Egy mai átlagos fiatal aki gimibe szakközépbe stb jár mit gondol a kereszténységről? gondolkozik-e a kereszténységről egyáltalán?

#10 (#5 voltam) Azt úgy értettem, hogy mikor elég idős lettem ahhoz, hogy tudjam, mi az a kereszténység, hogy működik, stb., tehát gyerek voltam akkor is.

De ha már megkérdezted, én a vallást egy hamis valóságként tudnám értelmezni, amibe emberek milliói kapaszkodnak. Elsősorban azért, hogy ne kelljen szembenézni a halállal, vagyis azzal a gondolattal, hogy örökké megszűnik az élet, illetve egy támaszként szolgál a nehéz időkben. Ezzel nincs is semmi baj, csak nekem erre nincs szükségem. Az életben csak magamra számíthatok, senki másra. Ha imádkozok, attól még a problémáimat nem tűnteti el senki, ugyanúgy meg fognak halni a szeretteim, ahogy én is, és semmit nem fogunk magunkkal vinni a sírba. És ezt el is fogadom, nekem amúgy is bőven elég 70-80 év ezen a földön, nem kell még pluszba egy menny, vagy egy pokol.

#14 Én ezt értem, de ahhoz nem kéne vallás, hogy valaki jó ember legyen. Ha valaki csak azért becsületes, lelkiismeretes, mert ilyen szabályok szerint él, az már rég rossz, mert ennek úgymond belülről kéne jönnie.

A tanítások nagy részével egyébként nincs is különösen bajom, tehát ha valakit jobb emberré tett a vallás, akkor annak gratula, de ne csak azért legyen jó ember, hogy nehogy a pokolra jusson.

Remélem érthetően fogalmaztam.

Engem nem neveltek kereszténynek, de kb. tizenéveim eleje óta már hívő vagyok. A családommal nem igazán beszélgettünk semmiféle vallás témáról gyerekkoromban sem, nem igazán érdekli őket.

Egyszerűen nekem fontos ez, szépen lassan lettem keresztény, amikor végső kétségbeesésemben imában kértem valami számomra lehetetlent, és megkaptam. Sok-sok ilyen eset után egyre erősödött a hitem, és egyszercsak azon kaptam magam, hogy már kereszténynek vallottam magam, mikor megkérdezték.

Középiskolában, ha esetleg valami fontos vizsga előtt összekulcsoltam a kezeimet (tehát nem sűrűn volt ilyen nyilvánosan), és (magamban, hang nélkül!) imádkoztam egy percet (szóval tényleg csak egy percet), szinte senki nem vette komolyan, kinevettek mit csinálok, hogy nem vagyok normális, bolond vagyok, beszéltek közben hozzám, hogy nézd már ezt azt stb. Mondjuk különösebben nem érdekelt, csak annyit válaszoltam nekik, hogy én sem szólok bele abba, hogy ők miben hisznek. Szerencsére voltak jófejek is, akiket nem érdekelt, és tiszteletben tartották, és lehetett velük haverkodni akkor is, ha tudták, hogy én nem a horoszkópokban, sárkányokban meg az unikornisokban hiszek :D (Ezekben hinni a divat manapság)

Dióhéjban én inkább azt vettem észre a korosztályomnál, hogy cikinek tartják, ha valaki hisz valamiben, ami nem horoszkóp vagy unikornis, hanem köze van valamelyik valláshoz, amiben valamilyen isten is szerepel. De vagyunk páran, akik hisznek még ezekben, vagy tiszteletben tartjuk a másik hitét, ha nem is sokan.:)

19/L

alapvetoen a tizeneves kor nem kedvez a vallaskovetesnek

sok fiatal, akit annak neveltek, ilyenkor fordul szembe az egesszel

kesobb, 25-35 eves korban, vagy annal is kesobb, ujra visszaterhet a hite, esetleg maskeppen - kialakul a sajat, szuveren hite

az, hogy a mostani tizeneveseket nem erdekli, nem azt jelenti, hogy 40 ev mulva egyikojuk sem fog templomba jarni vagy hinni