Jézus az egész világ megváltója, vagy csak Izrael elveszett bárányaiért jött?

4-es: Akkor olvasd el az egész evangéliumi szakaszt:

"Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza. Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.” Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya."

Nem értem, miért jó kétségbe vonni Jézus szavait és cselekedeteit. Bizony, ő Izrael elveszett juhaihoz jött. De ha van más magyarázatod erre a kiskutyás hasonlatra, szívesen elolvasom.

János 6:51

"Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért."

Ezt is Jézus mondta. A zsidók közt kellett végeznie a szolgálatát, de a világért halt meg.

Nem értem miért kerestek választ a kérdésre olyan olvasmányból amit számtalanszor kanonizáltak, módosítottak, kiszavaztak belőle részeket majd beraktak más sorokat.

Nem eredeti...

A kérdésedre egy másik kérdést tennék fel.

Vajon eszakamerika indián törzs, vagy fókavadasz igluban elő család tagjai miután meghaltak ők eleve kizáratnak a mennyországból? Hiszen nem hogy kereszténységről, Jézusról meg csak véletlenül sem hallottak akkortájt. Akkor kérdem én, a fizikai távolságok megszabták hogy ki mehet a mennyországba, és ki nem...

Mind a két helyzet igaz.

Jézus elsőként az Izraelitáknak adott esélyt hogy visszatérjenek Istenhez, mert nagyon eltávolodtak, és a vele kötött szövetséget is felrugták. Kaptak egy utolsó esélyt. Azonban mivel nem ismerték fel a meglátogatásuk idejét, és nagyon kevesen reagáltak a meghivásra, ezért a Jeruzsálem felett mondott itéletében kifejezte, hogy már nem egy nemzet kizárólagos választottsága a hivatalos.

"Elhagyatott lesz a házatok"

Amikor az itéletet Róma felhasználásával Isten végrehajtotta, onnantól bárkinek lehetősége lett Jehova imádójává válni. Már nem Jeruzsálem, és annak temploma az imádat központja, ahogyan ezt a Szamáriai asszonynak is elmondta.

Egyébként már Ábrahámnak tett igéretében is látható, hogy minden nemzet javára forditja a messiás halálát.

(1Mózes 22:18) 18 És az utódod által nyer áldást a föld minden nemzete,. . .

Az evangéliumok alapján, egyértelmű, hogy Jézusnak Izrael volt a legfontosabb, a többiek csak utana következtek. Szánalmasnak tartom azt az evangéliumi leírást, amikor a nem zsidó asszony könyörög Jézusnak a lánya miatt, aki végül meggyógyítja. A keresztények csak a történet végét nézik, de azt már nem, hogy az az asszony hogy megalázta magát előtte, még azt is elviselte, hogy kutyának nevezzék, a gyereke miatt. Ebből a leírásból megmutatkozik, hogy Jézus mennyire különbseget tett a népek között.

Az adventista magyarázat szerint Jézus szándékosan csinálta azt, mert meg akata mutatni a tanítványoknak a zsidók keménységét, ami nem követendő, és Izrael elveszett juhain a pogányokat értette. Ez egy szimpatikus magyarázat, csakhogy a szövegben erről nincs szó.

Szia!

Az alábbi történet igazolja hogy Jézus a nemzeteké is:

Apcs 10:9 Másnap, miközben ezek az úton haladva a város felé közeledtek, déltájban Péter felment a háztetőre imádkozni.

Apcs 10:10 De történetesen megéhezett, és harapni akart valamit. Míg az ételt készítették neki, egyszer csak önkívületbe került,

Apcs 10:11 és látja a megnyílt eget, meg valami nagy vászonhoz hasonló dolgot, amint a négy sarkánál fogva leereszkedik a földre.

Apcs 10:12 Ebben mindenféle földi négylábú és csúszómászó, illetve égi szárnyas volt.

Apcs 10:13 Ekkor egy hang szólt hozzá: - Rajta, Péter, vágd és egyed!

Apcs 10:14 De Péter így válaszolt: - Szó sem lehet róla, Uram, hiszen sohasem ettem semmiféle szentségtelen vagy tisztátalan ételt!

Apcs 10:15 Erre a hang másodszor is szólt hozzá: - Amit az Isten megtisztított, te ne tedd szentségtelenné!

Apcs 10:16 Ez pedig háromszor megismétlődött, majd a dolog hirtelen fölemelkedett az égbe.

Apcs 10:17 Miközben aztán Péter éppen azon töprengett magában, hogy mi akar lenni a látomás, amit látott, Kornéliusz küldöttei Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapuban,

Apcs 10:18 és bekiabálva tudakozódtak, hogy itt szállt-e meg a Péternek nevezett Simon.

