Szuleim durvan konzervativak es vallasosak, en es a baratom nem, a baratom csaladjat es mindenkit utalnak engem folyamatosan leordibalnak, mit tegyek?
Azert ebbe a kategoriaba irom, mert hatha vallasos szemmel valaki megtudja erteni az o szemszoguket hogy mit akarnak miert csinaljak es hogy egyaltalan mit gondolnak. Hosszu lesz ugyhogy nem varom el hogy sokan elolvassak es valaszoljanak is ra, de ha igen azert tenyleg nagyon halas lennek.
Szoval. Hatalmas csaladom van akik egytol egyig vallasosak, beleertve a szuleim is. En is annak vallottam magamat korulbelul 15 eves koromig, amikor elkezdtem gimibe jarni. Egyszeruen elkezdtem kamaszodni es nem erdekelni a dolog, megkerdojeleztem mindent ami vallassal kapcsolatos, egyszeruen nem tudtam hinni. Elkezdtem hajlani egy rossz tarsasag fele (ahonnan egy ideje ki is kerultem), elkezdtek erdekelbi a fiuk a bulik az alkohol es a baratok. Ezek kozul inkabb a legutobbi hiszen sehova nem engedtek el a szuleim, 2-3 alkalommal titokban mentem el a tudtuk nelkul. Sehova nem engedtek el, nem biztak bennem amit megertek de annyira se hogy amikor informatika hazit irok a telefonomrol nem hiszik el, vagy pl fent vagyok a szobamban es egesz nap tanulok mert annyi tanulnivalom van foleg most erettsegi elott online oktatas alatt es azt hiszik egesz nap a telefonomat nyomom. 9.ben elkezdtek romlani a jegyeim foleg azert mert iszonyat nagy volt nekem az elvaras a gimitol, bevallom nem is eroltettsm meg magam de nem is tudtam. Most 18 eves vagyok utolso evemet jarom a gimiben es mar elmondhatom azt hogy tenyleg napi szinten 6-7 orat tanulok az iskola utan, elotte azert nem mert orakon vagyok. Egyszeruen nem megy fogalmam sincs miert de nem tul jok a jegyeim viszont felevkor elertem a kerek 4es atlagot tobb dicseretes tantarggyal amit termeszetesen a szuleim nem vettek eszre, ok csak a rosszat veszik eszre ezert minden nap megkapom hogy utcasepro lesz belolem es semmire nem viszem az eletben. Tavaly ev elejen osszejottem az elso baratommal, hihetetlenul szerelmesek vagyunk egymasba, mindketten hosszu tavra tervezunk es o is bizonyitott mar eleg sok mindenben hogy tenyleg komolyan gondolja. Iskola mellett dolgozik hogy legyen nekunk a jovoben, tanul is ezert es en is mindent megteszek amit tudok hogy jol eltudjak helyezkedni de egyelore az egyetemre fokuszalok. A baratomhoz az elejen nagyon rosszul alltak hozza csak azert, mert nem hivo es vallasos. Regebben jart a csaladjaval minden heten templomba, de azota elvaltak a szulei, az egyikbek uj csaladja van a masik meg csak a gyerekeivel van es o vigyaz rajuk, errol nyilvan nem a baratom tehet. Az egyik szuloje egy arab szarmazasu ferfihez ment hozza, aki semmilyen vallast nem kovet a szarmazasabol adodoan, mindkettrn hisznek Istenben es valamikor vallasosak voltak. Na most a szuleimrol. Elkepesztoen csodas gyerekkorom volt amit azert sajnalok, mert akkor nagyon elveztem az eletem viszont a szuleimmel csak azt erzem hogy megkeseritik az eletem, a legutolso hely ahol szivesen vagyok az az itthonom. Egymas kozott is napi szinten veszekednek, ordibalnak. Keresztenyek, minden vasarnap amig lehetett elmentek templomba es vittek engem is mert azt egyaltalan nem utasitom el ugyhogy nem panaszkodhatnak. Viszont nem vagyok bemeritve (baptistak), ami miatt minden veszekedes alkalmaval olyanokat mondanak hogy a pokol legmelyebb feneken fogok elegni, es ezt nem csak azert mondjak mert nem vagyok bemeritve hanem elmondasuk szerint egy szar ember vagyok, a csalad szegyene. Idezem amik napi szinten elhangzanak: lusta dog, lusta diszno, trampli, stb stb... A multkor felvettem egy farmernel bovebb gatyat, ami miatt akkora cirkuszt lecsaptak itthon hogy mar olyanokat vagtak a fejemhez hogy dagadt vagyok, ronda vagyok ennyi sminkkel (minimalis szempillaspiral) es hogy senkinek nem fogok igy tetszeni es soha ne lassak tobbet ezt meg azt a ruhat. Ezeket most csak peldanak mondom hogy kicsit jobban megismergessetek oket de a lenyeg hogy a mai tortentek miatt irok most ide:
