Keresztények akik hisznek a halál utáni életben, mennyben és a pokolban! Hogyan tudnád bebizonyítani pl. a tanúnak, hogy ez az igevers márpedig bizonyítja, hogy van halhatatlan szellemünk? Miket hoznál, és hogyan magyaráznád el neki?

Szia,

Már a kérdésed rossz. Ha az embernek halhatatlan szelleme lenne akkor Isten lenne: "Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura. Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen." (I.Tim. 6:15-16)

A halhatatlan emberi rész a görög filozófia tanítása, semmi köze a Szentíráshoz. A Biblia szerint az ember halandó, sőt, minden teremtmény halandó, mert Istentől függ az élete. Egyedül a Teremtő Isten halhatatlan, egyedül Ő örökkévaló és mindenható. Ha az ember halhatatlan lenne, akkor nincs értelme a feltámadásról beszélni:

„Eljön az az óra, amikor mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijönnek. Akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, és akik a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (János 5,28–29)

Néhány neves teológust idézek neked a témával kapcsolatosan:

„Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet... A feltámadás bibliai fogalma össze nem hasonlítható a halhatatlanság görög eszméjével, amely szerint az ember lelke természeténél fogva romolhatatlan, és amikor a halál megszabadítja testi bilincseitől, belép az isteni halhatatlanságba. A Biblia szerint az emberi személy – jelenlegi, bukott állapotában – teljességgel a halál hatalmába kerül.” (Nyíri Tamás - katolikus teológus: Remény vagy halál? Vigília, 1978. november, 723. és 725–726. o.)

„A lélek halhatatlanságába vetett hit sok más idegen hatással együtt átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét, megüresítve a feltámadás értelmét. A halál – mint a »bűn zsoldja« – a teljes embert éri.” (Dr. Nagy Gyula evangélikus teológia professzor: Dogmatika, teológiai akadémiai jegyzet, 1964/65, 262–263. o.)

„Sokan vannak, akik szívesen megkérdezték volna Lázárt, mit csinált, mit gondolt, érzett és látott, amikor négy napig a sírban volt (János evangéliuma 11. fejezete)... Én azonban egyedül az Íráshoz tartom magamat. Ez pedig azt mondja: alusznak. Úgy vélem, hogy az aluvás annyira hatalmában tartja őket, hogy nem éreznek és nem látnak semmit, még sokkal kevésbé, mint amennyit az ember a természetes alvásban érez. Ha pedig feltámadnak, akkor ez úgy megy végbe rajtuk, hogy nem is tudják, hol voltak.” (Luther Márton: Jónás könyvéhez írt magyarázatok, 1526. Összes művek, Erl. kiadás, 41. és 373. o.)

Üdv. Péter

#1

Elég gyenge érvelés, hogy megpróbálod összemosni és ráhúzni a lélek halhatatlanságáról, görögök által alkotott fogalmat arra, amit a keresztények értenek alatta. Kicsit nevetséges is. Te egy olyan nézet ellen hadakozol, amit te alkottál meg.

Ennél fogva a nézetedet semmilyen mértékben nem támasztják alá az idézett teológusok sem.

Például az idézett katolikus teológus se fog egyetlen dogmát se tagadni a te kedvedért, hanem csak az Egyház tanításával megegyezően nyilatkozik.

A Katolikus Egyház Katekizmusa (362-368) megerősíti a vienne-i zsinat lélekfogalmát:

"365 A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test "formájának" kell tekinteni; [232] azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot."

"366 Az Egyház tanítja, hogy minden egyes szellemi lelket Isten közvetlenül teremt [233] -- nem a szülők "hozzák elő" --; azt is tanítja, hogy a lélek halhatatlan; [234] nem vész el, amikor a halálban elválik a testtől, és a végső föltámadásban újra egyesülni fog a testtel."

Ez nem azonos sem Arisztotelész, sem Platón nézetével.

Rengeteg példát lehet felhozni mellette, s ezeket a példákat alaposan félre is lehet magyarázni.

[link]

[link]

Egyébként az alapvető különbség pl. a katolikus tanítás és pl. a JT között az, hogy a lelket a JT vitalista módon értelmezik: a lélek eszerint nem több, mint az Istentől származó éltető erő, ami megkülönbözteti az élőt az élettelentől.

