Az életben miért arra találunk bizonyítékot amit hinni akarunk, ateista isten nemlétére, hívő isten létére, mért lesz ilyen egyirányú gondolkodás?

Fordítva van. Mindenki hihet valamiben, és ez dönti el melyik csoportba tartozik.

Az ateizmus nem hit, hanem a hit hiánya. Az ateista ember nem tartja meggyőzőnek az általa megismert vallások kijelentéseit az istenükről vagy isteneikről, ezért nem hisz bennük.

Az antiteistákra abban hisznek, hogy nem léteznek istenek.

A hitet nem lehet akarni. Nem választhatod azt például, hogy holnaptól Zeuszban hiszel.

Változtathatsz a hiteden, ha egy konkrét témáról bővíted a tudásod és így a korábban hitteket elvetve már másban fogsz hinni.

A nézetkülönbség a bizonyítékok , az ismeretanyag értelmezésén alapulhat.

Pl. egy ateista személy az élőlények között megfigyelhető hasonlóságokat azzal magyarázza , hogy közös őstől származnak.

Egy hívő pedig azzal , hogy az Alkotójuk hasonló megoldásokat alkalmazott a különböző fajoknál.

Aki nem hisz Istenben azt mondhatja ,,nincs isten , mert ha létezne nem történnének rossz dolgok". Aki hisz , azt mondja a sok rossz dolog az életben , nem bizonyíték Isten létezése ellen , inkább azt bizonyítja , hogy engedi az emberiséget a szabad akarat útján járni , amibe persze az is beletartozik , hogy így a rossz döntések következményeivel is számolni kell.

Viszont akkor az isten szórakozik velünk.

Ugye NEKI IS számolnia kell a döntéseinek a következményeivel.

#5

Miért ne számolna a döntései következményeivel?

A szabad akaratot nem azért adta az embernek , hogy jókat szórakozzon rajtunk.

#6

Nem mindegyik felekezet fogadja el. Abból a nézőpontból írtam.

Mert igy mukodik az emberi agy. Az elme (minden emberé) osszefuggeseket lat olyan dolgok kozott, amelyek kozott nincs. Pl. ha valamit csinal, es aztan tortenik valami, akkor ugy fogja ertelemzni, hogy a ketto kozott ok-okozati osszefugges van.

Ennek resze az ugynevezett gondolkodasbeli elfogultsag ("cognitive bias"), amelyben a mar eldontott szemlelet szerint szelektal az eleje kerulo tenyek kozott. Egy pillanat alatt trivializalja azokat az erveket, amelyek ellentmondananak neki, es azokat fogadja el, amelyek alatamasztjak az eddigi allaspontjat. Ez nem csak vallasi kerdesre igaz, hanem pl. politikara is, de parkapcsolatban is: amig azt akarom, hogy mukodjon, a partnerem sok hibajat elnezem, de ha eldontottem, hogy szakitok, akkor hirtelen ezeket a rossz tulajdonsagokat helyezi eloterbe az psziche.

Ha az emberi agynak minden esetben racionalisan ujra kellene gondolnia mindent minden uj informacio alapjan, akkor tulterhelne magat es megorulne.

Ez vonatkozik az ateistakra es a vallasosokra is. Ha valaki elkotelezte magat legalabb idolegesen egy vilagnezet mellett, akkor azokat az erveket fogja igaznak itelni, ami alatamasztja azt a vilagnezetet.

Lehet ezt ennek tudataban mersekelni, es megtanulni a masik nezeteit jobban tiszteletben tartani, de a neurologiai alap, jelen tudasunk szerint, ez.