Nem tudjuk ezeket, de ha létezik menny, túlvilág, Isten, akkor a nem hívők hogyan fognak reagálni miután meghaltak? Főleg az ateisták?

"Nos: ha gondolkodnál kettő másodpercet, akkor rájönnél, hogy egy végtelenül jó isten ilyet nem tesz."

Nos,ha gondolkodnál kettő másodpercet,akkor rájönnél,hogy semmiféle végtelenül jó istenben nem hiszek.

Hogy a kereszténység végtelenül jónak tartja ezek ellenére,az nem az én dolgom,én azt írtam le,amiben ők hisznek. Márpedig ebben hisznek és a Biblia is igen sokszor beszél az örök szenvedésről. Függetlenül attól,hogy te vagy én mit gondolunk Isten jóságáról.

Mondtam: ebben a helyzetben ez a két lehetőség van.

Ha kifogtál egy ilyen istent, akkor örökké fogsz szenvedni.

Leginkább akkor, ha életedben erkölcsös voltál, és betartottad a parancsokat. Ez külön szálka lesz a szemében - mert ő 𝐍𝐄𝐌 ilyen.

" A bibliai Isten egy jóságos, mindent tudó, és igazságos Isten"

Ja. Csak a Biblia valami egészen mást mutat.

De még egyszer: 𝐇𝐀 valóban jóságos, stb. - 𝐀𝐊𝐊𝐎𝐑 nem fog kínozni egyetlen másodpercet sem!

Nem tudom, ennek melyik részét nem lehet érteni.

Persze, ha tényleg ilyen lenne, akkor most is tökéletes lenne az életed, szóval nem ilyen.

Nem hinni kell! Hanem tudatosnak kell lenni arra, hogy te teremted a sorsodat karmádat. Amit teszel gondolattal, szóval, cselekedettel és a tulajdonságaiddal az lesz a te történeted, ami vagy. És olyan lesz a világ amit el kell viselned (sorsod, karmád). Röviden cselekvés, történés, létezés. Egy szóval ige. A tudatos gondolkodás jelenti az igét.

"Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge."

Tehát az van közel Istenhez, aki tudatosan éli az életét. Aki tudja mi a célja, mi a jó neki, milyen világot szeretne maga körül (mennyország) és milyen az oda vezető út. Aki szeretetet ad, hogy szeretetet kapjon. Erre volt példa Jézus élete, tanítása. Amit követni kell. De ha tudsz ennél jobbat, akkor az nem bűn.

Ha nem vagy tudatos, akkor távol kerülsz önmagadtól, Istentől. Az életed másoktól függ (mások teremtik a sorsodat), ami sok szenvedéssel jár (pokol). Ezzel nem Isten fog büntetni, hanem te magadat.

Nem másokban kell hinni, hanem önmagadban. Egy Isten van, de az ott van mindenkiben.

:)

[link]

Szerintem, ha nem tartod megbízhatónak az Írásokat, mint Isten szavát, akkor nem sok támpontod lehet arra nézve, hogy milyen is Isten valójában, mi a szándéka, hogyan bánik velünk és mit szán nekünk a halálunk utánra. Ebben az esetben csak találgatni, meg emberi kigondolásokat keresgélni lehet, amivel el tudod persze foglalni magad, de valószínűleg távol maradsz az igazságtól. Ami egyébként nem tragédia önmagában.

Senki sem tudja magától keresni és szeretni az Örökkévalót, csak azok, aki ebben a korszakban belátást kapnak Tőle az Ő Felkentje által. A többiek pedig majd a második feltámadásban fogják megismerni a teljes képet, és kapnak ugyanúgy szabadítást az Istentől.