Az adás az életünk értelme?

Az önzetlen adás akkor önzetlen, ha tényleg nem vársz érte viszonzást. Akkor már nem önzetlen, ha viszonzást vársz cserébe.

Kell egy olyan mentalitás, hogy elfogadd magadban ezt, hogy lehet te kedves és segítőkész vagy, de nagyon sokan ezt nem fogják értékelni. Mint amikor pl. egy állaton segítesz, aki megharap téged, de te annak ellenére is szeretettel és elfogadással állsz hozzá továbbra is.

Szerintem, főleg ha ez egy saját magad által választott helyzet, akkor nem érdemes magadra venni a negatív dolgokat, mert csak neked lesz szar. El kell engedni.

Barátokkal más a helyzet, mert ott nyilván kapcsolatokról beszélünk, ahol mindkét fél ad valamennyit a kapcsolatba, és vár is érte viszonzást. Persze ennél is lehetnek kivételes esetek, amikor nem a te javadat nézed, mert a másik mondjuk segítségre szorul, és te akarsz neki segíteni. Viszont azt tudomásul kell venni, hogy az nem a te felelősséged, hogy megoldd mások problémáját, és azt sem szabad hagynod, hogy kihasználjanak.

Sokféle ember van, és kinek-kinek más. Van, akinek az szerzi a legnagyobb örömet, ha adhat másoknak. Más embernek az alkotás ilyen, a harmadiknak a humor, a negyediknek a felfedezés és a kutatás, és még sorolhatnám.

A kiégésnél nemcsak az a fontos, hogy kinek milyen az alapbeállítottsága, hiszen bárki bármelyik területen kiéghet, hanem az is, hogy a saját igényeit mennyire nyomja el, és mennyire hajtja túl magát.