Ján 12 25. Jézus ezt hogy értette? És az eredeti arámi szövegben is a gyűlöli kifejezés található?

Nincs eredeti arámi szöveg, mert János apostol görögül írt. Az alábbi alapján ott is ez található:

[link]

Vagy talán ez még jobb:

[link]

Szerintem ez inkább arról szól, hogy mit teszünk első helyre, mi számunkra a fontosabb, a földi, halandó élet vagy az örök élet.

A Simon Tamás László-féle fordításban pl. többnyire értelmező fordítás, és abban pl. így szerepel ez az igehely:

"Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt; aki pedig nem ragaszkodik életéhez e világon, örök életre őrzi meg azt."

[link]

Ha bizonytalanabb igerészt találsz, érdemes megnézned ebben a fordításban is.

Nincs eredeti arámi, eredeti görög van.

Itt nem a gyűlölésen van a hangsúly. Hanem a választáson, azon, hogy neked melyik a fontosabb. Ez egy ellentét pár, ami azt sugallja, hogy döntened kell, a világi életet tartod fontosabbnak, vagy Krisztus követését? "Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt." Ján 12:25 [link]

Ez a mondat összecseng más evangéliumokban lévő mondásokkal is, a többi evangéliumban is megtalálható hasonló szöveg. Jézus hű volt a Kereszthalálig, és sokan akik követték még a mártír halált is vállalták az evangéliumért, de még ha életünk folyamán nem is kényszerülünk ilyen döntésre, akkor is a mindennapok során folyamatosan döntenünk kell, hogy tulajdonképpen mi is a fontosabb nekünk és hogy mi szerint éljük az életünk.

Aki ragaszkodik földi életéhez, az hagyja, hogy uralkodjanak az életén, deformálják személyiségét, elfordítsák Istentől.

Bővebben: Aki hagyja hogy olyanra kényszerítsék, ami ellentétes a céljaival, álmaival. Aki hagyja hogy mások rákényszerítsék a gondolkodásmódjukat, erkölcsi felfogásukat. Aki hűen szolgálja elvi ellenségét. Vagyis azért alázkodik valaki, hogy sokáig élhessen földi testében (Aki ragaszkodik életéhez). Az elveszíti valódi önmagát. Tehát elfordul valódi életének értelmétől. Elfordul Istentől (elveszíti azt). Aki látja hogy értelmetlen az élete ezen a világon, és nem fél a haláltól(aki pedig nem ragaszkodik életéhez e világon) az közelebb kerül Istenhez(örök életre őrzi meg azt). Mert követi élete értelmét, megőrzi önmagát. Tehát fejleszti tudatosságát, szeretetét, ami a bennünk lévő Isten.

Röviden: Aki tudatosan él, tehát tudja mi az élete értelme. Aki szeretné megélni a vágyait, álmait, meg akarja valósítani önmagát. Az nem fél a haláltól.

A ,,gyűlölni" szónak a Bibliában több jelentésárnyalata olvasható. Ebben az esetben Jézus ezt a szót nyilván nem rosszindulattal vagy ellenszenvvel kapcsolja össze. Itt inkább azt jelenti , hogy kevésbé szeretni (valami vagy valaki máshoz viszonyítva), mint pl. a Lukács 14:26-ban , ahol arról beszél , hogy aki nem gyűlöli meg apját , anyját stb. az nem lehet a tanítványa.

Biztosan nem mond ellent önmagának , hiszen máshol arra buzdít , hogy ,,szeresd felebarátod , mint ÖNMAGAD". Nem helytelen önmagunkat , az életünket egészséges mértékben szeretni , viszont ha ez mindennél fontosabb , akkor lehet , hogy meg fogunk alkudni , ha próba jön.Jézus nem alkudott meg. Kész volt odaadni az életét (János 12:24) , ami sokak számára megmentést jelent.

Az eredeti görög szó a "gyűlöl" mellett azt is jelenti, hogy "nem szeret", "mellőz". Szerintem Jézus arra gondolt, hogy ne ebben a világban való érvényesülésbe és kiteljesedésbe fektessük be szívünket, az energiáinkat, időnket, pénzünket, pl. ne keressük a nagyobb gazdagságot, nagyobb kényelmet, nagyobb sikert, még több és izgalmasabb testi élményeket vagy nagyobb emberi elismerést stb. Ezeket a halál mind elveszi tőlünk. Csak akkor fogunk tisztán látni abban a kérdésben, hogy mi az, amit a halál sem vehet el tőlünk, ha előbb megtisztítjuk az elménket és szívünket ennek a világi életnek a hamisan csillogó csábításaitól.

Ebben a tekintetben a kereszténység mutat némi hasonlóságot a buddhizmussal, kivéve, hogy a kereszténység ezt a megvilágosodást nem csupán elméletben, pl. meditáció által akarja elérni, hanem az ima és az Isten Igéjén való elmélkedés mellett a cselekvő szeretet által.

A szeretet önfeláldozás, de a kereszténység nem értelmetlen önfeláldozás. Jézus arra buzdít, hogy gyűjtsünk kincseket magunknak, csak ne itt a földön gyűjtsünk kincseket, hanem a mennyben (Mt 6:19-21). Jézus tehát nincs ellene, hogy "jó értelemben" a magunk érdekeivel törődjünk, csak érdekesképpen éppen az önfeladás/szeretet szolgálja a saját érdekeinket a mennyben. De ha e világ múlandó értékeihez húz a szívünk, akkor hogyan fogunk felemelkedni az utolsó napon Jézus fogadására a levegőbe?

üdv Stefán