Apcs 10:19 Péter még a látomáson tűnődött, mikor azt mondta neki a Szellem: - Nézd, három férfi keres téged!

Apcs 10:20 Nosza, kelj fel, menj le, és habozás nélkül indulj velük útnak, mert én küldtem őket!

Apcs 10:21 Péter tehát lement, és ezt mondta a férfiaknak: - Tessék, én vagyok, akit kerestek. Miért jöttetek?

Apcs 10:22 Azok így feleltek: - Kornéliusz százados, akiről az egész zsidó nép tanúsítja, hogy igaz és istenfélő ember, azt a kijelentést kapta egy szent angyaltól, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg a beszédedet.

Apcs 10:23 Péter erre behívta és megvendégelte őket. Másnap pedig fölkelt, és elment velük, s néhány joppéi testvér is vele tartott.

Apcs 10:24 A rákövetkező napon érkeztek meg Caesareába. Kornéliusz már várta őket, rokonait és közeli barátait is összehívta.

Apcs 10:25 Péter már éppen belépett volna, mikor Kornéliusz az útjába állt, és lába elé borulva imádta.

Apcs 10:26 Péter azonban fölállította: - Kelj fel! Én magam is ember vagyok!

Apcs 10:27 Amint vele beszélgetve belépett, sok embert talált egybegyűlve.

Apcs 10:28 Így szólt hozzájuk: - Ti is tudjátok, hogy zsidó ember számára törvényellenes más nemzetbelivel érintkezni vagy ahhoz bemenni, de nekem megmutatta az Isten, hogy senkit ne mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.

Apcs 10:29 Ezért ellenkezés nélkül eljöttem, mikor értem küldtetek. Kérdem tehát, mi okból hívattatok? -

Apcs 10:30 Négy napja böjtöltem - felelt Kornéliusz - eddig az óráig, délután háromig, amikor is házamban imádkoztam, és egyszer csak megállt előttem egy férfi fénylő ruhában,

Apcs 10:31 és azt mondta: „Kornéliusz, imád meghallgatásra talált, és Isten megemlékezett jótéteményeidről.

Apcs 10:32 Küldj tehát Joppéba, és hívasd magadhoz a Péternek nevezett Simont, aki Simon tímár házában szállt meg a tengerparton!”

Apcs 10:33 Így hát nyomban érted küldettem, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mindnyájan Isten színe előtt vagyunk, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr rád bízott.

Apcs 10:34 Péter pedig megnyitotta a száját, és ezt mondta: - Igazság szerint most értem meg, hogy Isten nem személyválogató,

Apcs 10:35 hanem minden nemzetben elfogadja azt, aki féli Őt, és igazságosságot cselekszik.

Apcs 10:36 Elküldte az Igét Izrael fiainak, békességet hirdetve Jézus Krisztus által, aki Ura mindennek.

Apcs 10:37 Ismeritek azt a dolgot, ami Júdea-szerte történt, kezdve Galileától, az alámerítkezést követően, amelyet János hirdetett:

Apcs 10:38 hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szent Szellemmel és erővel, aki jótevőként járt, és meggyógyította mindazokat, akiket a Rágalmazó a hatalmában tartott, mert az Isten volt vele.

Apcs 10:39 És mi vagyunk a tanúi mindannak, amit a zsidók lakta területen és Jeruzsálemben cselekedett. De akit fára függesztve megöltek,

Apcs 10:40 azt az Isten a harmadik napon feltámasztotta, és megadta neki, hogy megjelenhessék,

Apcs 10:41 nem az egész népnek, hanem nekünk, az Isten által előre kiválasztott tanúknak, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halottak közül.

Apcs 10:42 Majd megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk tanúságot róla, hogy ő az Istentől kijelölt bírója élőknek és halottaknak egyaránt.

Apcs 10:43 Valamennyi próféta bizonyságot tesz arról, hogy mindazok, akik hisznek benne, bűnbocsánatot nyernek a neve által...

Apcs 10:44 Miközben Péter még ezeket a mondatokat mondta, a Szent Szellem rászállt mindazokra, akik hallgatták a beszédet.

Apcs 10:45 Azok a körülmetélkedésből származó hívők pedig, akik Péterrel együtt jöttek, magukon kívül voltak a megdöbbenéstől, hogy a nemzetekből származókra is kitöltetett a Szent Szellem ajándéka,

Apcs 10:46 hiszen hallották őket, amint nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent. Akkor folytatta Péter: -

Apcs 10:47 Ugyan megtilthatja-e valaki ezeknek, hogy vízben is alámerítkezzenek, akik ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi?

Apcs 10:48 Majd utasította őket, hogy merítkezzenek alá Jézus Krisztus nevében. Ezután megkérték őt, hogy maradjon velük néhány napig.

Valamint Pál apostol utazásai és tevékenysége is ezt igazolja.