Kik azok a hűségesek és árulok a korai századokban?

Ez egy roppant cseles kérdés, elmondom miért:

Ha utána nézünk a jw.org oldalon a témának, akkor azt látjuk, hogy: Origenész i. sz. 230 körül belefoglalta az ihletett Írásokba a Zsidókhoz írt levelet és Jakab levelét is, amelyek hiányoztak a Muratori-töredékből. Miközben rámutat, hogy némelyek kételkedtek ezek kanonikus voltában, azt is megjegyzi, hogy ekkorra már elfogadták a Görög Iratok legnagyobb részének kanonikusságát, és csak kevesen kételkedtek néhány kevésbé jól ismert levélben. Később Atanáz, Jeromos és Ágoston elismerte a régebbi listák következtetéseit a kánon meghatározásánál és ugyanazt a 27 könyvet vette bele, amelyek most a mi Bibliánkban vannak.

Tehát elméletileg Atanáz lenne az a bizonyos hűséges. De! Ő nem lehet, mivel ezt írja róla az oldal: A niceai zsinat után kicsivel több mint száz évig tartó, hosszú, indulatos viták után a hittudósok, akiknek a többsége görögül írt, kidolgozták a kereszténységre későbbiekben sajátságosan jellemző tantételt: a Háromságot. A hittudósok vezéralakjai közé tartozott Atanáz (Athanasziosz), Alexandria öntudatos püspöke.

Tehát ő nem tartozik a hűségesek közé, így ki lehet mondani, hogy a munkája nem megbízható. Végső következtetés: hamis az az állítás, hogy a hűségeseknek köszönhető a Biblia kanonizálása, mivel mindegyikük a Háromság mellett szólt.

Minden állításom a jw.org-ról származik, mielőtt bárki kétségbe vonná.

Cicanacis

Masikban mar leirtam amit szerettem volna,itt már nem folyok bele

Ha a Jehova tanúinak tanítását tekintjük alapnak, akkor bizony a korai egyházatyák közül egyik se volt hűséges, mert semelyikük sem tanítja azokat a sajátos extra szamárságokat.

Úgy tűnik ezek szerint az igazságot annyira korán meghamisították, hogy hírmondó sem maradt belőle. Sokféle eretnekség fennmaradt vagy legalábbis hagyott maga után nyomot, csak az igazság tűnt el nyomtalanul. Szegény Jézusnak nem sikerült olyan közösséget alapítania, amely képes megőrizni az igazságot, még szerencse, hogy az árulók hűségesen megőrizték a Szentírást a Jehova név kivételével, különben senkinek semmilyen Bibliája nem lenne.

Ami nem sikerült Jézusnak, az végre sikerült Charles Taze Russellnek a Jehova tanúi szervezet alapítójának. Ő végre visszatért az igazsághoz, amelytől aztán a követői nem térnek el se jobbra se balra, kivéve persze ha bebizonyosodik, hogy nyilvánvaló hülyeségről van szó.

A kanonizáció valójában nem más, mint a vallási vezetők megegyezése, hogy mely könyveket tekintenek szentnek. A kanonizációt a magát katolikusnak nevező egyház püspökei végezték el, s a katolikus egyház gondoskodott róla, hogy fennmaradjon. A gnosztikus szektáknak más irataik voltak.

Nem Athanáz döntötte el a kánont, noha alexandriai pátriárkája révén óriási tekintélye volt és nagy beleszólása, amit csak a római püspök múlt felül.