Veszekedtem a hugommal, felemeltem ra a hangom az nem lenyeges hogy miert. Persze szuleim is ezt hallottak rogton a hugom partjat fogtak mert o a kisebb es az "artatlanabb" ami nem igy van mert azert csinal par olyan dolgot o is amirol ok nem tudnak es kiakadnanak. Veszekedtunk majd mondtak hogy akkor maradjak es huzodhak fel a szobamba szokasomhoz hiven, en meg ravagtam hogy inkabb az mint hogy barmelyikojukkel legyek. Erre kivertek a biztositekot erre lehivtak, elkezdtek mutogatni a baratom csaladjat facebookon hogy hogy neznek ki es ilyen csaladdal akarok e lenni mert ok nem akarnak hogy ilyen emberek vegyek korul(ezt mind ordibalva, nehany pofont is es testresz szoritasokat, rangatasokat is kaptam). Olyanokat vagtak hozzam hogy bevernek a fogaimat ha lehet es a pofamat, es egyszer megfog tortenni ha felidegesitem oket. Termeszetesen en feljottem, turtem es igyekeztem egy szot se mondani, majd orakat itt bogtem a szobaban. Hihetetlenul erzekeny vagyok ezert sok minden miatt sirok. En nem gondolnam magamrol hogy ilyen szar ember lennek, nem erdemlem ezt legalabbis senki nem erdemelne ilyen sorsot. Mindenki a hibat csak masban keresi, egy bocsanat keres se hangzik el sose. Evek ota normalis hangnemben meg egy szot sem beszeltunk, elkoltozni vagy csak ugy elmenni nincs lehetosegem. A baratomat nagyon szeretem, vele nem szakitanek emiatt, o is tud minden egyes tortenesrol es elviseli, segit atveszelni,lenyegeben miatta nem bantottam meg magamat. Viszont ot nagyon sajnalom hogy belekevertem egy ilyenbe ahol az o csaladjat utaljak, de kitart mellettem es ezert nagyon tisztelem. Bocsanat hogy ilyen hosszu lett de barataim sincsenek olyanok akiknek ezeket elmondhatnam, a baratomon kivul senkim nincs. Faradt a lelkem es a szivem, hatalmas terhet erzek es nem tudom mit csinaljak, az zavar a legjobban hogy tehetetlen vagyok es az orak hosszat tarto siras mar benne van a napirendemben. Ha varki tud barmilyen tanacsot esetleg vallasos szemmel vagy barmi hozzaszolassal tudna segiteni vagy csak hozzaszolni vagy tudna segiteni nekem esetleg beszelgetni velem azt nagyon megkoszonnem.
Mit nem engedik?
18 éves vagy, nem kell az engedélyüket kérned. Oda mész ahova akarsz.
Gondolom mész egyetemre mivel írtad, remek alkalom arra, hogy elköltözz.
Szomorúan olvastam a Történeted. Nem Te vagy az egyetlen, aki hasonló dolgokat élt át.
Talán megharagszol, de nem tudok igazat adni sem a szüleidnek, sem neked.
Egy keresztény életet élő szülő, nem ordibál, fenyegetőzik, különösebben olyan megalázó szavakkal, ami a testi egészségedben való kárt illeti.
Isten sem ordibál velünk, és nem fenyegetőzik ilyen durva módon.
Sőt alázatosan kér minket, és elmagyarázza, miért jobb azt megtenni, vagy abban engedelmeskedni, amit kér nekünk.
A gyermek pedig engedelmességgel tartozik a szüleinek még akkor is, ha nem ért egyet mindenben a szüleivel. Már csak azért is, mert Isten Őket nevezte ki a gyermek nevelőjének, mint akiket számon fog kérni, hogyan nevelték a gyermeküket, akit ajándékba kaptak, örökségként. Ha a szüleid Ismernék Isten, és Jézus tanítását, és az alapján is élnének, akkor sok mindent másként tennének.
PL:(János 6:44) 44 Senki sem jöhet hozzám, csak ha vonzza őt az Atya, aki küldött engem. . . .
Ez a keresztény szülők gyermekére is ép úgy érvényes, mint a családban bármelyik tagra. Ellenben Jézus nem mondta volna, hogy a szülök és a gyermekeik között is lesz nézeteltérés, a hit hiánya, vagy a keresztény élet megélése miatt.
