Melegként akkor Németországban összeadna minket a katolikus egyház?

Sajnálattal olvasom a kérdéseid, és az észrevételed.

Saját magadat csapod be. Az tény, hogy Isten mindenkit szeret.

Azonban az hatalmas tévedés, hogy áldását adja arra, amiért halált érdemel valaki.

Isten nem fogja a saját törvényeit megcsúfolni. Inkább javaslom, hogy fogadd el Isten erkölcsi elveit. Mert így a jövőd biztosítva lesz, ha változtatsz, és az új rendben egészséges leszel.

Jézus áldozatot hozott az emberekért. Te is tegyél így.

Kedves kérdező! Ahogy már korábban leírták, az egyház hivatalos álláspontja ezt nem engedi. Ha neked elég egy nem-hivatalos ceremónia, amiben megáld egy pap (hogy ez helyileg konkrétan a templomban történik-e, azt nem tudom, elképzelhető hogy nem, mert ugye nem az adott pap-é a templom, hanem az egyház-é, ami ezt nem fogadja el), akkor hajrá, keress rá Google segítségével, hogy hol és melyik pap végez ilyen ceremóniát, mi az elérhetősége, és vedd fel vele a kapcsolatot.

Ha nem feltétlen ragaszkodsz a katolikus paphoz, hanem megfelel mondjuk egy evangélikus lelkész is, akkor még könnyebb dolgod lesz, mert náluk ez már nem újdonság.

A kérdés az az, hogy úgy, hogy sosem látott korábban a pap/lelkész, és feltehetően később sem fog, elvállalja-e, de ezért kell felvenni a kapcsolatot.

Én amúgy teljesen megértelek kérdező, számomra a házasság első sorban érzelmi kötelék, nyilván ésszerű és fontos a jogi síkra helyezése is, de nekem fura és személytelen lenne ennyire lebutítani a ceremóniát. Igaz, számomra az sem jelentene megoldást, hogy egy vadidegen közösség vadidegen lelkésze/papja vezényelje le a ceremóniát, de ez más kérdés.

Sok szerencsét és boldogságot kívánok nektek, és kifejezetten örülök, hogy vannak olyan egyházi vezetők, akik legalább gesztus szintjén hajlandóak tenni egy lépést az LMBTQ közösség irányába!

"10. Azok csak papírformák.. a lényeg Isten szeretete és nem egy Egyházi papír és Isten szeretetét megkapom"

Tarthatod annak, de egy pap be fogja tartani az egyházjogot, és azt fogja mondani, hogy nem ad össze. Amiről a cikk szól, az sem házasságkötés, hanem az "együttélés" megáldása. Ezt sem lehet egyébként és Németországban sem úgy van, hogy bemész egy templomban és megáldanak. Nagyon sok pap ott is közösségben van az Egyházzal, van egy hangos kisebbség, akik ezt az áldásos dolgot elfogadhatónak tartják.

Protestáns egyházaknál esetleg nagyobb sikerrel járhatsz, mert ott eleve nem szentség a házasság, hanem a már meglevő polgárit áldják meg és nem hierarchizált felülről, mint a Katolikus Egyház, ezért talán több ilyen eset van, hogy melegeket megáldanak, de ott sem mindenki.

Nem értem, miért fontos neked az, hogy egy olyan közösséghez tartozz, ami nem akar elfogadni.

Képzeld el, hogy mondjuk valamelyik szeretted azzal jön oda hozzád, hogy szeretne öngyilkos lenni, de csak akkor, ha te erre az áldásodat adod. Az egyház úgy gondolja, hogy az életmódod nem a lelki üdvöd szolgálja. Nem azért nem ad össze, mert gyűlöli a melegeket, hanem mert nem akar valami olyat jóvá hagyni, amiről meggyőződése, hogy árt magának az embernek.

Az lehet egy érvényes álláspont, hogy te nem így gondolod, de akkor ezért te vállald a felelősséget, és ne az egyháztól várd, hogy jóváhagyjon valami olyat, ami a meggyőződésével nem összeegyeztethető. Tetszik vagy sem, a katolikus egyháznak évezredes szabályai és dogmatikája van, amit nem fog felülírni azért, mert én vagy te nem értünk vele egyet. Én sem várnám el egy muszlim apától, hogy mondjuk áldását adja arra, hogy elvegyem a lányát, csak azért, mert mi szeretjük egymást. Van, hogy muszáj döntenünk, melyik úton haladunk tovább, nem lehet minden a miénk, és nem mehetünk végig minden ösvényen.