Hogy definiálnátok istent?

"létrejöjjön egy olyan párhuzam"

Nincsen párhuzam.

A hívő hisz, az ateista meg nem.

"ami miatt a másik egyén, a nézőpontja miatt nem lesz hülye"

Alapból egyik sem hülye, azért dolgozni kell.

Mindenség.

Itt egy szövegrészlet, ami jól érzékelteti, mi isten.

Halljátok: a Semminél kezdem. A Semmi ugyanaz, mint a Teljesség. A végtelenben a teli ugyanolyan, mint az üres. A Semmi üres is meg telt is. Ugyanígy mondhattok a semmiről valami mást is, például, hogy fehér vagy hogy fekete, hogy nincs vagy hogy van. Ami végtelen és örök, annak nincsenek tulajdonságai, mert minden tulajdonság az övé.

A Semmit vagy Teljességet Pleromá-nák nevezzük. Ott benn véget ér gondolkozás és létezés, mert ami örök és végtelen, annak nincsenek tulajdonságai. Benne nincs senki, mert az a valaki akkor különbözne a Pleromától és tulajdonságai volnának, s ezek őt mint valamit megkülönböztetnék a Pleromától.

Semmi sincs a Pleromában és minden benne van: nem érdemes a Pleromáról elmélkedni, mert aki a Pleromáról elmélkedik, önmagát oldja föl.

A Kreatúra nem a Pleromában van, hanem önmagában. A Pleroma a Kreatúra kezdete és vége. Átjárja őt, mint ahogy a fény járja át a levegőt minden részén. Jóllehet a Pleroma nagyon is átjárja őt, a Kreatúra ebből mégsem részesedik, mint ahogyan a teljesen átlátszó test sem válik világossá vagy sötétté a rajta áthatoló fénytől.

Mégis, mi magunk vagyunk a Pleroma, mert rész vagyunk az örökből és a végtelenből. De nem részesedünk benne, hanem végtelen távol vagyunk a Pleromától, nem térben vagy időben, hanem lényegileg, mivel lényegünkben különbözünk a Pleromától, Kreatúraként, amely időben és térben korlátozott.

Mivel azonban részei vagyunk a Pleromának, így a Pleroma bennünk is van. A Pleroma legkisebb pontján is végtelen, örök és egész, mert az, hogy kicsi vagy az, hogy nagy, olyan tulajdonságok, melyek őrá érvénytelenek. A Pleroma a Semmi, amely mindenütt egész és megszakítás nélküli. Ezért mikor azt mondom a Kreatúráról, hogy a Pleroma része, jelképesen mondom csupán, mert a Pleroma valójában sehol sincs részekre osztva, mivel ő a Semmi. Mi vagyunk az egész Pleroma is, mert jelképesen a Pleroma a legkisebb, egyáltalán feltételezhető, nem létező pont bennünk és a végtelen világboltozat köröttünk. De miért beszélünk egyáltalán a Pleromáról, ha a Minden is és a Semmi is?

Azért beszélek róla, hogy valahol egyáltalán elkezdhessem, és megszabadítsalak benneteket ama kényszerképzettől, hogy valahol kívül vagy belül létezik valami is, ami eleve szilárd vagy valamiképp meghatározott. Minden, ami úgymond szilárd vagy határozott, viszonylagos csupán. Csak ami változásnak alávetett, szilárd és határozott.