Imádkozol értem, hogy tökéletes legyen a hitem?

Kivancsi vagyok azert, hogy az itt valaszolok a valodi eletben is igy reagalnanak-e. Mernenek-e igy reagalni.

Vagy beleszurnak a kerdezobe ("minek neked hit? adjal masnak, jobb dolgom is van") vagy felresoprik a kerest, es kioktatjak, hogy mivel erositse a hitet ahelyett, hogy kozbenjaro imat ker ("REndszeres Biblia olvasása elmélkedése, gyülekezet látogatása, szolgálat. Ezek mind hozzá tartoznak a hit erősitéséhez.")

Milyen konnyu elfelejteni a neten, hogy aki kerdez, az is egy ember, es nyomni, nyomni a sajat egonkat meg az eszunket.

Békesség Néked!

Hiszed, hogy meg tudom cselekedni?

Hiszed, hogy ha imádkozom érted, akkor tökéletes lesz a hited?

Legyen, ahogy hitted!

A hiteddel nem volt eddig sem semmi baj. Az lélekből jön. A lélek pedig Istentől jön. Lelked pedig van. Te vagy a lélek. Ha pedig hiszed, hogy Jézus a Krisztus, aki újra megjelenik, akkor a szent lélek is rajtad van.

Te Lélek, tiéd ez a test. Cselekedj vele jót, önzetlent, tökéletest.

Ha pedig a tested gondolatai szerint jót cselekedni bolondság, ám mégis megcselekszed, akkor a hited már tökéletes.

Nem a test vagy, az csak egy jármű. Nem az agy vagy, az csak egy műszer, egy fedélzeti számítógép. Nem is a szív vagy, hisz az csak egy motor. Szellem sem vagy, hiszen van húsod, tested. Nem az elme vagy, hiszen az csak egy operációs rendszere a fedélzeti számítógépednek.

Te a lélek vagy. Gyönyörű vagy, tiszta vagy.

Amikor Isten a keresésére hív, akkor a szentlelken keresztül szól. Elmondja, hogy a Fiút keresd, hiszen Ő az igazság, Ő az út. Ha pedig jársz azon az úton és cselekszed azt, amit Krisztustól láttál, akkor Isten lelke kiterjed rád. Rád terjed ki, Te lélek. Így lesz szent lelked.

Csalódott pedig ne legyél, ha nem jön össze egyik napról a másikra minden. Hiszen nem kell Krisztussá válnod sem pedig keresztre menned. Terjeszd az örömhírt, Krisztus győzelmi hírét.

Én így szoktam: Olvasom a Bibliát. Újra és újra olvasom. Imádkozom, és megosztom, amit olvasok. Írok róla másoknak. Főleg ismeretleneknek, akiknek szüksége van rá. Átadom, amit tapasztaltam, amit össze tudtam egyeztetni a szentírással. Így fejeződik ki Isten. Értelmes cselekvésben.

Ne tanulj Krisztusról, hanem tőle tanulj. Őt kutasd, az Ő szavait keresd, az Ő tetteit kövesd. Példát adott nekünk. Olvasd az Ó szövetséget is, hiszen Krisztus is az írás ismerője volt. Ha pedig róla próféciát találsz vedd úgy, hogy az is megtörtént, ami nincs leírva az újszövetségben.

Így ismered meg Krisztust. Ha pedig megismerted, légy barátja neki, Ő nem utasít el. Légy barátja a barátainak, legyen az Ő Atyja a Te Atyád is. Az Ő anyja legyen a Te anyád is és a testvérei legyenek a testvéreid.

Elsősorban Isten országát keresd és annak igazságát, aki Jézus a Krisztus.

Isten velünk!

Oké, de azért az tiszta, hogy tökéletes sose lesz, ugye?

Inkább tökéletesedéséért, úgy jó? :)

Kedves kérdező! Stefán vagyok. Még 2020-ban válaszoltam. Remélem, hogy sikerült növekedned azóta a hitedben, annál is inkább, mert többen is imádkoztak ezért. Azt is remélem, hogy megtapasztaltad, hogy Jézus megbízható. Ha ő valamit parancsol, és annak utána mész, megvalósítod, akkor ő nem hagy cserben.

