Milyen zsidónak lenni? (kifejtve lent)

A kultúrához erőteljesen kötődöm, de a vallást nem tartom, nem vagyok hívő. Évente egyszer Jom Kippurkor vagy Rosh Hasanakor van hogy elmegyek a zsinagógába, nem vallási okokból, hanem mert kulturálisan ez a gyökerem, és ezt ápolom. Tanultam anno héberül, de néhány szón kívül már nem beszélek semmit belőle (pl. a foci kádur régel héberül, de igaziból régebben is csak nagyon keveset tudtam héberül). Az Ószövetséggel és a zsidó hagyományokkal, ünnepekkel elég jól tisztában vagyok amellett is, hogy nem vagyok vallásos, és nem tartom az ünnepeket, az Újszövetséget és főleg a keresztény ünnepekkel/szokásokkal kapcsolatban bevallom, elég ciki, de még vannak fehér foltjaim, bár azért valami alap szinten igyekszem képben lenni, hogy melyik ünnep minek az ünnepe, és mikor van, csak mivel a környezetemben ezeket az ünnepeket nem tartjuk, nem része a közvetlen kultúránknak, amivel érintkezni szoktunk, ezért számomra ez csak ilyen memoriter módon megy, hogy be kell bifláznom, és így hajlamos vagyok időről-idóre elfelejteni - pl. mi nem tartjuk a Karácsonyt, amúgy is mindig bajban vagyok a dátumok megjegyzésével, így hogy a Karácsony mikor van, azt csak valamikor kiskamasz koromban voltam képes megjegyezni végérvényesen.

Vannak Izraelben rokonaim, én is többször jártam kint, valamilyen szinten azt a második hazámnak tekintem.

Az első az itthon. Ha mondjuk az izraeli foci válogatott játszana a mienkkel, akkor a mienknek drukkolnék, kivéve, ha nekünk már mindegy, de ők még továbbjuthatnak. Nem verem a mellem féltéglával, de magyarnak érzem és tekintem magam, ezekre a gyökerekre is büszke vagyok, a teljesítményekre, bár ezen belül is külön büszke a magyar zsidó érdemekre, amit hozzátettek a magyarság összteljesítményéhez. Viszont magyarságomat megélni eddig legjobban külföldön tudtam, amikor hosszabb ideig voltam külföldön, akkor figyeltem meg, hogy a magyar és a zsidó identitásomat teljesen ugyanúgy élem meg, itthon a magyarságát az embernek nehezebb megélnie ugyanolyan szinten, hiszen egyrészt itthon természetes, hogy magyar az ember, ez egy alap állapot, amit természetesnek vesz, meg ugye van az is, amivel az ember azért gyakran találkozik, hogy akkor a büdös zsidó kotródjon vissza Izraelbe, az nem magyar, ilyenkor azért egy idő után felgyülemlik az emberben a keserűség, hogy elmentek akkor ti a ***ba, ha ezek a magyarok, akkor ebből én nem kérek. És ez akkor erősíti az ember zsidó identitását is, meg a zsidóként ugye itthon is mindig egy kisebbséghez tartozom, tehát megint jobban szembesülök azzal, hogy zsidó vagyok, mint hogy magyar.

Ezt akinek mondjuk nincs ilyen módon "kettős identitása", úgy tudja jól megérteni, hogy biztosan tapasztaltad már, hogy amikor külföldre mész, külföldiek közé, akkor jobban kijön benned az, hogy te magyar vagy, és erre büszke, mert míg itthon ez természetes, és nincs szükség ennek a külön megélésére, mert csak kimész az utcára, és magyar szót hallasz magyaroktól, kint meg valahogy magadnak kell megteremtened azt a magyarságot, ami itthon csak jön. Na ilyen értelemben van az, hogy zsidóként, kisebbségként ilyen szempontból itthon is megvan ez a "külföld érzés", ezért a hétköznapokban a zsidó identitásomat jobban megélem. Ha kiköltöznék Izraelbe, akkor a magyar identitásomat élném meg jobban, hiszen ott abból a szempontból lenne ez a "külföld hatás".

Kereszténységgel kapcsolatban: az én mentalitásomtól, világképemtől messzebb esik a keresztény vallás "mentalitása", közelebb a zsidóé. Nehéz ezt jól elmagyarázni, hogy mit értek ezen a "mentalitáson", de kb. azt, hogy a kereszténységben én érzek egy 'nem baj, ha hibázol, amíg meggyónod, semmi sem baj, amíg követsz minket, te csak légy a nyáj része, a többit bízd ránk' szellemiséget.

A zsidóság viszont inkább egy olyan "mentalitást" közvetít, hogy te gondolkodj, keresd a saját utadat, viszont ha hibázol, akkor annak viseld a következményeit - ugye egyik oldalról az újszövetségi megtévedt fiú esete, a másikon meg az ószövetségi gyakorlat, hogy ha vétettél, akkor hetedíziglen megszívatlak, meg még a szomszédodat is, meg még annak a kismacskáját is...

