Szuleim durvan konzervativak es vallasosak, en es a baratom nem, a baratom csaladjat es mindenkit utalnak engem folyamatosan leordibalnak, mit tegyek?
Azert ebbe a kategoriaba irom, mert hatha vallasos szemmel valaki megtudja erteni az o szemszoguket hogy mit akarnak miert csinaljak es hogy egyaltalan mit gondolnak. Hosszu lesz ugyhogy nem varom el hogy sokan elolvassak es valaszoljanak is ra, de ha igen azert tenyleg nagyon halas lennek.
Szoval. Hatalmas csaladom van akik egytol egyig vallasosak, beleertve a szuleim is. En is annak vallottam magamat korulbelul 15 eves koromig, amikor elkezdtem gimibe jarni. Egyszeruen elkezdtem kamaszodni es nem erdekelni a dolog, megkerdojeleztem mindent ami vallassal kapcsolatos, egyszeruen nem tudtam hinni. Elkezdtem hajlani egy rossz tarsasag fele (ahonnan egy ideje ki is kerultem), elkezdtek erdekelbi a fiuk a bulik az alkohol es a baratok. Ezek kozul inkabb a legutobbi hiszen sehova nem engedtek el a szuleim, 2-3 alkalommal titokban mentem el a tudtuk nelkul. Sehova nem engedtek el, nem biztak bennem amit megertek de annyira se hogy amikor informatika hazit irok a telefonomrol nem hiszik el, vagy pl fent vagyok a szobamban es egesz nap tanulok mert annyi tanulnivalom van foleg most erettsegi elott online oktatas alatt es azt hiszik egesz nap a telefonomat nyomom. 9.ben elkezdtek romlani a jegyeim foleg azert mert iszonyat nagy volt nekem az elvaras a gimitol, bevallom nem is eroltettsm meg magam de nem is tudtam. Most 18 eves vagyok utolso evemet jarom a gimiben es mar elmondhatom azt hogy tenyleg napi szinten 6-7 orat tanulok az iskola utan, elotte azert nem mert orakon vagyok. Egyszeruen nem megy fogalmam sincs miert de nem tul jok a jegyeim viszont felevkor elertem a kerek 4es atlagot tobb dicseretes tantarggyal amit termeszetesen a szuleim nem vettek eszre, ok csak a rosszat veszik eszre ezert minden nap megkapom hogy utcasepro lesz belolem es semmire nem viszem az eletben. Tavaly ev elejen osszejottem az elso baratommal, hihetetlenul szerelmesek vagyunk egymasba, mindketten hosszu tavra tervezunk es o is bizonyitott mar eleg sok mindenben hogy tenyleg komolyan gondolja. Iskola mellett dolgozik hogy legyen nekunk a jovoben, tanul is ezert es en is mindent megteszek amit tudok hogy jol eltudjak helyezkedni de egyelore az egyetemre fokuszalok. A baratomhoz az elejen nagyon rosszul alltak hozza csak azert, mert nem hivo es vallasos. Regebben jart a csaladjaval minden heten templomba, de azota elvaltak a szulei, az egyikbek uj csaladja van a masik meg csak a gyerekeivel van es o vigyaz rajuk, errol nyilvan nem a baratom tehet. Az egyik szuloje egy arab szarmazasu ferfihez ment hozza, aki semmilyen vallast nem kovet a szarmazasabol adodoan, mindkettrn hisznek Istenben es valamikor vallasosak voltak. Na most a szuleimrol. Elkepesztoen csodas gyerekkorom volt amit azert sajnalok, mert akkor nagyon elveztem az eletem viszont a szuleimmel csak azt erzem hogy megkeseritik az eletem, a legutolso hely ahol szivesen vagyok az az itthonom. Egymas kozott is napi szinten veszekednek, ordibalnak. Keresztenyek, minden vasarnap amig lehetett elmentek templomba es vittek engem is mert azt egyaltalan nem utasitom el ugyhogy nem panaszkodhatnak. Viszont nem