Pontosan mit ír a Biblia; ki kell érdemeljünk az itteni cselekedeteinktől, jellemünktől, leélt életünktől függően az örök életet vagy Jézus már kiérdemelte minden egyes emberért aki megszületett és meg fog születni? Melyik a helyes?

Valahol a kettő között, mert a Szentírás azt tanítja, hogy a hited semmit se ér cselekedetek nélkül.

"Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát."

"Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában."

"Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog."

"ki kell érdemeljünk az itteni cselekedeteinktől, jellemünktől,"

Erre nagyon sok protestáns ugrani szokott, mert azt tanítják nekik hogy ez kihízelgést, vagy önfényezést jelent. Pedig szerintem az egy alap, normális állapot, hogy nem köpöd magad szembe a tükörbe és nem hazudod azt, hogy keresztény vagy, mert kényelmes bűnben élni.

A másik protestáns meg bízik benne, hogy bármit megtehet, ha helyette más szenved. Szerintem ez is messze van Jézus tanításától.

Összefoglalva röviden: keresztény nem az, aki annak mondja vagy hiszi magát, hanem aki úgy él. Úgy élni pedig cselekedni.

Nem egészséges magadra úgy gondolni, hogy egy undorító, értéktelen valami vagy, aminek csak Istennel van értelme. Isten nem azt akarja, hogy másokra és magadra is úgy tekints, hogy semmit nem érsz.

Isten nem azért teremtett, hogy bűnös legyél és aztán a fiú megölésével elnézze neked, illetve ha olyan kedve van, akkor meg a jó szívű embereket kárhozatra ítélje. Ez nem lenne szeretet és nem igazság.

Sokan egyébként is csak játsszák az alázatot.

Talán úgy helyes a megfogalmazás, hogy az üdvösséget meg lehet tagadni és el lehet veszíteni. Isten célja viszont az, hogy megtérjünk és üdvözöljünk.

A kérdés, hogy ha ez a célja, akkor miért van még bűn? Szerintem nem az a helyes válasz, hogy mert így rendelte el és én mint fazék ne is gondolkodjak rajta. A lényeg újból csak az, hogy a normális elvárt keresztény életért való küzdés, vagy a jó lelkűség, a bűn elutasítása az nem kérkedés.

#3 válasz helyes, kiegészítés:

Károli Gáspár » A Máté írása szerint való Szent Evangéliom » 25. fejezet

31

Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.

32

És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

33

És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

34

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

35

Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

36

Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

37

Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

38

És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

39

Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

40

És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

41

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett.

42

Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

43

Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

44

Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

45

Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

46

És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Itt nem olvasom, hogy mindenki a mennyországba kerül. És azt sem, hogy aki a halálában hisz.

Jelenések könyve:21:8 A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.

Jelenések könyve:22:15 De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot.

Tehát keresztényként maximum arról vitatkozhatunk, hogy Isten nélkül képesek vagyunk-e megszabadulni a bűneinktől és egy nem hívő üdvözölhet-e.

Illetve hogy a bűntelen életen túl vannak-e más feltételek. pl. elfogadni Jézus keresztáldozatát.

Erre csak azt tudom mondani, hogy nekünk elsődlegesen nem az a célunk, hogy egymásra neveket aggassunk, mantrázzunk, vagy becsapjuk magunkat és másokat, hanem hogy Istennek tetsző életet éljünk.

Jézus a nevét nem a jobb kezünkön vagy a homlokunkon akarja látni, hanem a lelkünkben.

A Biblia eleg vilagos: semmit, amit cselekszel, mondasz es teszel nem tesz teged meltova az orok eletre. egyedul krisztus altal lephetsz be az orok eletbe. nem kell mast tenned, csak elfogadni isten ingyen ajandekat.

Pál Apostolnak az Efézusbeliekhez írt levele » 2. fejezet

8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.

Az Apostolok Cselekedetei » 2. fejezet

38 Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.