Miért nem tudom imádni Istent?

Hitetlen, pogány családból származom, hittant sosem tanultam, az előzetes tudásom pedig konvergál a 0-hoz. Ehhez tartozik még az is, hogy nem egy tudatos hitetlen családból származom, tehát nem hallottam soha olyat, hogy pl. mivel miért nem értünk egyet, hanem csak egyszerűen anyukám nem az a nagyon gondolkozós fajta, nem szeret filozofálgatni, nem igazán vannak elképzelései a világról. Persze, van élettapasztalata, miegymás, de konklúziók levonásában nem olyan erős. Rosszindulat nélkül írom ezt, de igazából nem is ez a lényeg.

Most 20 éves vagyok, pár évvel ezelőtt már megfogalmazódott bennem, hogy komolyabban utána kéne járni a vallási irányzatoknak, és ha valamelyikben meg tudok győződni, akkor akár meg is térhetnék. Hiányzott, hogy nem igazán kaptam otthonról erkölcsi útmutatást, vagy hasonló dolgokat, mindent magamnak kellett felépítenem. (Már amennyit eddig felépítettem.)

Most, ahogy elkezdtem az egyetemet, tapasztaltam, hogy elég sok vallásos ember van a szakon, leginkább katolikusok, ami amúgyis egy új közeget jelent nekem (vallási szempontból is), de mivel nevezetesen matematika szakon vagyok, ezért az elején ez elég meglepő volt számomra, hogy ennyien vannak. Nem tudtam, hogy tudják összeegyeztetni a tudományokat és a vallást, azóta erre már rájöttem, és nem is túl nehéz. :) Elhatároztam, hogy most utána tudok járni a dolgoknak, van hozzá megfelelő közegem is. Összebarátkoztam egy római katolikus lánnyal, el is vitt ilyen katolikusoknak szóló táncórára, hogy minél több vallásos emberrel tudjak beszélgetni. Volt, ami nem tetszett ott, az oktató sok szexista viccet mondott, vagyhát nem is viccet, megjegyzést, pl. hogy nem hülye az csak nő, meg a nőknek a konyhában a helyük, ilyesmik. Sok lány, köztük a barátnőm is nevetett ezeken. Lehet, ez egy kicsit másik téma, és mások szerint nincs ezzel semmi baj, és én vagyok a femináci, de nekem ez nagyon-nagyon fura helyzet volt. :D

A lényeg, hogy minél több hívő emberrel próbálok beszélni a hitéről, itt, gyakorin is sokat szoktam olvasgatni, de az a baj, hogy van egy kép a fejemben, ami tetszik, például, hogy a vallás biztonságot ad, végülis megválaszolja az élet nagy kérdéseit, amikről én csak találgatok, stb., tehát én tényleg nyitott lennék, szinte várom, hogy megtérítsenek, Jehova Tanúival is beszélgettem, mormonokkal is, mindenféle irányzatban keresem magamat, de egyelőre nagyon nem találom.

Pl. megkértem ezt a barátnőmet, hogy küldjön keresztény zenéket, elküldte többek között ezt: https://www.youtube.com/watch?v=TDyR1UuXzUg&ab_channel=N%C3%..

Ez elvileg egy elég ismert dal, és amikor először hallottam, kiakadtam, sírtam, hogy nem tudok hinni, közben pedig annyira megnyugtató egy dal, és olyan jó lenne, ha el tudnám hinni a szövegét, de nagyon távol áll tőlem. Arra gondolok, hogy milyen erős hitrendszere lehet egy olyan embernek, aki ilyeneken nőtt fel, és ezeket el tudja hinni, én pedig akárhány emberrel beszélek, akármennyit olvasok, nem tudok hinni.

Ja, igen, az imádat a legnagyobb bajom. Nem tudom elképzelni, hogy tudnám imádni Istent, sajnos nagyon abszurdnak érzem, úgy érzem, semmi közöm ehhez az egészhez, pedig sok olyan ismerősöm van, akinek nincs egyébként kiforrott gondolata a dologról, és nem is igazán szokott gondolkodni ilyenekről, de azért valamennyire hisz Istenben, és át tudja élni félig-meddig a dolgokat. Ezt sem annyira értem. Vagyhát a mögöttes pszichológiát igen, az egyszerű, csak nem értem, nekem miért nem megy. Lehet, túl sokat akarok egyszerre, és nem azzal kéne kezdenem, hogy egyből imádnom kell bárkit is. Nem tudom, mik lehetnének az első lépések, gondolkodtam azon is, hogy a mormonok szoktak ingyenes Biblia-vizsgálatot, erre is gondoltam már, hogy nem lehet rossz ötlet.

Ja, mert amúgy vannak más aggályaim is, egyelőre nem tudom elképzelni, hogy egy könyv határozza meg az életemet. Pl. beszélgettem a barátnőmmel a különböző szexuális beállítottságokról, és ő úgy gondolja, hogyha valaki meleg, akkor nem bűn, ha nem ellenkező neművel szexel, de hogyha biszexuális, akkor mivel megvan a lehetősége, ezért, ha azonos neművel szexel, az bűn. És mindezt a Bibliára alapozza, tehát én ezt nem tudom elképzelni, hogy az alap gondolataimat egy könyvre alapozzam. Meg azt sem tudom elképzelni, hogy én bűnnek tartsam, ha azonos neműek szexelnek. Ez nagyon-nagyon messze áll tőlem. Nem tudom, hogy ilyen kérdésekben eltérek az írottaktól, akkor már nem lehetek hithű keresztény? Gondolom nem, de attól még hihetnék Istenben.

Összegezve, természetesen tudom, hogy minden hívő más, de az például, amit a táncóráról meséltem, egy katolikus közösségben elfogadott volt. Tehát nem csak egy random, magát kereszténynek mondó ember mondott ilyeneket az utcán. Erről a kérdésről tényleg eltérhetnek a vélemények, és tűnhetek csak simán hisztisnek, a lényeg igazából az, hogy van, amivel nem tudok azonosulni közösségen belül. Persze azt is el kéne döntenem, hogy elég-e az, hogy csak hiszek úgy, mint sokan, így félig-meddig (ami nem tudom, mennyire menne nekem), vagy tényleg szeretnék találni egy olyan vallási irányzatot, amivel őszintén, teljes egészével azonosulni tudok. Nyilván ez lenne a legjobb, de sajnos még hinni sem tudok.

Köszönöm annak, aki végigolvasta, lehet, egy kicsit kesze-kusza volt, de azért remélem, nagyjából érthető voltam. Van valakinek tanácsa, hogyan tudnék jobban tájékozódni? Elmehetek pl egy templomba, hogy heló, itt vagyok, szeretnék megtérni? :D Gondolom igen, vagyhát lehet valami ilyesmi feladatuk a papoknak, de az már nagyjából kiderült, hogy a katolicizmus valószínűleg nem az én vallásom.