Az agnoszticizmusra miért mondják azt, hogy még nem döntötte el hogy melyiknek hisz, vagy éppen a buta ember vallásának nevezik?

Én még szerencsére nem futottam bele olyanba, hogy butának nevezte volna valaki az agnosztikusokat. A "még nem döntötte el" viszont tényleg jellemző. A hívők sokszor úgy tekintik az agnosztikust, mint aki hajlana a hitre, de valamiért nem nyitja meg a szívét Isten felé, az ateisták meg úgy, mint aki hajlana a racionalitásra, de valamilyen bolondéria folytán még kapaszkodik valamiféle hitbe.

Szerintem is jó út a szintézist keresni, ahol lehet. De ahol nem lehet szintézist teremteni, ott is lehetséges a komplementer gondolkodás. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk esetleg egymásnak ellentmondó, vagy egymást kizáró gondolati rendszereket is érvényesként elfogadni és azokban teljes gondolatmeneteket végigjárni, és érvényes igazságokat találni.

Igen, a társadalmi rendszerek között is lehetséges a komplementer gondolkodás, mindnek megvan a maga igazsága. Viszont azt, hogy a gyakorlatban melyik lesz sikeres, az dönti el, hogy mennyire áll összhangban az emberi természettel (ami szerintem alapvetően nem változtatható meg) és az emberiség aktuális kulturális szintjével (ami viszont formálható).

De én itt inkább a világnézetek közötti komplementer gondolkodásra utaltam. Mindegyikben meglátni az igazságot, szerintem csak agnosztikus ember képes.

Vitatkoztam már ateistákkal és hívőkkel is, és általában azt látom, hogy igazuk van a saját rendszerükön belül. Többnyire nem is az állításaikat szoktam vitatni, hanem próbálom őket rávenni, hogy kicsit lépjenek ki a saját sémáikból és próbáljanak a kérdésre más szempontból tekinteni. És úgy látom, ez nagyon nehéz, alig lehet bármelyik oldalt kimozdítani a saját nézőpontjából. Ha mégis sikerül, akkor is általában azzal zárul a dolog, hogy "á, ennek így nincs értelme" és visszazökkennek a kényelmes világukba.