Jézus eredeti neve mit jelentett a saját nyelvén?

A Jézus név (gör.: I·é·szuszʹ) a héber Jésua (v. teljesebb formában Jehó·suʹa) megfelelője; jelentése: ’Jehova megmentés’.

Nem volt ritka név; akkoriban sok férfit hívtak így. Éppen ezért gyakran mással is kiegészítették, és például ezt mondták: „a názáreti Jézus”

Jézus= Megváltó; Krisztus= Felkent

- az első a Név, a második a "foglalkozás", pap ( papkirály, Melkisedek rendje szerint)

igen, a név jelentése, amit írtam. Megváltó. Jahveh a szabadító fordításnál még a Jahveh értelmezés is kell: Isten

A tetragrammaton négy betű, a négybetűs héber Istennév.

De magyarul mindezt egyszóval: Megváltónak mondjuk

Jehó·suʹa /ישועה / יהוה הוא ישועה

Egyes bibliatudósok elismerik, hogy Isten neve valószínűleg szerepelt a Keresztény Görög Iratokban ott, ahol a Héber Iratokból vannak benne idézetek. Egy bibliai szótár a „Tetragram az Újszövetségben” címszó alatt ezt írja: „Vannak bizonyítékok arra, hogy amikor az Újszövetséget megírták, a tetragram, vagyis Isten neve, a Jahve név szerepelt az Ószövetségből vett idézetek némelyikében, de az is lehet, hogy az összesben” (The Anchor Bible Dictionary).