Miért veszekszenek a reformerek úgy a katolikusokkal, mint a farizeusok? Biztos, hogy helyes-e lebálványimádozni a katolikusokat?

"Adventisták, Jehova Tanúi, gyülisek, Reformátusok"

Hogy ha mindannyiójukat egy kalap alá veszed értelmetlen a vita. A Jehova Tanúi meg nem is reformerek hanem resztoriánusok.

Na meg nem a youtube komment szekció alapján kellene megítélni en bloc a protestánsokat, mert ott képes bármelyik ember még a legjogosabb kritikát is olyan modortalanul, vulgárisan megfogalmazni, hogy nem is csodálom ha rosszul esett/sértőnek találod.

Habár nem értem mi olyan sértő Nagy Gergely református lelkész hozzá szólásában.

"És mi van azokkal akik katolikusok voltak, de aztán reformátusok lettek, mert nem értenek egyet a katolikus tanítással? hogyan tudnék katolikus lenni, ha nem értek egyet a katolikus egyházzal, és a tanításukkal?"

Hogy tudnék buddhista lenni, ha nem értek egyet a reinkarnációval? Sehogy...

A megismerés egy folyamat. Én sem úgy jöttem a világra, hogy eleve betéve tudtam az egész dogmatika könyvet. A tanuláshoz egyfelől kell némi alázat (nem csak a hittanulásban, minden másban is, csak ma már divat mindenkinél okosabbnak lenni). Másfelől türelem kell hozzá és sok olvasás. Egyfajta igényesség is ez magunk felé. Nem felcsattanni kell és hőbörögni, hogy ezt nem fogadod el. Senki nem kényszerít rá, hogy fogadd el vagy hogy értsd meg Szeplőtlen Fogantatás dogmáját. De ha érdekel a téma, akkor higgadtan olvass utána, lehetőleg releváns forrásból. Tisztelem a reformátusokat, de nem biztos, hogy ezt ők pontosan levezetik. Ahogy én sem vagyok szakértője a kettős predestinációnak. Ha mélyebben foglalkoztat a kérdés, akkor meg elolvasom Kálvint.