vagyok bemeritve (baptistak), ami miatt minden veszekedes alkalmaval olyanokat mondanak hogy a pokol legmelyebb feneken fogok elegni, es ezt nem csak azert mondjak mert nem vagyok bemeritve hanem elmondasuk szerint egy szar ember vagyok, a csalad szegyene. Idezem amik napi szinten elhangzanak: lusta dog, lusta diszno, trampli, stb stb... A multkor felvettem egy farmernel bovebb gatyat, ami miatt akkora cirkuszt lecsaptak itthon hogy mar olyanokat vagtak a fejemhez hogy dagadt vagyok, ronda vagyok ennyi sminkkel (minimalis szempillaspiral) es hogy senkinek nem fogok igy tetszeni es soha ne lassak tobbet ezt meg azt a ruhat. Ezeket most csak peldanak mondom hogy kicsit jobban megismergessetek oket de a lenyeg hogy a mai tortentek miatt irok most ide:
Veszekedtem a hugommal, felemeltem ra a hangom az nem lenyeges hogy miert. Persze szuleim is ezt hallottak rogton a hugom partjat fogtak mert o a kisebb es az "artatlanabb" ami nem igy van mert azert csinal par olyan dolgot o is amirol ok nem tudnak es kiakadnanak. Veszekedtunk majd mondtak hogy akkor maradjak es huzodhak fel a szobamba szokasomhoz hiven, en meg ravagtam hogy inkabb az mint hogy barmelyikojukkel legyek. Erre kivertek a biztositekot erre lehivtak, elkezdtek mutogatni a baratom csaladjat facebookon hogy hogy neznek ki es ilyen csaladdal akarok e lenni mert ok nem akarnak hogy ilyen emberek vegyek korul(ezt mind ordibalva, nehany pofont is es testresz szoritasokat, rangatasokat is kaptam). Olyanokat vagtak hozzam hogy bevernek a fogaimat ha lehet es a pofamat, es egyszer megfog tortenni ha felidegesitem oket. Termeszetesen en feljottem, turtem es igyekeztem egy szot se mondani, majd orakat itt bogtem a szobaban. Hihetetlenul erzekeny vagyok ezert sok minden miatt sirok. En nem gondolnam magamrol hogy ilyen szar ember lennek, nem erdemlem ezt legalabbis senki nem erdemelne ilyen sorsot. Mindenki a hibat csak masban keresi, egy bocsanat keres se hangzik el sose. Evek ota normalis hangnemben meg egy szot sem beszeltunk, elkoltozni vagy csak ugy elmenni nincs lehetosegem. A baratomat nagyon szeretem, vele nem szakitanek emiatt, o is tud minden egyes tortenesrol es elviseli, segit atveszelni,lenyegeben miatta nem bantottam meg magamat. Viszont ot nagyon sajnalom hogy belekevertem egy ilyenbe ahol az o csaladjat utaljak, de kitart mellettem es ezert nagyon tisztelem. Bocsanat hogy ilyen hosszu lett de barataim sincsenek olyanok akiknek ezeket elmondhatnam, a baratomon kivul senkim nincs. Faradt a lelkem es a szivem, hatalmas terhet erzek es nem tudom mit csinaljak, az zavar a legjobban hogy tehetetlen vagyok es az orak hosszat tarto siras mar benne van a napirendemben. Ha varki tud barmilyen tanacsot esetleg vallasos szemmel vagy barmi hozzaszolassal tudna segiteni vagy csak hozzaszolni vagy tudna segiteni nekem esetleg beszelgetni velem azt nagyon megkoszonnem.
Baptista anyaként irom: a gyulekezettol függ, hogy mennyire kell képmutatónak lenni vagy mennyire lehet vállalni őszintén a valódi ént. Ha nagyon meg kell jatszani magukat, pedig nincs minden otthon rendben, az frusztrációt okoz és feszultebbe válnak. Ez az egyik, ami miatt kritikan aluli módon tudnak viselkedni. Mert nem biztos, hogy minden rendben van köztük sajnos.