Ha ez így van, akkor érthető, hogy miért nem fogadják el a tanítást. Akinek ez a kiindulópontja, az nagyon sok mindent másként lát, és azokat nem a katolikus összefüggésekben látja.

@ "Már a kérdésed rossz. Ha az embernek halhatatlan szelleme lenne akkor Isten lenne"

Ez persze hülyeség. Egyedül Istené a halhatatlanság (athanasia 1Tim 6,16) ez igaz, de természetesen csak abban az értelemben, ahogy a jóság is csak egyedül az övé (Mk 10,18), vagyis minden jóság és halhatatlanság egyedül Istentől származik, de persze azt részesít benne, akit csak akar, például az embereket:

"Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba (athanasia) kell öltöznie. (1Kor 15,53)

@ "A halhatatlan emberi rész a görög filozófia tanítása, semmi köze a Szentíráshoz."

A görög filozófia nyelvezete és szóhasználata valóban különbözik a Bibliáétól, ami még nem feltétlenül jelenti, hogy minden megállapítása téves. Például egészen mást jelent az élet és a halál szó, de a lélek és a szellem fogalma is. A halál szó a görög filozófiában a teljes megsemmisülést jelenti, s amikor arról beszél, hogy az emberi lélek halhatatlan, annyiban igaza van, hogy van az embernek valamilye, ami a testi halál után is megmarad, ami nem semmisül meg.

A Biblia sehol, de sehol nem állítja, hogy az ember a halála után teljesen megsemmisül. Hanem nagyon is arról beszél, hogy a porrá lett ember is valahol van, nevezetesen az árnyak birodalmában, az alvilágban, héberül seolban, ahol való igaz többnyire csak alszanak, de olykor akár fel is riadhatnak (Iz 14,9). A seol ugye az nem a semmi, ami nincs sehol, hanem egy konkrét "hely" a bibliai ember felfogásában. Ugye az alvó ember is létezik és valahol van, noha az öntudata hosszabb-rövidebb időre szünetel. A halhatatlan lélek vagy nevezzük aminek akarjuk, a katolikus teológiában nem azt jelenti, hogy az feltétlenül és mindig öntudatánál is van, hisz az alvó vagy ájult embernek is van halhatatlan lelke.

@ "Ha az ember halhatatlan lenne, akkor nincs értelme a feltámadásról beszélni:"

Jézus mondja: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha." (Jn 11,25-26)

Aki úgymond meghal és majd feltámad az utolsó napon, de akkor megismeri, hogy mi történt azalatt, amikor úgymond halott volt, akkor tulajdonképpen úgy is felfoghatjuk, hogy meg sem halt soha, hiszen nem maradt le semmiről. Mózes és Ábrahám is ugye meghaltak, s majd úgymond feltámadnak az utolsó napon, de valójában Jézus szerint Ábrahám nagyon is él, aki már láthatta és örülhetett Jézus napjainak (Jn 8,56), ahogy Mózes is megjelenhetett és elbeszélgethetett Jézussal a közeli kereszt haláláról (Lk 9,31). Aki meghal valójában kilép az idő megszokott folyásából és Isten időtlenségéhez kerül közelebb. Jézus nem az ideiglenesen feltámadt Mózessel beszélgetett, hanem az időtlen Isten hatalmából úgymond a jövőben feltámadó Mózessel, mert Istennek semmi sem lehetetlen.

@ "A feltámadás bibliai fogalma össze nem hasonlítható a halhatatlanság görög eszméjével, amely szerint az ember lelke természeténél fogva romolhatatlan, és amikor a halál megszabadítja testi bilincseitől, belép az isteni halhatatlanságba."

Ez igaz, a Biblia valóban nem erről szól. A halál bár nem teljes megsemmisülés hanem egy életnek nem nevezhető rabság, egyeseknek végül szenvedés, kín és gyötrelem:

"De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál." (Jel 12,8)

Kedves Kérdező,

A tűzzel és kénnel égő tó azért a második halál, mert Krisztus maga jelenti ezt ki mégpedig többször:

1. Jel 2,11

A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki győz, annak nem árt a második halál.

2. Jel 20,6

Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.

3. Jel 20,14

A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

4. Jel 21,8

A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.

Üdv. Péter