Mi célja ezzel Istennek?
A barátnőm több, mint másfél éve szakított velem. Mind a mai napig fáj, ha rá gondolok. Voltak pár hetes könnyebb periódusok, de aztán visszazuhantam. Egyszerűen szenvedek, annyira kísért az emléke, olyan hirtelen váltunk legjobb barátokból, és egymás szerelmeiből vadidegenekké.Egy nagyon kedves barátom egyik mondatán felkaptam a fejem, úgy vélekedett, hogy egy hívő és egy ateista kapcsolata általában nem túl kifizetődő, hisz a hívő fél könnyen kieshet a hitéből a másik személy (akár nem szándékos) jelenlétében. Persze, mindenre vannak ellenpéldák, de számomra világossá vált, hogy Isten ezért nem akarhatta, hogy együtt legyünk (a lány nem volt hívő, de tiszteletben tartotta, hogy én az vagyok; amúgy se vagyok az a bigottan vallásos típus, inkább egy saját istenképet követek). Szóval oké, elfogadom, hogy nem lehettünk emiatt együtt...de miért sanyargatja a lelkem, miért kínoz még mindig szörnyen a hiánya? 1,5 év után...Biztos van ezzel is célja az Úrnak, de nem tudom mi, és teljesen össze vagyok zavarodva.
(A vallásos embereknél elvileg alap a felebaráti szeretet, szóval légyszi ne szekáljatok kommentben. Tartsátok tiszteletben más ember vallását, ha esetleg ateisták akarnának trollkodni. Persze, őket is szívesen meghallgatom, de csak kultúráltan.)
válasza:#12-es vagyok.
Az utolsó hozzászólásodra reagálva, kedves kérdező:
"Csak nem értem, hogy mit kell tennem annak érdekében, hogy Isten segítsen elmulasztani a fájdalmat."
Segíts magadon, és Isten megsegít.-tartja a mondás.
Persze, az új barátnő keresése kézenfekvőnek tűnik, de ahogy Te is írtad, nem olyan egyszerű. Na meg nem is tudnád annyira szeretni azt a lányt, ha közben még a volt barátnőd jár a fejedben, úgyhogy maximum inkább felejtésnek lenne jó.
Először is, legyél jóban magaddal. Magadat okolod, valami olyanért, ami másfél éve történt. Nem tudsz rajta változtatni. Mindenki követ el hibákat. Mi volt az a hiba? Tényleg olyan nagy hiba volt, ami megbocsáthatatlan, vagy csak szépen rá lehetett fogni, hogy 'na, akkor most vége, ez már javíthatatlan!'?
Elmondom neked, hogy sose fogod őt végleg elfelejteni. Soha. De ahogy Te is mondtad, az elvesztése segített mélyíteni a hitedet. Persze, hogy oka volt annak, hogy az életed része volt.
Kicsit meggyengültél, és a nyílt sebek könnyen felszakadnak. Ilyenkor a gonosz könnyen utat talál a szívedbe. Meg kell vele küzdened.
A fontos, hogy higgy! Higgy magadban, és higgy Istenben! Mindenki esik át próbatételeken, és mindenki szenved. Tisztázd magadban a múltat, és imádkozz, hogy minden rendben legyen, és hogy túl tudj ezen lendülni. Koncentrájl a jelenre. Értékeld át a rá emlékeztető dolgokat.
Sok sikert!! Én hiszek benned!😊
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!