Minden keresztény tisztában van vele, hogy meg kell tudnom bocsátani az ellenségeimnek és az ellenem vétkezőknek, hiszen engem is eszerint ítél majd meg Isten. Ebben az esetben is ez a helyzet?

A megbocsátás a megbántottság és sértődöttség elengedése, és az, hogy nem követeled az elkövetőn a tartozását, Istenre bízod az igazságszolgáltatást. Vagyis tiszta lapot adni az illetőnek, mintha nem is vétkezett volna ellened. A szívedben legyen béke, ha rá gondolsz.

Szerintem ahhoz, hogy megbocsáss, nem kell kedvelned az illetőt, és nem kötelező kockára tenned az érzelmi és fizikai egészségedet. Viszont a Biblai azt tanítja, hogy "Tiszteld apádat és anyádat", és ezért el kell döntened, hogy mire vagy elég erős, mit vagy képes megtenni a kapcsolat jobbá tételére az apáddal. A kapcsolat kategorikus elutasítása akkor is, ha lenne módja a fizikai bántalmazás elkerülésének (pl. telefonon beszélni), az gyakran jelzi a megbocsátás hiányát.

Mindenkinek a szülei messze esnek vagy estek az ideálistól, de lehet, hogy neked tényleg nagyon rossz apád volt. A Bibliában szerepel, hogy "Aki keveset kapott, attól keveset kérnek számon", tehát Isten veled szemben alacsonyabb elvárásokat támaszt. A megbocsátás azonban üdvösség kérdése, ha te nem bocsátasz meg valakinek, Isten sem bocsát meg neked, ezért biztos lehetsz benne, hogy Isten nem fog engedni ebből az elvárásából még neked sem.

üdv Stefán