Hogy latod ezt a dolgot?

Szerintem a nagymamád csak elmondta neked azt, amit ő gondolt, de nem foglalkozott komolyan ezekkel a kérdésekkel. Nem tünődött azon vajon mi történik az öntudattal, mikor valaki meghal.

Tudjuk hogy a test előbb utóbb teljesen megsemmisül, a személyiség, ami valójában származás, ismeretség, hírnév, stb. tarka gyüjteménye, egytől-egyig ugyancsak múlandó dolgok.

Szerintem más a helyzet az ön-tudattal, amit a vallások léleknek neveznek. Az ön-tudat, vagy lélek, nem halandó és nem szünik meg létezni. De az amit a vallások mennynek és pokolnak neveznek nem léteznek, azaz nem földrajzi helyek, hanem a tudat vagy lélek szélsőséges állapotai, melyekből már a jelen életünkben kaphatunk némi kóstolót. Például egy boldog, önfeledt lelkiállapot a mennyet közelíti meg, míg az öngyilkos jelölt már féllábbal a pokolban van. Mivel atudat nem anyagi a lelkiállapot nem szünik meg a halál alkalmával.

A feltámadás szerintem csak nagyon ritka kivételeseknek van félretéve, azoknak, akik elérték a tudatnak vagy léleknek azt az állapotát, amelyen a halál elkerülhetővé válik, de egy nemes cél érdekében vállalják a halált, mint ahogy Názáreti Jézus tette.