Miért van a kereszténységen belül annyi féle irányzat, mire jó, hogy többféle irányzat létezik (pl. ortodox, katolikus, baptista stb.)?

#30: [#27-et írtam]

"de egy furcsa konkret kerdes: azoknak az ortodoxoknak, akik nem beleszulettek, hanem eletuk soran atternek, allitolag feltunoen nagy szamuk ferfi (vagy ha egy csalad ter at, a ferfi kezdemenyezi). Errol tudsz valamit?"

- Erről még csak nem is hallottam, az okát pláne nem tudom. Feltételezem, valami pszichológiai tényező lehet benne, nem pedig vallási vagy vallástörténeti. Talán a felnőtt férfiakat jobban megragadja a bizánci teológia vagy a keleti rítusú szertartások, mint a felnőtt nőket, vagy ilyesmi. De tényleg nem tudom.

A protestantizmus ágai jellemzően úgy jöttek létre, hogy időnként kisebb-nagyobb csoportok kiváltak a katolicizmusból. A (most létező és elterjedt) ágak esetében az történt, hogy az intézményes egyház számtalan előírását, rituáléját, hierarchikus felépítését, hitelveit vetették el, hiszen azokat nem tartották a Bibliából levezethetőnek. A protestánsoknál eltekintetünk attól, amit #27-ben írtam a Biblia nem jól definiáltságáról: az összes (általam ismert) protestáns felekezet ugyanazt tekinti "a" Bibliának, tehát ott teljesen ül a kérdező felvetése, hogy ha ugyanaz az alapigazságok forrása, akkor miért nem egyformák.

A válasz az, hogy a Biblia értelmezés kérdése is, mint minden irodalmi szöveg, és különböző korokban, különböző helyeken, különböző prédikátorok különböző dolgokat vezettek le a Bibliából. Ez nagyon könnyen előfordul. Egyrészt a Biblia nem ír minden élethelyzetről, amiben erkölcsi dilemmába kerülhetünk, nem ír minden filozofikus kérdésről, ami felmerül. Másrészt amiről ír, abban sem mindig egyértelmű: a Bibliának rengeteg belső ellentmondása van (igen, van, pont). Még az Újszövetség körülbelül koherens is, de az Ószövetség különböző könyvei bizonyos kérdésekben egymással teljesen ellentétes dolgokat tanítanak. Egy keresztényeket nem igazán érintő erkölcsi kérdés: helyes-e a vegyesházasság zsidó és nem zsidó között? Rut könyve teljesen mást tanít, mint Ezdrás könyve. Egy a keresztényeket (és mindenkit) jobban érintő filozófiai kérdés: mi az oka a szenvedésnek? Isten büntetése a gonoszságainkért (tehát a rossz dolgok a rossz emberekkel történnek) vagy azok megtörténnek jókkal és rosszakkal, válogatás nélkül? Ha utóbbi, Isten miért engedi a jók szenvedését? A bölcsességi könyvek nagyon sokat keringenek ezen kérdés körül, és nem adnak rá egységes választ. [Érdemes tudni, hogy Jób könyve is erről szól. Amit gyerekként tanulunk Jób könyvéről: Isten engedi a Sátánnak, hogy próbára tegye Jóbot a szenvedéssel, Jób hű marad, Jób jutalmat nyer. Ehhez képest ez az egész összesen két fejezet a könyv elején, egy fejezet a könyv végén, és van közte 39 fejezet arról, hogy hogy is van ez a szenvedés dolog. Hosszú elmélkedések mindenféle összetevőről, és a végén sincs rá igazi válasz.] De a Biblia különböző értelmezései csak az egyik fontos tényező abban, hogy miért különböznek a protestáns felekezetek egymástól. A másik az, hogy noha a katolikusok és ortodoxok hagyományainak isteni eredetét tagadják, ők maguk is rendelkeznek hagyományokkal (ezt egyébként nem is tagadják, csak nem gondolják isteninek). Luther például a reformáció előtt maga is katolikus pap (szerzetes) volt, nyilvánvalóan volt egy nagyon erős katolikus szocializációja, ami befolyásolta őt. És más reformátorokat pedig kicsit más befolyásolt, kicsit másképp, és az eredmény is kicsit más lett. Ilyen például, hogy a Biblia nagyon keveset ír szertartásrendről. De arról igen, hogy ezek vannak, kellenek. Innentől a reformátor tanulmányoz iratokat, előveszi a katolikus hagyományt (hogy mit lehet abból megtartani), stb., de végső soron mégis neki kell valamit kialakítani. És ez különböző felekezetekben különbözőképpen történt.

Az előző nagyon szépen leírta a Biblia problematikáját, ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a "Sola Scriptura" elv azért sem működik a gyakorlatban, mert a Biblia rengeteg teológiai kérdést önmagában nem válaszol meg.

Nem csak azokat, amiket a 31-es válaszoló leírt, de például nem kapunk választ a Bibliában arra, hogy "Mi az Isten?", "Milyen az Isten?", "Mik a tulajdonságai? í" stb.

A Biblia például sehol nem beszél a Szentháromságról (egy isteni lényeg van, ami három hypostasisban egzisztál). Ebben a protestánsok jó része is hisz, holott a Biblia nem mondja el, mi a pontos viszony Jézus, az Atya és a Szentlélek között, pláne nem beszél isteni lényegről meg hypostasisokról. A korai egyházatyák ezt a görög filozófia (főleg Platón, Arisztotelész) segítségével definiálták.

De a Biblia a túlvilágról, halálon túli létről, a feltámadásról se mond valami túl sokat és lehetne folytatni.