele, hiszen mi tesiek vagyunk. Itt nem a törvénynek kell megváltozni, hanem nekem! Ezt persze kizárólag a Felkent megváltó munkája által tette elérhetővé az Örökkévaló (ebben nyilván nincs vita köztünk). De ha nem ismerném az Isten akaratát azt illetően, hogy hogyan élhetek igaz módon Őelőtte, akkor honnan fogom tudni, hogy Vele járok vagy sem, Őbenne vagyok vagy sem. Csak a saját ráérzésem, napi élményeim vezetnek?

Áldozni szerintem bizony áldozunk, minden vétekért, minden botlásért, minden hiányért újra és újra leteszem az életem, az akaratom, a saját kigondolásom az Isten oltárára, és ez jó illatként száll fel Hozzá.

A törvény szándékos megsértéséért is áll továbbra is a büntetés, nem lett ez semmissé téve soha, csak most éppen nincs felhatalmazott közösség, nemzet, amely államként működne az Isten törvényei alapján, és végrehajtaná az ítéletet. A választott szentek gyülekezeteiben a szándékos és el nem hagyott vétekre a gyülekezetből való eltávolítás a válasz, ami gyakorlatilag egyenlő a halállal, hiszen azt olvassuk, hogy ezzel az illető Sátán fennhatósága alá kerül vissza a "testnek veszedelmére".