A szüleid fegyelmezési módszere nem Isten, vagy Jézus általi minta. Isten soha nem fosztja meg az embert a méltóságától, és nem ilyen módon akar hatást gyakorolni a gyermekre, hogy változtasson a gondolkodás módján.
Ha Jézus ilyen megvetéssel tanított volna, vagy vezette volna a tanítványait, nem lettek volna követői.
Ha szeretet vezérli a szülőt, akkor nem ilyen módszert alkalmaznak a gyermekeik esetében, akit csak elijesztenek a keresztény élettől, mert a csúf oldalát látja, nem a szépségét annak.
A TE esetedre: Jézus a szülei ellenére, Tökéletes volt, és ezt soha nem rótta fel nekik. Sőt engedelmes gyermekként nevelkedett. Jézus Földi szülei pedig Isten fegyelmezése, és vezetése által nevelték, amit elsősorban a példamutatásukkal vívtak ki.
TE pedig még ráérsz házasságban gondolkodni. Nagyon fiatal vagy. Ráadásul a paráznaságnak teszed ki magad, ha ilyen kapcsolatban nem vagy óvatos.
Kérdező! Megértem, hogy azt gondolod jó helyre írtad a kérdésed de sajnos mint az látod az 5-ös hozzászóló példájából, nagyon rosszul döntöttél.
A mélyen vallásosak sajnos túl mennek a racionalizmuson és elmebeteg világszemlélettel képesek előállni (akárcsak a szüleid vagy az ötös válaszoló)
Szinte nem is érti az ember miről beszél mert mindenbe bele keveri istent meg jézust és teljesen elferdítik a szöveget. A halotti beszédet könnyebb megérteni ennél..
Ne is hallgass rá, a tanács ugyanaz mint fentebb már adtak, egyetemre hagyatkozva elköltözöl és onnantól tetszés szerint alakíthatod az életed. Meglátod egy teljesen más ember lesz belőled ha kiszabadulsz abból a rossz családi közegből.
Ide ez a legjobb tanács, nem szabad semmilyen olyan nézetet belekeverni amellyel nem tudsz azonosulni, a legfontosabb, hogy vannak céljaid és neked az egyetlen dolgod ennek megvalósítása. Ebbe a házasság is bele tartozhat. 18 évesen természetes, hogy gondolsz erre is. Ne hagyd, hogy az ilyen ódivatúak hátráltassanak bármiben.
Sok szerencsét és kitartást!
Szegeny.
Hivo felnottkent es szulokent ugy gondolom, hogy a szuleidnek komoly psziches problemajuk van. (Vagy az egyiknek, es a masik rahagyja.)
Teged pofon sem szabadna vagni, es a torvenyek szerint a gyerekeknek megvan az onallo vilagnezethez valo joguk. Es nem fenyegethetnek azzal, hogy majd kiverik a fogadat, az is torvenyellenes. Mas kerdes, hogy a valo vilagban mennyire lehet ezt betartatni veluk...
Lehet, hogy amiatt ilyenek, mert a vallasukba bele vannak gárgyulva, en is ismerek olyan hivoket, akik hihetetlen tulzasokba esnek, plane a gyerekeikkel kapcsolatban. De az is lehet, hogy egyszeruen elkepzeltek teged valamilyennek (jo tanulo, szep, illedelmes, vallasos, erkolcsos, szuz, akire ok buszkek lehetnek). Es mivel nem ilyen vagy, frusztraltak, csalodottak, es ezt vezetik le rajtad. Nem tudom, mitol hiszik, hogy a "dagadt vagy, ronda vagy" (ami verbalis bantalmazas, nem neveles) majd megvaltoztat...
Ha egy gyerek allandoan tanul, es megsem szerez jo jegyeket, akkor a szulo feladata az, hogy segitsen es kideritse, mi az oka - nem az, hogy azonnal lelustaz. Nyilvan ez mar resze lett a csaladi narrativanak, hogy te nem tanulsz, csak a telefonodat nyomkodod (irod is, hogy azert volt olyan korszak, amikor ez egy kicsit igaz is volt).
Ami a vallast illeti: nagyon gyakori, ami veled tortent, hogy kb. 15 eves korodban elvesztetted az erdeklodest a vallas irant. Ez sok vallasos szulot ketsegbeejt. Van, akinel ez atmeneti, es 22-25 eves korban, kicsit mas alapokra helyezve, visszater a hithez, de sokat maradnak ateistak egesz eletukben. Attol fuggoen, hogy a vallasuk mit tanit a nem-hivokrol, a szulok nagyon szoronghatnak vagy magukat hibaztatjak (vagy a kozosseg oket hibaztatja). Ez torhet ki a szuleidbol agresszivitasban.
