Isten azt várja tőlünk, hogy az életünk értelme az adás legyen?

Isten az ilyen munka mellé megteremtette a szuperviziót is, amit biztosítani kellene minden szolgálónak, akik segítő szakmában dolgoznak.

Amúgy nagyon nehéz, Illésnek is volt ilyen korszaka. Nem személyiség szerintem, hanem a múlt és a jelen eseményei alapján történik vagy sem a kiégés. Ha valakinek eleve van egy terhelt múltja, akkor ő nehezebben birkózik meg ezzel.

Szia,

A legrövidebb bibliai meghatározás így hangzik erről: „Senki ne keresse azt, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.” (1Korinthus 10,24)

A szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. Az „én és te” sorrend megváltozik „te és én”-re. A Biblia szerint ez az igazság. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá.

A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel.

A viszonzatlanság emberileg nézve valóban nagy probléma. De ha valaki az Isten szeretetéből táplálkozik, az meg tud annyira erősödni, hogy egyedül Rá támaszkodjon, és ne emberi viszonzásra.

Üdv. Péter

Tehát az a keresztény, aki kiég ilyen szolgálatban, az maga tehet róla, mert nem támaszkodott Isten szeretetére és nem tudott megerősödni. Értem. 😐

Annyira gyűlölöm az ilyen lelkületet, ami a másikat okolja azért, ami történik és biztos vagyok benne, hogy nem fogja felvállalni, majd jól kimagyarázza, hogy ő nem is úgy gondolta. 😕

Szia

Jézus mindenki másnál jobban tudta, hogy mit vár el az Atyja az emberektől a Máté 11:27 szerint. Amikor megkérdezték tőle, mi a legnagyobb parancsolat, ezt válaszolta: „szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel” Márk 12:30. Mit jelent ez? Túl sokat vár el tőlünk Isten?

Ha mélyen elgondolkodunk azon, hogy milyen mérhetetlenül jó hozzánk Isten, növekedhet az iránta érzett szeretetünk. Ha egész lelkünkkel szeretjük őt, akkor mindenünkből, amink van, a legjobbat akarjuk majd adni neki. Ugyanúgy fogunk érezni, mint a bibliaíró, aki ezt a kérdést tette fel: „Mivel fizessek Jehovának mindazért a jóért, amit értem tett?” Zsoltárok 116:12.

A Biblia nem írja elő, hogy konkrétan mennyi időt kell hetente az imádatra fordítanunk. De azt elmondja, hogy mely tevékenységeknek kell elsőbbséget biztosítanunk az életünkben, és azt is elmagyarázza, hogy miért. Jézus azt tanította például, hogy ahhoz, hogy ’örök életet’ nyerjünk, elengedhetetlen ismeretet szerezni Istenről: János 17:3. Azt is mondta, hogy a követőinek meg kell osztaniuk az Istenről szerzett ismeretüket azokkal, akik nem ismerik Őt, hogy segítsenek nekik is elnyerni ezt az életet: Máté 28:19, 20. A Biblia arról is ír, hogy rendszeresen össze kell jönnünk a hívőtársainkkal, hogy erősödjünk szellemileg, és hogy kölcsönösen bátorítsuk egymást: Héberek 10:24, 25.

De vajon azt kívánja Isten, hogy fanatikusak legyünk, hogy kizárjunk minden olyan tevékenységet az életünkből, amely nincs kapcsolatban az imádattal? Semmi esetre sem! A mindennapi élet dolgaival is foglalkoznunk kell. A Biblia arra utasítja a családfőket, hogy gondoskodjanak a családjuk szükségleteiről: „Bizonyos, hogy ha valaki nem gondoskodik az övéiről, és kiváltképp a háznépének tagjairól . . . rosszabb a hitetlennél” 1Timóteusz 5:8.

dióhéjban....

Nem, Isten nem vár el tőlünk semmit. A jelképes bibliai „Legyen !” parancs, nekünk embereknek így hangzik:

„Hozd kifejezésre Hatalmamat bölcsességemet, szeretetemet !”

Vagyis valósítsd meg a számodra elrendelt isteni ötlet tökéletességét.

Életünk értelme az engedelmesség e parancsnak, ebbe természetesen belefér az, hogy adunk, segítünk másoknak, de nem saját kárunkra.

Ahhoz azonban, hogy képesek legyünk önfeledten szolgálni, anélkül hogy saját magunkat károsítsuk szükséges, hogy előbb isteni kilétünkre ébredjünk.

Isteni kilétünkhöz hűen tehát kötelességünk e jelképes parancsnak engedelmeskedni.