Hozzám ez a fajta önállóságra. és a saját hibákért való felelősség vállalására való biztatás közelebb áll, az a fajta nevelés, hogy vitatkozz, érvelj, alakíts ki saját álláspontot, ugye a zsidó vallásban nincsenek dogmák, hanem rengeteg különböző vélemény, amiket érvekkel ütköztetnek.

Gondolom egy hagyományos keresztény családban felnőtt embernek meg várhatóan az ószövetségi világlátás lesz idegenebb, és az újszövetségi áll hozzá közelebb, ezzel nincs is gond. Ennyi különbség még kell is.

A híresztelésekről és rágalmak értelemszerűen zavarják és dühítik az embert. Az egész sunyisága is dühítő. Amin viszont legjobban ki tudok akadni, amikor azzal jönnek, hogy a zsidó nem lehet magyar. Ilyenkor azért az emberben előjön az a temérdek magyar zsidó, aki emelte ennek az országnak a hírét, építette ezt az országot, és kezdi azt gondolni, hogy ezekbe kár volt. Aztán idővel az ember lenyugszik. Ha hagyják.

Ha abba gondolok bele, hogy mennyi időt és milyen időket élt túl ez a kis nép, miközben körülötte óriási civilizációk, kultúrák tűntek el a semmibe, akkor bár nem vagyok vallásos, de hajlamos vagyok azt hinni, hogy igen, ha létezik valamiféle felsőbb dolog, akkor ez a nép valamire rendeltetve van.

Amúgy általában elég sokszor nem szokták tudni, hogy mi is pontosan ez a (ki)választott nép dolog. Itt arról van szó, hogy a zsidó vallás nem térítő vallás, nem hiszi azt, hogy mindenkinek a zsidó vallást kell követnie, hogy majd eljöjjön a Messiás, vagy hogy majd az illetőnek jó legyen. A zsidó vallás szerint az Ábrahámmal kötött szövetség szerint a zsidó nép (Ábrahám leszármazottjai) lett kiválasztva arra, hogy betartsa és továbbörökítse az Úr törvényeit, számukra ez egy olyan kötelesség, ami a nem zsidókkal szemben nincs meg - a nem zsidóktól mindössze Noé 7 törvényének betartása van elvárva, míg a zsidóktól a Tóra 613 törvénye. Tehát ez egy plusz teher. Cserébe viszont az Úr akármennyit is szívózik velük, megtartja a zsidóságot, nekik ígérte Kánaánt, és majd a zsidók közül jön el a Messiás. Ez egy ilyen biznisz.

Ha teológiai nézőpontból nézzük, akkor kereszténységben a második, új szövetség, hogy ezentúl az Úr nem csak a zsidó néppel, hanem mindenkivel kötött szövetséget, pont azt jelenti, hogy akkor innentől fogva akkor viszont mindenkitől el van várva a vallási törvények betartása, tehát a kereszténység már térítő vallás, hiszen az üdvözülést ezek szerint mindenki számára ő hozza el.

"nem vagyunk vallásosak;édesanyám nem vezet kosher konyhát,nem hordunk kipát,megtartjuk a karácsonyt:)15/f"

nem vagytok zsidók.

"A kultúrához erőteljesen kötődöm, de a vallást nem tartom, nem vagyok hívő"

nem vagy zsidó...

tisztázzunk valamit!

Sokan nem tudják, hogy mit jelent az, hogy zsidó!

Azok akik Jákob próféta leszármazottai, úgy nevezik őket Izrael fiai! Mert Jákob másik neve Izrael! Vagyis aki neki a leszármazottja azok Izrael fiai. Viszont ma már nem maradt fel a leszármazottaiból ember. Jákob utódai feloldódtak, és elkeveredtek a világ népei között. Tehát ennyi erővel bárki lehetne Izrael fia! A zsidó vallás viszont fennmaradt. Viszont akik tovább művelték már nem Jákob leszármazottai voltak hanem más ázsiai népek. A Kaukázus környékén sokan felvették a zsidó vallást a középkorban, és onnan vándoroltak Oroszországba, Kelet-Európába, stb.

Na most ügye ők nem Jákob leszármazottai, hanem zsidó vallású, emberek. Tehát ha valaki nem hívő, akkor nem is zsidó. Vagyis azok akik ma zsidónak vallják magukat, de nem hisznek, valójában semmi közük Jákobhoz. Természetesen sem származásilag, sem hitben, mert eleve nem hisz.

Később mikor a Nyugat-Európában a jó módú Ázsia, Arab származású, hangsúlyozom eredetileg zsidó vallású, de már nem zsidó emberektől, mert nem hittek a vallásban, segítséget kértek a Kelet-Európai ugyan így már nem vallást gyakorló elszegényedett emberek, akkor azok beintettek nekik, és magukra hagyták őket. Ezért kitalálták, hogy államot alapítanak. Elkezdtek kivándorolni Palesztinába, és betelepedni. Mivel a akkor Palesztina angol gyarmat volt, ezt az angolok nem nézték jó szemmel, és el is süllyesztették az első hajót. De később rájöttek, hogy ez nekik is hasznukra lesz, és segítették a betelepülésüket. Ekkor kezdődtek a faluk lemészárlása. Kitalálták, hogy ők Izrael leszármazottai, és megalapították Izraelt.

