Amikor Isten szülési fájdalmakkal bűntette meg a nőt, átalakította a testét anatómiailag is, hogy fájnia kelljen, vagy csak az agy fájdalomközpontját aktivizálta erre az eseményre?

"Egyrészt továbbra sem értem, mi értelme feltételezni, hogy egy írást Isten (vagy a Szentlélek) ihletett, amíg erre semmi sem utal, illetve nem tisztázott milyen kritériumok alapján állapítható ez meg egy szövegről."

Képzelj el egy megveszekedett bűnözőt, akit börtönre ítélnek, de őt ez nem érdekli, mert ott is kiválóan érzi magát. Akkor számára a börtön nem is büntetés. Tehát a büntetést a tudat teszi, nem a kritériumok.

"Az előbb még jelentés volt!

Amit írsz, az elejétől a végéig ilyen összevisszaság."

Nem, csak nem akarod érteni.

Az, hogy dolgokat jellemzően követnek más dolgok, tehát ha egy bizonyos eseményt egy másik követ, ez egy jelenség. A következmények léte jelenség, függetlenül attól, hogy a következmény előidézője ki vagy micsoda. Egy következmény lehet éppen egy személy válaszlépése vagy reakciója is. A jelenségnek nincs jelentése önmagában, mindaddig, amíg nincs narratívába ágyazva.

A jelentést a dolgok a narratíván keresztül nyerik el: "azért történik ez és ez, mert..." De ezt sem kell túlgondolni, az is egy narratíva, hogy "azért eszem, mert éhes vagyok", de az is, hogy "azért eszem, mert boldogtalan vagyok."

A büntetés fogalma egy következmény (jelenség) értelmezése (narratívája, jelentése). Ha valaki kicsapongó élezet élve összeszed valami beregséget, és ő azt a kicsapongó életére adott büntetésként értelmezi, nem téved, még akkor sem, ha amúgy nem szegett meg semmilyen önkényes szabályrendszert.

A Biblia erről szól, hogy hogyan tulajdonítsunk megfelelő jelentést a jelenségeknek ahhoz, hogy minket az teljesebb élethez vezessen. Tehát, hogy megfelelő narratívába, értelmezésbe foglalva jelentést nyerjen a létünk.

És ezért nincs ellentmondásban a tudománnyal, mert más a tárgya. Ezért nem kizáró fogalom, hogy egy adott dolog egyszerre következmény és büntetés (vagy éppen jutalom).