A másik pedig a szülőseg felelme. Tudod, hogy mi felnőttként meritkezunk be, hittel, tehát ami a mi meggyőződésünk a jóra, azt szeretnénk a gyereknek is és ha azt látjuk, hogy pont az ellenkezőjét csinálja, akkor megijedunk. A kiabálás, a veszekedés az mind az ijedsegbol adódik. Feltenek téged. Nem csak nekik, de neked is meg kéne próbálni közeledni a másikhoz. A lelkipásztor nem tud segíteni?
6
Kedves Válaszoló. Ötös vagyok. Az írásommal nem azt fejeztem ki, hogy mindenképp értsen egyet a szüleivel, hiszen ahogy a Biblia vers is mondja, Isten sem kötelez senkit, és a gyermeknek is van saját egyénisége, és döntési joga.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az Én lányom is pont 15 éves volt, amikor közölte, hogy nem akar keresztény életet élni, és nem jön többet velünk gyülekezetebe.
Bár nagyon fájdalmasan érintett, és sajnálom, de, soha nem fenyegettem, és büntettem meg Őt, tiszteletben tartottam a döntésében. Ami nem jelenti azt, hogy lemondtam Róla, továbbra is imádkozom érte is.
Mert ha a gyermek a szülei miatt lesz ilyen vagy olyan vallású, már eleve rossz. A gyermek mint külön egyéniség, saját meggyőződésből kell, hogy keresztény legyen, és ezt az utat kövesse. A szülei elkezdik ezen az úton nevelni, azonban ha a gyermek nincs erről meggyőződve, a terrorral nem segítenek ezen, sőt csak rontanak a helyzeten. Nem egy ilyen esetet ismerek, és voltak gyermekek akik visszatértek, mint a Tékozló fiú, és voltak akik nem.
A Tékozló fiú esete is bizonyítja, hogy az apa nem akadályozta meg drasztikusan a fia eltávozását. Maga a Fiú jött rá később, hogy mekkora butaságot csinált. Isten ilyen önkéntes döntésű embereket vár, nem kényszerítetteket.
Egyet tudok javasolni, amit jó megoldásnak gondolok, hogy menj oda hozzájuk és öleld át őket és mondd el nekik, hogy a mostani feszültségek ellenére is mennyire szereted őket.
Ezt azért tartom jó megoldásnak, mert ha feszültek, akkor ezzel a szeretettel meg tudod törni azt a falat, ami most köztetek van. Szülőként pontosan tudom, hogy mennyire gyilkos tud lenni a megfelelési kényszer, amit mások miatt érzünk, hogy ne bántsanak minket. Neked is biztos volt már ebben részed. Hátha így kicsit megváltozik bennük valami jó irányba.
Onnan menni kell de nagyon gyorsan.
Támaszkodj a barátodra,
és IGEN, 18 éves vagy szóval én már réges régen kihivtam volna a rendőröket a saját szüleimre.
Nem a tulajdonuk vagy hanem egy önálló ember, és nem kisgyerek.
A telóddal pedig készíts ezekről hangfelvételt, és akkor tutira megszabadulsz otthonról, 18 éves felnőtt ember vagy.
Viszont érettségid után azonnal érdemes lenne valamilyen nem megterhelő állást találnod, a leírásból nem úgy tűnik, hogy számíthatsz a "szüleidre".
18 éves lányt felpofozni meg ütni csak mert nem azt a bigott dogma szar elvet követi mint a...
Ezeket nem nevezném szülőnek
#15 vagyok
Normális szülő örülne neki hogy a lánya szorgalmas és tanul, csinálja a saját dolgát
De ilyen korban erőszak alkalmazás, és a magánélet fenekestől felforgatása teljesen elfogadhatatlan, és undorító
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!