Kitalálták a zsidó identitást, ami egy nagy becsapása az embereknek. De szükség volt a lakosságra, hisz állampolgárok nélkül nincs ország. De gyakorlatilag a pokolba költöztették a bevándorlókat, akik csak a pénzért jöttek, és nem is voltak hívők. Legtöbbjük kommunista, ateista, keresztény.

Később mikor ezek az emberek meggazdagodtak, és megkapták az állampolgárságot, az első repülővel mentek az Usába. De mivel a lakosságra szükség volt azt mondták nekik, hogy mehettek, de a gyerekeitek azok maradnak. Ők ezt bevállalták, és ott hagyták a gyerekeiket. Ezeket a gyerekeket táborokban nevelték fel, és nevelték beléjük az arroganciát, kegyetlenséget, arab gyűlöletet. Vittek nekik mindent. Volt ott pia, ku.vák, szórakozás. Volt, hogy egymásra engedték a fiúkat és a lányokat. Ők alkotják ma Izrael magját. Nem zsidók valójában, de főleg nem Jákob leszármazottai.

Kiválasztottság elmúlt.

A kiválasztottság annyiban merült ki, hogy ők az egy igaz Istent imádták, míg mások bálványokat. De mikor elhagyták a vallást, és a hitet, ez a kiválasztottság megszűnt.

Mind ezt amit írtam, szívem mélyéből mondom, hogy nem rossz indulatból tettem.

Tisztázzuk!

Ábrahám, aki egy sumer/arab, és természetesen nem zsidó vallású ember, és Isten prófétája, elvándorol Mezopotámiából, a bálványimádat elől. Kánaánba érkezik. Ott már éltek népek, a kánaiak. Őket nevezték később Palesztinoknak. Egy időre letelepedik, majd tovább vándorol Egyiptomba, de ott a Fáraó zsarnoksága elől menekülésre kényszerül, és vissza megy Kánaánba! A kánaiak befogadják őket, de nem szent a béke. Nem is térnek át az egyisten hitre. Ábrahámnak két fia születik. Izmael, és Jákob. Jákobnak 12 fia született. Itt még mindig nem beszélhetünk zsidókról. Józsefet szerette a legjobban, és ezért irigységből a többi fiú kútba dobta Józsefet. József nem halt meg, hanem egy Egyiptomba haladó karaván kimentette a kútból, és eladták rabszolgának Egyiptomba. József később az álomfejtései, és jó képességei miatt vezetői szintre került. Megjósolta, hogy bőség után, éhínség fog eljönni, és ezért tartalékokat kell felhalmozni. Ezt Jákobék, és népe nem tudta, mert nem kaptak jóslatot. Mikor eljött az éhínség, úgy döntöttek, hogy Egyiptomba vándorolnak, hogy nehogy éhen haljanak. Ők voltak Izrael fiai, akik Jákob utódai, mert Jákob másik neve Izrael. Az egyiptomiak József közbenjárására befogadták őket(apja, és rokonai, ki is békült a testvérekkel). Ott éltek évszázadokig, és élvezték a jó létet. Kiválasztottak voltak, mert amíg az egyiptomiak bálványimádók voltak, addig ők az egy Istent imádták. De közben Jákob, József meghalt, és a többiek meghaltak, és kezdett romlani a viszony az egyiptomiakkal. Ahogy teltek az évek elnyomták, és rabszolgaságba taszították őket. Itt még mindig nem beszélhetünk zsidókról. Ezek még mindig Izrael fiai. Mózes, az új próféta vezetésével kimenekültek Egyiptomból, és elindulta, hogy újra letelepedjenek Kánaánba. Isten megígérte nekik, hogy letelepedhetnek Kánaánba, de ennek feltétele, az igaz hit megőrzése. Mivel útközben többször is elhagyták a hitet, ezért Isten visszavonta az ígéretét, és hagyta őket elpusztulni a sivatagban, és feloldódni a világ népei között. Tehát nem érték el Kánaánt. Ők voltak Izrael fiai, és mózesi vallású emberek.

Következtetések:

Akik ma zsidónak vallják magukat, valójában nem lehetnek Jákob leszármazottai.

Akik tartja a mózesi vallást, tehát zsidó, az zsidó hitű, és nem érvényes rá az egyesség amit az Isten az Izrael fiaival kötött.

Aki ma zsidónak vallja magát, de nem hívő, az nem zsidó!

A kiválasztottság az igaz hit hordozásában rejlik, és nem rasszban! Később fordították át a jelentését a rasszra, és így jelent meg a történelem folyamán először a fajgyűlölet.

Ennyi baromságot, mint az utolsó 2 hozzászólásban, ritkán olvas az ember.

Halachikusan az is zsidó, aki nem tartja a vallást, de anyai ágon zsidó származású. Ami pedig a zsidókat illet, teljesen más karakterek és természetűek, mint más nemzetek, csakúgy, mint egy román vagy angol sem hasonlít másra.