Például azt is megígérte, hogy ha elismerjük a bűneinket, akkor megtisztít minket minden gonoszságtól. Arra is kaptunk parancsot, hogy valljuk meg egymásnak (a testvéreinknek) a bűneinket, és imádkozzunk egymásért, hogy meggyógyuljunk (elsősorban a bűnből, de akár pszichés, v. testi betegségből, ami esetleg összefüggésben van a bűnünkkel). Megmondom őszintén, a bűneim megvallása nekem is hitbeli lépés, ami kivezet a kényelmi zónámból. Mert mi van, ha elítélnek, kibeszélnek, megbélyegeznek, "kiszeretnek belőlem" stb. De mégis ez van parancsolva a Bibliában. A hit kockázatos. De Jézus 100%-ig megbízható. Azt nem ígérte, hogy az emberek vagy egyes emberek nem hagynak soha cserben, csak azt ígére, hogy ha hitben járunk, akkor Ő nem hagy soha cserben. Ő megment, ő megbocsát, ő közel jön, ő feltárja magát, mi pedig dicsérni fogjuk őt éjjel-nappal minden jóságáért és kegyelméért, amit gazdagon kiárszt ("pazarol") ránk.

Nagyon jó dolog Jézust egyre jobban megismerni, és megtapasztalni a hűségét, és ez úgy valósul meg, ha hitben járunk, vagyis engedelmeskedünk a parancsolatainak.

Egy prédikátor (sajnos elfelejtettem a nevét) egyszer arra kérte a gyülekezetét, hogy tegye fel a kezét, aki hisz benne. Néhányan feltették a kezüket, mire ő azt mondta: "Rendben, akkor ti, akik hisztek bennem, adjátok nekem ide az összes megtakarított pénzeteket, és én 5 év múlva visszaadom azt nektek a banki kamatokkal együtt." Ezt persze nem gondolta komolyan, csak azt fejtette ki utána, hogy a hit nem csupán egy elméleti dolog, hanem megkívánja, hogy az ember rábízza magát (vagy valakijét, tulajdonát stb.) arra, akiben hisz. Hogy ne ragaszkodjon görcsösen az irányításhoz (kontrollhoz), hanem adja azt fel, tegye le az események irányítását Isten kezébe.

Isten letesztelheti, hogy hol áll a hitünk. Két személy rögtön eszembe jut, aki eljutott a teljes hitre, ugyanis a Biblia nem tökéletes (teljesen hibátlan) hitet vár, hanem teljes hitet. (1) Ábrahám hajlandó volt a szeretett fia életét feladni azért, mert Isten azt parancsolta, hogy áldozza fel a hegyen. (2) Pál apostolt állandóan üldözték, ütötték-verték, többször meg akarták ölni. Ő mégis ment városról városra, és feladta a jogát a fájdalommentes és kényelmes életre, mert Jézus azt parancsolta neki, hogy hirdesse az evangéliumot minden pogánynak az egész világon. Pedig neki is ugyanúgy fájtak az ütések, és az ellene való ok nélküli gyűlölködés, mint bármelyikünknek.

Szóval ez a két ember Istenért élt, nem önmagáért, ezért bármit készek voltak feladni Istennek, a számukra legfontosabbat is (pl. Ábrahám a saját szeretett fiát), csakhogy Isten akaratát teljesítsék. Nagyjából ez jellemzi a teljes hitet. Aztán lehet, hogy Isten nem veszi el, amit az ember felad neki (Ábrahámnak végül nem kellett megölnie a fiát), de lehet, hogy elveszi (Pál apostol bizony sokat szenvedett az üldözőitől).

Szerintem jó volt a kérdés 2020-ban, és szerintem most is aktuális, hogy imádkozzunk hivők mind egymásért, hogy legyen növekedjünk a hitebn, és teljesebb a hitünk. Ebben a mostani nehezebb világpolitikai helyzetben, amikor sok okunk lenne aggódni, félni, gyávának lenni (ezek akkor történnek, amikor rájövünk, hogy nem mi kontrolláljuk a dolgokat az életünkebn), nagy szükségünk van arra, hogy bízzunk Istenben, lássuk az ő szeretetét és mindenhatóságát, és bízzunk abban, hogy ő teljesen kézben tart mindent a világunkban. Igen, nem mi irányítunk, hanem valaki más (Isten), aki velünk ellentétben tökéletesen irányít. Csak keressük Isten Országát és az Ő igazságát, és ő gondoskodni fog rólunk.

üdv, a javuló Stefán