Hogy mit tehetsz? Szerintem is arra keszulj, hogy amint lehet, elkoltozz otthonrol. Ez anyagi szempontbol problemas lesz, ha tovabb akarsz tanulni, de amit lehet, mindent tegyel meg. Annyiban szerencses vagy, hogy van baratod, aki tamogat lelkileg, illetve valamennyire az o csaladja.
Nincs valami telefonszam, ahol lelki segitseget kerhetsz? Hatha tudnak valami konkretabbat mondani, hogy hogy bird ki a szuleidet es ezt a banasmodot.
Ami a te tinédzser korszakodat illeti, az természetes. A hormonok elszabadulnak és szüleidnek ellentmondó lettél. De ennek a korszaknak lassan vége.
Szüleid, mint egyetlen egy cszűlőt sem tanít meg sem vallás sem iskola area hogyan kezeljék tinédzser lányukat, elvesztették a fonalat, mert abban az elvárása maradtak, hogyha jól bánnak veled engedelmes leszel. De ennek véget vetett a természetes életciklusod és hidd el kevés az a szűlő akit nem meglepetésként ér a tinédzserkorszak ezért nem tudják jól kezelni.
Az önálló döntés fejlődési pontján vagy.
Két út lehetséges. Ha maradsz lekibeteg leszel, ha el ész csodálatos módon egy két év múlva javulni fog a kapcsolatod szuleiddrl. Tisztelni fogják önálló döntéseidet, nem fognak beleszolni annyit.
Ha az érettségi jól sikerül akkor felveszlek egyetemre, Mist erre koncentrálj semmi m a sra és kérd meg szüleidet, hogy tegyenek félre minden személyes kritikát mert zavar a felkészülésben.
Legyél te aki odahivja a szűleit és ezt mondod:
"Legyetek kedvesek nem kritizálni mert mérgezitek az érettségire való felkészülésemet. Ha nem tudok jól leérettségizni, akkor nem tudok egyetemre járni és ez a ti bűnötök lesz. Tehát arra kérlek titeket semmilyen magánéletemet, beszédeket, alakomat ne kommentáljátok, ne rángassatok mert tönkre megyek és pszichés beteg leszek. Köszönöm. "
Most elég sokat sírsz ezért jobb ha levélben tűzöd ki az ajtóra, vagy valahová ahol komolyan veszik.
Inkább ne is szólj semmit se hozzájuk, és persze mihamarább költözz el.
Ha valamit feltétlen válaszolni kell nekik azt Írdd le nekik, semmiképp se szóban adj választ. Törekedj hüvös érzelemmentes válaszokra.
A tűzet ne te tápláld.
Keresztény vagyok. Kb. eltudom képzelni, hogy mit miért csinálnak, de hidd el nekem, nem ideális, ami nálatok zajlik. Őszinte leszek, ha komolyan megélnék a hitüket és tényleg foglalkoznának a vallásukkal, nem csak vasárnapi kötelességnek éreznék, ami aztán le van tudva a hét többi napjára, akkor nem hiszem, hogy így viselkednének. Vagy nagyon félreértem őket, mert egyoldalú a beszámolód. Mindenesetre hol van itt a szeretet, a megbocsátás, a könyörület? Mindenhol veszekednek az emberek, de azért van egy határ és lehetőség szerint nem napi rendszerességgel.
Bár, nem ismerem a részleteket, de amennyire lehet, neked is megértőnek kellene lenned velük és a békére törekedni. Valószínűleg nagyon ingerültek valami külső ok miatt, amit rajtad vezetnek le. Mondjuk a munkahelyi gondok, vagy a covid korlátozásai zavarják őket, nem tudom. Továbbá, valószínűleg aggódnak is miattad. Nem akarják, hogy rossz útra lépj és tönkre tegyed az életedet. Az elmondásod alapján, azért te is kivetted a részed abból, hogy kialakult ez a hangulat. Ha senki nem kér soha semmiért bocsánatot, akkor légy te az első, aki megteszi. Mond el nekik, hogy téged bánt ez az egész, és próbáld velük megbeszélni, megértetni magad, de nyugodtan, emberi hangon. Sajnos a szüleidnek ezt jobban kéne érteniük, mint neked. Úgy tűnik, azt sem értik, hogy milyen nehéz neked ez az időszak. Mikor érettségiztem, az én szüleim is veszekedtek, bár többnyire nem velem, egymással. Tönkretette a felkészülésemet, nem is lett jó az érettségim. Úgyhogy, nyugodtan megmondhatod, hogy a kiabálás nem segít és nem is old meg semmit.
Bár nem érdekel a kereszténység téged, azért remélem egyszer még ez változni fog. Amit magad körül most látsz, az inkább csak látszatkereszténység, igen messze van az evangéliumok üzenetétől.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!