Ha Istent kell okolni a gonosz dolgokért, akkor egy autógyárat miért nem lehet okolni a halálos autóbalesetért miközben a sofőr mobilozott? Pedig az autógyár nem hibás, ahogy Isten sem. Miért lenne az?

Szia,

Nem szükségszerű , hogy Istent KELL okolni a rossz dolgokért. Véleményem szerint azok gondolkoznak így , akik figyelmen kívül hagyják , hogy szabad akaratunk van. ,,Egyszerűbb" szàmon kérni Istent , hogy (szerintük) miért nem tesz semmit , ha állítólag mindenható stb. , mint elismerni azt , hogy maguk az emberek a felelősek azért, hogy a világ olyan amilyen.

Hmmm... ateistaként elég nehéz lehet istent okolni...

Milyen harcot okoz az ateizmus?

A hívők istenről azt állítják, hogy jó, szeret bennünket és persze mindenható. Ha ez igaz lenne, akkor nem történhetnének velünk rossz dolgok, hiszen isten megakadályozná. Ahogy te is rászólsz a gyerekedre ha a késsel játszik, és visszarántod mielőtt kiszaladna az útra egy autó elé.

Viszont egyetlen autógyártó sem ígéri azt, hogy az ő termékével lehetetlen lenne balesetet okozni, vagy elszenvedni.

Az autógyár feltehetően csak azért tud felelősséget vállalni, ha rosszul rakta össze az autót, pl. a frissen vásárolt autóból az első úton kiesik a kerék. Ezért talán lehetne perelni a gyárat. Az, hogy a sofőr mobilozott már tőle független, NINCS LEHETŐSÉGE megakadályozni a katasztrófát. Mert az autógyár nem egy személy, hanem egy munkahely, ami egy cég birtokában van. Remélem ezt vágod.

Isten azonban egy végtelen hatalommal rendelkezik, bármit megtehet, és elvileg nála jobbn senki sem szereti az embert. VAN LEHETŐSÉGE segíteni. Még sem avatkozik közbe. A Biblia azt mondja, hogy aki tudna jót cselekedni, de nem teszi, az bűnos. Vagyis Istenre a saját szavai hullanak rá. Amit másoktól elvár, azt maga nem teszi meg.

A Biblia azt írja (Róm 8:28): "Akik Istent szeretik azoknak MINDEN a javukra szolgál, azoknak akiket Ő előzetes elhatározása szerint elhívott." Vagyis a látszat ellenére nem történnek velünk rossz dolgok. Egyetlen rossz dolog sem. Minden ami történik, a javunkra szolgál. Persze, ha nem szereted Istent, akkor nem így fogod gondolni. A szenvedés jó, mert szenvedés nélkül nagyon felületes ismeretünk lenne Istenről, aki maga is sokat szenved. A halál jó, mert halál nélkül nem lehetne bejutni a Mennyországba, ahhoz előbb le kell tenni ezt a romlandó fizikai testet. Az, hogy az ember élete véges itt a földön, az jó, mert különben aligha keresné bárki is Isten Országát és igazságát, ami által üdvözülhet. Sok olyan dolog van a világban, miért Istent okolják, de mivel ő tényleg jó és tényleg mindeható, minden olyan dolgot megakadályoz, ami nem szolgál az épülésünkre vagy a javunkra hosszú távon. Aki nem épül hanem leépül az élete eseményei miatt, az nem szereti Istent. De az az igazság, hogy az az ember, aki az élet nehézségei miatt leépül, azt akár az élete kényelme vagy szerencsés dolgai is leépítik, pl. lusta és önző lesz a szerencsés dolgok miatt. Ezt tapasztaltam. De a halál után rá fog jönni mindenki, hogy mekkora lehetőségeket hagyott ki, ha a bűnbe menekült a szenvedés elől: azok lehettek volna az élete legfényesebb időszakai. A Mennyországból nézve az élet legsötétebbnek látszó időszakai a legfényesebbek. Jézus halála a kereszten látszott a legsötétebb napnak Jézus életében, mégis mekkora pozitív hatása lett! Szerintem az elsötétült elméjű, rövid távon gondolkodó és külsődleges látszat alapján elhamarkodottan ítélő emberek hibáztatják Istent. Ja, hogy nem akarsz szenvedni? Én sem, de elfogadom, hogy az szükséges az üdvözüléshez, pont olyan mértékben, és pont akkor, amikorra Isten időzíti. De megvan a reményem is, hogy Isten ideális akarata az, hogy ne legyen szenvedés, és halál, de az csak a Mennyországban lesz valósággá, ahol azokkal az emberekkel leszek együtt, akikaz életük során nem adták fel az Istenben való hitet és Isten szeretetét.

Isten megbocsátja ezeket a hibáztatásokat (bár inkább káromlásoknak mondanám ezeket), hiszen tudja, hogy az élet itt a földön nem könnyű a legtöbb embernek. De attól még nagyon kevesen vannak, akiknek kitisztul az értelmük, és eljön a pont számukra, amikor elámulnak Isten nagyságán, jóságán és mindenható mivoltán.

üdv Stefán